Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

176 270. országol Ölés január 25. 1871. azt következteti, hogy én a külügyek vezetését nem követem elég figyelemmel s nem tudom, mi történik e tekintetben; mert különben bizonyosan válaszomban nem titkoltam volna el oly tényeket, melyek más nap a lapokban ben voltak. Ez ismét — itt az ország szine előtt tett — nyilatkoztatomnak határozott elferdítése. Én, méltóztatnak emlékezni mindnyájan, a kik jelen voltak, azt válaszoltam Simonyi Ernő képviselő urnák: „Ha — hozzám intézett azon kérdésére, vajon Oroszország a pontus-kérdésben küldött-e jegyzéket vagy nem — akkor, midőn e jegyzék nemcsak néhány nappal később, hanem már ugyanaz nap a lapokban megjelent volt, azt válaszolom, hogy „igen," ezt részemről válasznak nem tekinthetném;" midőn azt mondtam, hogy a diplomacziai alkudozás oly stádiumban van, hogy ma a hozzám intézett kérdésre választ adni nem tanácsos: ezzel tisztán kijelöltem azon kérdést, melyre válaszolnom nem lehetett. Ezen kérdés pedig az volt: „vajon a kormánynak van-e az iránt biztosítása, hogy a pontusi kérdés által fölmerült ügyben a többi consignatarius hatalmak a magyar-osztrák birodalommal egy véleményben lesznek-e vagy nem ? Erre akkor nem válaszoltam, de ma sem válaszolnék ; miután ezt a konferenczia most tárgyalja. A másik két kérdésre pedig azért nem válaszoltam akkor: mert nem — mint a képviselő ur monda — két nappal későbben, hanem még az nap hozták az illető választ a lapok; ily válaszszal pedig kijátszani a t. házat oly eljárás, melyet követni én nem akarok. (Tetszés jobb felől.) A hozzám intézett kérés megtagadásának okát abban keresni, amiben azt a t. képviselő ur keresi, valóságos elferdítése a mondottaknak. (Helyeslés jobb felől.) Továbbá mondotta a t. képviselő ur azt is, hogy a kormány egyes kinevezések által igyekszik gyengíteni az ellenzéket. Mindjárt reá pedig azt mondotta, hogy ezen kinevezések igen csekély számúak. Végre azt mondta, hogy igen sajnálja, hogy a kormány kinevezéseket tesz az ellenzék soraiból. Először tehát azt rója föl hibául, hogy a kormány nem tett kinevezéseket az ellenzék soraiból; azután a felett sajnálkozott, hogy tesz ily kinevezéseket; végre pedig azt mondta, hogy habár tesz is kinevezéseket az ellenzék soraiból, de ezek igen csekély számúak. (Derültség.) En ezeket nem tudom megérteni ; nem tudom, azt akarja-e a képviselő ur, hogy a kormány kinevezések által gyengítse az ellenzéket, vagy, hogy azzal ne gyengítse ? vagy azt akarta-e bebizonyítani, hogy a kormány helytelenül jár eb midőn az ellenzék részéről valakit kinevez? (Élénk derültség.) E tekintetben, — miután ugy látszik, a tisztelt képviselő ur tisztában nincs, — elmondom, minő szempontból indul ki a kormány a kinevezéseknél. (Halljuk l) Azon szempontból indul ki, hogy az átalánosan minden parlamentáiis kormánynál divatozó szükséges tekintetek mellett a képességet onnan vegye, a hol találja; (Élénk helyeslés jobb felől.) és ez egészen más elv, mint a melyet a t. képviselő ur fölállított. Mondotta továbbá a képviselő ur azt is, hogy én egy egyszerű fejrázással utasítottam vissza azon indítványt, mely szerint ő azt követelte, hogy a kormány minden évben az ország átalános helyzetéről, állapotáról, egy visszatükröző jelentést terjeszszen a ház elé. En valóban nem tudtam, tisztelt ház, hogy fejcsóválásomnak azon hatása volna, (Derültség.) hogy általa egyszerre elessék egy tőrvény. Ha ezt tudom, máskor bizonyosan, és különösen a t. képviselő ur részéről indítványozott némely tőrvény irányában használni is fogom (Zajos derültség jobb felől.) Csak constatálom, hogy itt nem arról volt szó: vajon Irányi ur törvényjavaslata elfogadtassék-e vagy nem; hanem arról, vajon tárgyaltassék-e azon napon, midőn a képviselő ur akarta? Miután ezen országgyűlésnek annyi fontos teendője van, miután már a napirendre ki volt tűzve a pénzügyi bizottság jelentése, vagyis a budgettárgyalás: én igen is fejbólintásommal azt akartam mondani, hogy sok más dolgunk levén holnap,— mert a képviselő ur a következő napra kívánta a maga indítványát kitüzetni. — a holnapi tárgyalásnak határozottan ellene vagyok. Ennyit a dolog alaki oldalára nézve. Ami a dolog lényegét illeti, erre nézve, — miután már elő méltóztatott hozni, — szintén néhány észrevételt fogok tenni. (Halljuk!) Annál kevésbé tartottam szükségesnek, hogy a szóban levő törvényjavaslatot az országgyűlés mindjárt tárgyalja, mert az abban ajánlott eljárásnak én absolute semmi hasznát sem látom, ugy látszik hogy a t. képviselő ur a parlamentáiis és nemparlamentális rendszer között egészen tiszta megkülönböztetést tenni nem tudott. Hivatkozott ugyan két ország példájára: —Francziaországot igen szerencsésen méltóztatott idézni, mert hiszen látszik, ott mily haszna volt azon eljárásnak, hogy minden évben az ország állapotáról jelentés mutattatott be a törvényhozásnak— (Jobb felől: Nagyon jól hosszas derültség) és (Halljuk!) szerencsésen hozta föl azért is, mert hiszen Francziaországban, — ós azt gondolom, hogy ezt a t. képviselő ur is elismeri s tudja, — nem pretendálta senki, hogy parlamentáiis kormányforma létezik. Tehát oly ország példájára hivatkozott a t. képviselő ur, mely parlamentáiis kormányformával nem bir. De ezt csak ugy tudja a t. képviselő ur, mint én. Hanem a mit talán nem