Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

170 270. országos Dlés január 25. 1871. szerencsém megjegyezni, és ma a túl oldalról is elismertetett, hogy ha a kormány benyújtja a hivatalnokok szervezésére vonatkozó törvényjavaslatot, legyen az olyan, hogy kevesebb legyen a hivatalnok, de csak jó fizetéssel ellátott hivatalok legyenek. Ha ez meglesz, akkor a hivatalnok képes lesz nyugdiját valamely biztosító intézetnél és jövőjét is biztosítani, akkor minden tekintetben nyugodtabb, morális és szolgálati tekintetben is sokkal czélszerübb lesz, ha a megígért hivatalszervezés alkalmával a nyugdijak eltöröltetnek, a mint ez Helvócziában és Amerikában van kimondva. Simonyi Ernő: T. ház! Igen röviden kívánok egy pár megjegyzést tenni a pénzügyi bizottság jelentésére. A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy az 187 l-re benyújtott államköltségvetésben előirányzott nyugdijak nem felelnek meg minden tekintetben az 1870 : XVIII t. ez. rendeletének; ezt mint tényt állítja elő és mint remediumot ajánlja, hogy azok vizsgáltassanak meg a főszámszék által, addig szavaztassanak meg s azután intézkedjék a ház fölötte. Azt hiszem t. ház, hogy midőn positiv törvény Tan előttünk és midőn a miniszter előirányzata olyasmit mutat elő, mely e positiv törvénynyel ellenkezik : akkor a conclusio nem az, hogy a törvény járjon el; hanem hogy a pénzügyi bizottság törölje ki azon nyugdijakat, melyek a törvény rendeletének nem felelnek meg, és redukálja úgy, hogy a törvénynek megfeleljen. Ez a logika, nem pedig az, hogy közben a számvevőszék járjon el. Ez okoskodásnak értelmét egyátalában nem látom át; ennélfogva ezen véleméyt el nem fogadom. Széll Kálmán központi előadó: Szabad legyen röviden válaszolnom azon ellenvetésre, mintha a pénzügyi bizottság ellentétben volna magamagával és nem logice járt volna el. A pénzügyi bizottság nem azt mondja, hogy a nyugdijakra előirányzott összegek ellentétben vannak valamely törvénvnyel, és pedig az 1870. XVIII t. czikkel: mert ezzel mincsenek ellentétben; mivel ezen törvény nem nyugdijakról, hanem az állami számvevőségről szól. A pénzügyi bizottság azt mondja, hogy a t. ház által tavaly hozott határozatok nem minden tekintetben vannak keresztülvive ezen előirányzott összegre nézve, s azért mielőtt véglegesen megállapittatandók volnának ezen összegek, szükséges, hogy átvizsgáltassanak. A t. képviselő ur azt mondja, hogy tette volna meg a pénzügyi bizottság maga

? és addig ne szavazott volna meg semmit. Engedelmet kérek, ezt könyebb kimondani, mint megtenni. Azon nyugdíj előirányzat roppant tömeget képez, és azt hiszem, a pénzügyi bizottság nem végrehajtó orgánum, nem arra van hivatva, hogy a ház határozatainak végrehajtását mindenben ellenőrizze és fölülvizsgálja: azért azt gondolom , nem lehetett hivatva, megvizsgálni, hogy a tavaly hozott határozatok a nyugdijakra nézve menyiben lettek végrehajtva. Azt gondolom, hogy a pénzügyi bizottság kötelességének elegettett, midőn vizsgálatot tartót és midőn azon vizsgálatból az tűnt ki, hogy egyes tételek össze nem ütnek, azon következtetést vonta ebből, hogy az egész előirányzatot át kell vizsgálni. Miután pedig erre a törvény állított föl orgánumot, és pedig nem a pénzügyi bizottságot, hanem az állami számvevőszéket; talán helyesen járt el, midőn azt mondotta : hogy az azon törvény által rendelt közeg teljesítse a fölülvizsgálatot. Ami pedig a megszavazást illeti; erre nézve azt tartom, hogy azért, mert még fölülvizsgálatot kell eszközölni: lehetetlen az összes nyugdijakat meg nem szavazni; mert akkor száz meg száz, sőt ezer meg ezer ember fosztatnék meg nyugdijától nem egyébb okból, mint azért, mert még az átalános összeállításnak fölülvizsgáltatni kell. Ha azonban a ház megszavazza a nyugdijakat a kérdéses föntartással, mi fog történni ? Az, hogy ha valaki többet vesz föl nyugdija fejében, mint a mennyi neki járt volna : a vizsgálat folytán netalán szükségessé válandó reductio szerint köteles lesz az általa illetéktelenül fölvett összeget visszafizetni s ez által ineompetenter egy krajezár sem lesz kiadva. {Helyeslés.) Elnök: Elfogadja-e a t. ház a pénzügji bizottság véleményét a nyugdijakat illetőleg ? (Elfogadjiik.) Tehát elfogadtatik. Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak a házbórekre vonatkozólag is van indítványa. Házbér fejében a minisztérium saját helyiségeért és az országos törvénykezés helyiségeiért körülbelül 130 ezer forintot fizet s- mindamellett, hogy ily roppant összeget fizet, a minisztérium rosszul van elhelyezve s egy- egy minisztérium nemcsak egy ház különböző lakosztályaiban, hanem több házban is -van elhelyezve. Ez, t. ház! csak az államszolgálat rovására történhetik. Azonfölül hozzá járul, hogy amint évről évre emelkednek a házbérek, azon kilátással állunk szemközt, hogy még tetemes összeget fog a házbér igényelni. Hozzájárul még azon hiány is, hogy a minisztériumnak sokszor ki kell költöznie s a költözködés nemcsak sok bajjal, hanem igen sok költséggel is jár. Azért azt hiszi a pénzügyi bizottság, hogy a házbér fejében fizetett nagy összegnek megfelelő tőke árán, melyet amortizatióra lehetne fölvenni, oly épületeket kellene előállítani, melyek inkább 4negfel élnének mind' azon igényeknek, melyeket az államszolgá-