Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

270. országos al«t január Í5. 1871. 173 senki sem ismeri. De elárulta egyszersmind azt is a t. miniszterelnök ur, hogy azon befolyást, a melyet gyakorolni hivatva van, nem azon mérvben gyakorolja a külügyekre, mint azt az ország érdeke megkívánná. Mert ha ezen befolyást gyakorolná: akkor lehetetlen lett volna ily feleletet adnia akkor, mikor a külügyminiszter már régóta igyekezett ide és oda intézett jegyzékek által a béke helyreállítását előmozdítani azon értelemben, mint azt mi is süigettük. Hogy ha ezt a miniszterelnök ur nem tudta, abból az következik, hogy azon befolyás, melyet a külügyekre gyakorolnia kell, nem oly folytonos, és nem oly hathatós, mint annak lennie kellene, nem tehetvén föl a miniszterelnök úrról azt, hogy nem akarta volna a t. háznak megmondani, ha azt a mi történt, tudja vala. Az osztrák birodalomhoz való viszonyt illetőleg, megismerem, hogy a kormány és különösen a miniszter ur igéretét beváltotta, a mennyiben az 1867 -ki egyezményt nemcsak föntartotta, és megszilárdította ; de sőt igen sokban olyat is tett, a mi azon túl van. E részben tehát azon párt, mely a minisztériumot támogatja, ha épen túlmenni akart még a programmon is, nincs mit szemére hányjon a kormánynak. De nem igy állanak a dolgok, ha a belügyekre fordítjuk figyelmünket, melyekre nézve a kormány azon ígéretet tette a nemzetnek, hogy hátramaradásunkat figyelembe véve, a reformokat sürgetően és egyrészt a nemzet geniusával, más részt a kor követelményeivel megegyezőleg fogja végrehajtani. Hogy mennyire nem a nemzet geniusával megegyezőleg intézkedett a reformok tárgyában, — hogy csak egykét példát idézzek, mutatja részint a birói hatalomról szóló törvény megalkotása, mely által a nemzet geniusával megegyező szabad biróváíasztás eltöröltetett; mutatja a törvényhatótágok és községek rendezéséről szóló törvényjavaslat, melylyel szintén a nemzet geniusában rejlő önkormányzat a centralisatió részére confiscáltatik, —és hogy mennyire nem a kor követelményeivel megegyezőleg, bizonyítja ugyanazon törvényjavaslatokon kivül a virilis szavazatnak behozatala. A közigazgatás mezején, ugy hiszem, szintén nem járt el szerencsésebben a kormány. Ha a kinevezéseket akár a miniszterialis hivatalokra, akár a birói tisztségekre, akár magára a közmunkatanácsra tekintjük: azt találjuk, hogy nem mindig a képességre, a hivatásra, de csaknem kizárólag a politikai véleményre van tekintet. Tekintet van arra, mondom, még a birói hivatalok betöltésénél is. Mert hogyha méltóztatott is kinevezni a kormány egy-két ellenzéki tagot, és pedig e ház padjairól, — mit sajnálok, meert vélményem szerint (Nevetés.) a képviselő, midőn mandátumát elfogadja, nem azért fogadja el, hogy azt néhány hó, vagy pár év múlva, a kormány kecsegtetése következtében, birói székkel cserélje Jföl, hanem hogy programmjához hiven mindvégig betöltse, — tehát ezen kinevezéseket, melyeket az ellenzék gyöngítésére gondolt ki a minisztérium, s melyek anélkül is csekély számmal vannak, egyátalában nem fogadhatom el annak czáfolatául, mintha a birói hivatalok betötésénél a politikai véleményre tekintet nem lenne. Mondtam, hogy magánál a közmunka tanács megalkotásánál is tekintet volt a politikai véleményre, azon testületnél, mely Pest város szépítéséről van hivatva gondoskodni. Mert tudok esetet, hogy a közmunkatanácsnak egy tagjától az kérdeztetett: vajon nem szándékozik-e a kormánynak a közmunkatanácsban opponálni ? De ha t. ház, azzal a mi történt, ugy a közigazgatás, mint a törvényhozás mezején, nem lehetünk megelégedve ; nem lehetünk megelégedve magának azon programmnak szempontjából, melyet a kormány és a többség fölállított; még kevesebb megelégedést találunk : ha azt tekintjük, a mit a kormánynak hivatásánál fogva tennie kellett volna, — amit tenni mindamellett elmulasztott. Nem szólok a mai napig készületlen codexekről; — nagy munka ez, s én a multak tapasztalatainál fogva nem is szándékozom annak elkészítését nagyon sürgetni; — nem szólok az adóreformról, melyet megígértek, és most nem régiben ígéretüket visszavették; hanem, ha a kor követelményeit akarják követni: vajon négy év óta nem jutott-e eszökbe, hogy a hűbéri maradványok még eltörölve nincsenek? hogy a vallásszabadság, a szabadságok e legbecsesbike még megoldásra vár t Maga azon törvényjavaslat, mely itt e házban keresztül ment, mely szintén a kor követelményeinek egyike, értem a testi büntetések eltörlését; mai napig is a felsőházban hever. S nem találkozik miniszter, sem miniszterelnök, sem azon miniszter, ki azon törvényjavaslatot elénk terjesztette, hogy azt valahára a méltóságos — bocsánat, most már nagyméltóságuaknak neveztetik magukat — nagyméltóságú főrendeknél keresztül vigyék; daczára annak, hogy hónapokig tétlenül maradnak. Ez a kor követelményeinek fölfogása. De ha ezen meddőség, — melyet a jobb oldal független és szabadelvűbb része maga is elismer, és melyet a múltkor a jobb oldal egyik tagja, Hrabár Manó képviselő .ur e házban panaszosan maga fölemiitett, — ha ezen meddőség, a mely tagadhatlan az országnak kárára van: kétségtelen, kell, hogy kérdezzük, honnan, s miből származik az? s kell, hogy egyúttal megvizsgáljuk, hogy azon létrehozott