Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-270
158 270. országos Illés Január 25. 1871. is megszavazni, és azokat fölemelni helyesnek és -szükségesnek látom-e ? tisztelettel ki kell jelentenem, miként én elvileg azon véleményben vagyok, miszerint minden tisztviselő és minden hivatalnok, a ki hivatásának megfelel, és kellő szakképzettséggel bir, megérdemli, hogy akkép jutalmaztassák, miszerint anyagi szükséggel küzdeni ne legyen kénytelen. Azonban, t. ház, mikor ezt elismerem, speeificive a fönforgó hazai körülményeinkre kell figyelmet forditnom: hogy vajon a pénzügyi bizottság által tett javaslat elfogadható-e vagy sem? Es itt ki kell jelentenem, t. ház, hogy én ezt a fönforgó körülmények között el nem fogadhatom, és igy a hivatalnokok fizetésének emeléséhez hozzá nem járulhatok; nem járulhatok pedig azért: mert tekintetbe veszem azon óriási terhek növekedését, melyek a mostani kormány főnállásának ideje óta a nép vállaira nehezedtek. Különösen pedig ha arra figyelek, hogy miként növekedett száma azon hivatalnokoknak és tisztviselőknek, kik a kormány kebelében vannak, megdöbbenve kell tapasztalnom, hogy ezeknek száma és fizetéseiknek összege a 48-iki kormány alatt volt tisztei selőknek fizetésével összehasonlítva, nagyon nagy, és különösen azokra szorítkozva ez úttal, kiknek budgetje épen a napirend folytán most tárgyalás alá vétetett, értem jelesen a miniszterelnökség költségvetését: azt látjuk, hogy óriásilag növekedett a hivatalnokok száma és fizetése. 1848-ban a miniszterelnökség hivatalnokainak száma mindössze hét volt, most ezeknek száma 63-ra van emelve. Fizetéseik és költségvetése 48-ban volt 35,500 ft mindössze, most 282,090 frt. van a költségvetésben kitéve. Ha továbbá a belügyminisztériumra tekintek, ezeknek személyzete 48-ban mindössze 125 egyénből állott, s ezeknek is fele részét a,,Közlöny" szerkesztősége és a ház hivatalnokai képezték. Most a belügyminisztériumnál van 209 egyén. Kendes költsége pedig 48-ban 248,340 frt volt, most 10.669,318 frt, és igy—a 48-iki külügyminiszter, most ő fölsége személye körüli miniszternek nevezett minisztériumot kivéve, hol 48-ban a hivatalnokok száma 63 volt, most pedig leszállott 25-re, mondom, ezen egy minisztérium kivételével, a többi minisztériumoknál a hivatalnokok száma hasonló arányban növekedett, ugy, hogy most a hivatalnokoknak serege, ügyszóivá*;, az összes irni és olvasni tudó közönségnek egy nagy részét képezi és egy valóságos kis hadseregnek mondható. Ha tehát a t. ház ezen nagy költségek mellett, melyek a fizetésekre eddig fordíttattak, még a dijakat ezután is nevelni fogná, lehetetlen, t. ház, a nélkül ezt elviselni, hogy az adózó közönség tökéletesen, teljesen ki ne zsákmány oltassák anyagi tehetségéből, és tönkre ne tétessék. Már pedig én azt hiszem, hogy nekünk, mint népképviselőknek, a nép érdekét szemeink előtt kell hordani, annak terhein a könnyitést a lehetőségig előmozdítani kötelességünkben áll. Én tehát ezen szempontból indulva ki, miután lehetetlen, hogy meggyőződésemmel harczba ne keveredjem, lehetetlen hozzájárulnom ahhoz, hogy a hivatalnokok fizetését ezúttal a t. ház fölemelje ; egyébiránt az, hogy jól dijaztassanak a szakértők és munkás hivatalnokok, ez bizonyára kívánatos; igen, de ha a szakértők és szorgalmasan működők száma vétetik tekintetbe, akkor azt nem ily óriási magaslatra kell emelni: mert bizonyára azt fele is elvégezheti, akkor lehet azután jól fizetni abból, a mi megtakarittatik és a megszűnt hivatalnokoknak járó fizetéséből, azok fizetését, kik fönmaradnak, (Helyeslés a szélső bal oldalon) mert ezekre csakugyan szükség van. Hallottam említeni, t. ház ! különösen a pénzügyminiszter ur méltóztatott tegnapelőtti beszédében előadni, hogy igen hasznos szolgálat tétetik a hazának azáltal, hogyha a hivatalnokok jól fizettetnek, és minél nagyobb számban lesznek ; mert azok képességet fognak maguknak szerezni, és azon képesség és szakértelem által, melyet hivatalukban lótok ideje alatt szereznek: az államnak is hasznos szolgálatot tesznek. Megvallom, t. ház, hogy magában véve elismerem ennek is valóságát, de az általam azelőtt adott felelet, azt hiszem, miként ezen indoknak értékét lerontja és értéktelenné teszi. Ha, t. ház, tekintetbe veszem továbbá azt, miként vannak a nemzetnek becsületbeli oly tartozásai, melyeket kielégíteni a 48—49-ki időszakban hivatott és kötelezve volt az állam: mert a kormánynak, és részben fölhívására adattak az állam szükségeire azok a kelmék és készletek, mely kelmék és készletek még mindekkorig kifizetve nincsenek. A pénzügyminiszter múlt évi november hónapban, hozzá intézett interpellatiómnak a fönebbire vonatkozó pontjára nem is felelt, hanem ugy nyilatkozott, hogy igen jó volna mindazt megtéríteni : de nincs az államnak rá pénze. Mikor a miniszter azt maga bevallja, hogy az oly adósságot, az oly becsületbeli kötelezettség törlesztését sem képes az állam fedezni, a mely becsületbeli kötelezettség teljesítése kiváló kötelezettsége volna: akkor, hogyan lehet más oldalról a hivatalnokok seregének fizetés-növelését indítványba hozni; tekintetbe véve különösen még azt is, hogy az adó behajtása, a mint köztudomású dolog, katonai végrehajtásokkal eszközöltetik, hogy az adóknak Európa-szerte, de a világon,