Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-270
\~,9 270. országos Ülés január 25. 1871. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a pénzügyi bizottságot oda utasítani, hogy a hozzá utasított kérvények iránti jelentését az illető minisztériumok költségvetésének tárgyalása előtt terjeszsze a ház elé. Széll Kálmán előadó : Ha a t. képviselőház ezt elhatározni méltóztatik: nincs ellene semmi kifogásom; de talán fölösleges a határozathozatal. Fölösleges azért: mert az átalános jelentésben a pénzügyi bizottság már kijelentette, hogy ezen kérvények tárgyalását befejezvén, az azok iráuíi jelentés is nyomda alá bocsáttatott, és a napokban a t. képviselő urak kezei közt lesz. Egyébiránt fölösleges azért is, t. ház ; mert azon kérvényeket, melyeket a pénzügyi bizottság az egyes költségvetéseknél figyelembe veendőknek talált, és melyek oly tételekre vonatkoztak, hol a pénzügyi bizottság a kérvényeket figyelembe vette, a részletes jelentésben azon kérvényekről említést tesz, és azok elintézési módját előadja. Elnök: E tekintetben tehát nincs szükség határozatra. {Helyesés.) Következik a miniszterelnökségköltségvetése. Harkányi Frigyes előadó: T. ház! Ugyanazon körülmények, melyek ezen költségvetésnél tavaly fönállottak, jelenleg is fönállanak változatlanul, és azért is a pénzügyi bizottság ezen költségvetésben, a Fiúméra tett kiadásokat kivéve, igen csekély változtatásokat tett. (Olvassa a miniszterelnökség költségvetését.) Ezek szerint a költségvetést a t. háznak ajánlva, kérem az egyes tételek megszavazását. Irányi Dániel: 1. ház! Parlamentális kormányrendszerben, minőnek a mienket mondják, a minisztérium elnökének föladata, véleményem szerint, abban áll, hogy az ország közügyeit ugy a közigazgatás, mint a törvényhozás mezején, minisztertársaival egyetértőleg, megállapított és a parlamenti többség által helyeselt program szerint vezesse,—föltéve, hogy a parlamenti többség az ország többségének kifolyása, — vezesse rendszeresen, és nagyban, tehát nem bocsátkozva szükség nélkül részletekbe, melyek az áttekintést nehezítik; hanem meghatározva az elveket és az egymásutánt a teendőkben, s ellenőrizve mindenben az alkalmazást. így fogván föl a miniszterelnök hivatását, igen természetes, hogy valamint egyrészt, ha föladatát sikeresen megoldja, a dicsőség oroszlánrészét neki tulajdonítom, ugy másrészt, ha föladatának megfelelni nem képes : a felelősség legnagyobb részét ő reá hárítom. Nem kutatom, tisztelt ház, mennyire képviseli a jelen parlamenti többség az ország közvél°ményét; e részben a választások után és a válaszfölirat alkalmával megmondtam véleményemet ; azt sem akarom feszegetni: vajon azon program, melyet a kormány, és azzal egyetértőleg a többség megállapított, a nemzet óhajtásainak valóban megfelel-e vagy sem? ez iránt is barátaim és én ismételve ellenkező nézeteinket nyilvánítottuk, s nem feszegetem annyival kevésbé, mert nem annyira saját, az ellenzék, mint inkább azon programra szempontjából akarom vizsgálat alá venni a kormány, különösen a miniszterelnök ur négyévi munkásságát. A. program, a mit a kormány maga elé tűzött, azon királyi trónbeszédben foglaltatik, melyet ő felsége az országgyűlés megnyitása alkalmával tartott, és a mely a parlamenti többség által a válaszföliratba csekély módosítással fölvétetvén, a többség akaratának is kinyomata. Ezen program a közügyeknek három ágára vovonátkozik: a külügyekre, Magyarországnak Ausztriához való viszonyára s végre a belügyekre. A külügyekre nézve azon óhajtást fejezvén ki, hogy a béke továbbra is föntartassék, az osztrák tartományokhoz való viszonyt illetőleg azon nézetben levén, hogy az 1867-ki egyezség sértetlenül tartassák fön s végre a mi a belügyeket illeti: elismervén a hátramaradást, mindenben azon szükséget fejezi ki, mely szerint a reformok mind a közigazgatás, mind a törvénykezés mezején minél sürgősebben létesíttessenek. Gondolom, helyesen elemeztem azon programmot, melyet a kormány és a többség maga elé tűztek. Lássuk már most, menyiben felelt meg ezen tervezetnek a kormány, és különösen a ki annak élén áll: a miniszterelnök. —• Nem tagadom, hogy a külügyeket illetőleg a kormány a programmnak megfelelt. — A békét föntartotta, daczára annak, hogy a még jelenleg is, fájdalom, dúló háborúnak elején némi beavatkozási hajlamot tanúsított. De ha a békét föntartotta is: véleményem szerint azon befolyást, mely az 1867-ik évi törvény értelmében a magyar kormányt a külügyekre nézve is illeti, és melyet, amennyire tudom, gyakorolni épen a miniszterelnök ur van hivatva, ugy látom: elegendően nem érvényesítette. Tisztelt barátom, Simonyi Ernőnek egy interpellatiójára adott feleletében azt méltóztatott mondani a miniszterelnök ur, hogy a semlegesség és az ultimátum egymással meg nem egyeztethető ; nem véve tekintetbe azt, hogy a semmit sem tevés és az ultimátum közt egész lánczolata fekszik még a diplomatiai cselekményeknek a beszélgetés, az egyszerű szóbeli jegyzéktől egészen azon ultimátumig, melyet említeni méltóztatott; mi által véleményem szerint azt árulta el a t. miniszterelnök ur, hogy a diplomatiai szokásokat vagy nem ismeri, vagy fölteszi rólunk, hogy azokat mi, és illetőleg köztünk
