Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

270. országos Blés január 25. 1871. 159 sehol sem hallott oly növelése is törvényileg általunk megállapittatott, melynélfogva még késedelmi kamatokat is kell fizetni. Azon adókért, melyeknek fizetésére magát soha senki nem kötelezte, s melyek kivettettek a nélkül, hogy az illetők meghallgattattak volna; ha ezekre fordítunk, t. ház, figyelmet, akkor a terhek neveléséről, és az adózók megrémitósével járó fizetéseknek f emeléséről, fölfogásom szerint, szó sem lehet. En tehát, hogy a t. házat hoszszas előadásommal ne untassam, röviden oda nyilatkozom, hogy a pénzügyi bizottság e pontra vonatkozó véleményét el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon). Elnök; Szólásra följegyezve többé senki sincs, a szőnyegen levő tárgy fölötti tanácskozás tehát be van fejezve; hacsak előadó ur nem kivan élni jogával, mielőtt azonban azt tenné, méltóztassanak megengedni, hogy az ujouezozásra vonatkozó törvény kihirdetésére vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat hitelesíttessék. (Halljuk!) Majláth István jegyző (olvass® a jegyzőkönyvet.) Elnök: Ha nincs ellene észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesítve van. Széll Kálmán előadó: Mielőtt a t. ház, a tiszti fizetések fölemelésének kérdése fölött szavazna, engedjék meg, hogy előadói minőségemben egypár rövid megjegyzést tehessek azon főbb érvekre, melyek a pénzügyi bizottság által, a ház elé terjesztett vélemény ellenében fölhozattak. Tiszteletben tartván a ház idejét, csak két tételre kívánok szorítkozni, melyet a pénzügyi bizottság véleménye ellen Simonyi Lajos báró t. képviselőtársam, mint az elleninditvány benyújtója, argumentatiója közben fölhozott. Átalában ő is, mint azok nagy része, kik e kérdésben fölszólaltak, többet íoglalkozott a tiszti állomások sokaságával, a hivatalnokok szaporításával, mint azon kérdéssel, mely ezen vitának keretén belül fekszik: t. i. a tiszti fizetés fölemelésével. A t. képviselő ur tegnapi beszédében azt monda: mikor teljesítette a kormány a ház azon határozatát, hogy kevesbittessék a hivatalnokok száma? A kormány 1043 hivatalnokkal szaporította azt. En azt hiszem, t. ház, hogy a hivatalnokok szaporításának kérdése nem a mai napirend tárgya. A hivatalnokok szaporításának kérdése minden egyes költségvetés tárgyalásával kell, hogy megbiráltassék, mert hisz ott lesz elmondva minden egyes szaporításnak indoka, szüksége. így az átalános vitában kikapni egy-egy számot, és azokból következtéseket: vonni igen könnyen félremagyarázásokra is vezethetne, és miután mindaz, mi a házban elmondatik, nemcsak a ház számára van elmondva; szabadjon azon számokra, melyeket Simonyi Lajos báró t. képviselőtársam jónak látott, ezen állításának motiválására nézve előhozni, röviden felelnem anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznám. Hogy áll a dolog azon 1343 hivatalnok szaporításával, melyet ő ugy állit elő, mint a mi által a kormány a képviselőháznak multévi határozatát megsértette ? Ha szemügyre veszszük, hogy ezen 1343 hivatalnok közül mennyi esik a központra: tapasztalni fogjuk, hogy ezen szám a most emiitettnek alig képezi egy huszad részét, és az, a mi ezen számból a központra esik, a pénzügyi bizottság jelentésében az illető szakaszoknál van adva, és ott lesz a ház hivatva a fölött ítélni. En most csak azt mondom, hogy ezen 1343 számból 729 a pénzügyminisztériumra, 223 a földmivelődési minisztériumra, 43 a belügyminisztériumra, 149 a közoktatási minisztériumra. 146 a közlekedési minisztériumra, és 39 a honvédelmi minisztériumra esik. Es hogy ezen főbb számokat egykicsit megvilágosítsam, szabad legyen azt megjegyeznem, hogy azon 729 számból, melylyel a pénzügyminisztérium személyzete szaporittatott: alig esik 15a központra; és hogy az uj állomások rendszeresítése az illető részleteknél motiválva lesz. Ezeknek legnagyobb része födözetet talál azon kölcsönökből és különösen a szőlő-dézsmaváltság kezeléséből és a födözésből az állampénztárba befolyt összegben, mely mint födözet a pénzügyminisztérium költségvetésében föl is említtetett. Azon kívül ezen 729 uj tisztviselő állomás szükségeltetik a catasternól, a dohányos a só-jövedéknél, az állam-erdészetnél, az államvagyonnak és a bányászatnál, hol azok redszeresitése imminens szükséget képezett, és pedig azért, hogy az állam jövedelmei szaporittassanak. A 223 állomásból, mely az ipar- és a kereskedelmi minisztériumnál rendszeresittetett, föltünőleg csekély szám esett a központi igazgatásra; nagyrészt a posták- és távirdáknál kellenek e hivatalnokok. Azon 149 állomás, mely a közlekedési minisztériumnál rendszerisittetett, az utak föntartására volt szükséges. Hogy a honvédelmi minisztérium 39-el szaporította hivatalnoka létszámát, az nagyon természetes, mert a honvédelmi institutio íolytonos fejlődésben van; ezen kívül a fiumei kormányzóság fölállítása is szükségessé tette uj állomások rendszeresítését. Én tovább, t. ház, nem kívánok a részletezésbe bocsátkozni, és azon fölvilágositás után, melylyel ezen szaporítást kisértem,ugyhiszem egészen másképen áll a tényállás, mint a hogy Simonyi Lajos t. képviselő ur fölállította. Azt mondja ugyanis Simonyi Lajos képviselő ur.: „A pénzügyi bizottság előadója azt