Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-270

270. crszáfos üés január 25. 1871. 157 Iyára való lépésre nagyobb önbizalommal és elszántsággal bir, mint talán más ember. A szellemi tőkét épen ugy kétféleképen lehet kamatoztatni, mint az anyagi tőkét. Vannak, kik pénzöket olcsón kamatoztatják: mert nem szeretnek reszkírozni, nem akarják magukat esélyeknek kitenni, megelegesznek azon kevesebb jövedelemmel, melyet igy kapnak. Mások ellenben, kiknek ugyanannyi vagyonuk van, ezzel sokkal többet keresnek; de ezek annak teszik ki magukat, hogy egész vagyonukat elveszthetik. A szellemi tőkével is, igy áll a dolog. Vannak olyan emberek, kik azt hiszik, hogy szellemükkel nagyra vergődhetnek, sokat kereshetnek vele; de ezekből igen gyakran félre ismert lángész és catilinaris existentia válik, mert néha a legnagyobb képességek nem bírnak minden képzettségük, minden kitűnőségük daczára kenyeret keresni. Van olyan is, kinek tehetségénél fogva talán minden ut tárva állna, de nem eléggé merész arra, hogy fölfelé törjön, és igy inkább biztos állást keres, s az állam szolgálatát választja; választja pedig ezt, akár többet, akár kevesebbet fizetünk neki. Hogyha ez mind áll; — nézetem szerint — okvetlenül az a következése, hogy kétségkívül segíteni kell a bajon, segíteni kell a nyomoron, s ott, a hol a fizetés eddigelé oly csekély, hogy nem lehet belőle megélni, ott a jelen állapot föutartását nem kívánhatja senki, ott a hol a fizetés igen csekély, megnem felelő, ott, más szervezésre van szükség: arra, hogy több munkát adjunk, és hogy e több munka több jutalmat vehessen igénjhe. Ez, a mi okvetlen szükséges, ezt bizonyítja az is, mit a tisztelt pénzügyminiszter ur tegnap emiitett, hogy t. i. ott a hol szakképzettségre van szükség, nincsen csődület: nincs pedig nem azért, mintha nagy szakképzettsággel járó hivatalok csekély fizetéssel lennének összekötve; hanem, mivel az országban a szakképzettség még gyéren található, amint ezt a magánéletben igen eléggé tapasztaljuk. Magam is tapasztaltam már gyakran, midőn valamely magánvállalathoz szakképzett egyént kerestem. Akartam neki fizetni 6—8 ezer forintot évenkint, de bármennyit ígértem volna, nem találtam alkalmas egyént. — Nem a fizetés rósz, hanem nincs elég szakerő. Oda kell tehát első sorban iparkodnunk, és erre az állam van hivatva, hogy az állam intézkedései által számos szakképzett egyén képeztessék ki: akkor e tekintetben is nagy lesz a csődület. Deák képviselő ur azt állította, hogy ha nem emeljük föl a fizetést, nem lesz verseny. — De hiszen elég verseny van a hivatalnál azáltal, hogy a szorgalmasabb magasabb állást foglal el és nem egy példát tudunk fölmutatni, hogy már nálunk is ezen rövid idő alatt igen szép carriéret csinált számos államhivatalnok, ki képzettsége, szakavatottsága folytán nyerhette el azon állást, mely nekivaló. Összpontosítom tehát igen röviden véleményemet abban : a pénzügyi bizottság mindezen tekinteteket szem előtt tartotta, szem előtt tartotta azt, hogy a hol az ínség kiváló, kirívó, segíteni akart azon; szem előtt tartott oly szervezést, mely ne tegye szükségessé azt többé, hogy minden esztendőben s minden alkalommal ujabb fizetésfölemelés történjék; azt óhajtotta, hogy oly szervezet jöjjön létre, mely szervezet a hivatalnokok csekélyebb számával, ugyanazon kiadás mellett is lehetővé teszi a kormánynak azt, hogy jobban, illőbben fizesse közegeit. Mindezt én is kívánom s azért nem szavazhatok azon nagymérvű fizetésfölemelésre, mely itt javaslatba hozatott : mert a kormányt kényszeritetni akarom, kívánom, hogy a szervezés minél előbb megtörténjék. (Mérik helyeslés.) Csiky Sándor: T. ház ! Előttem szóló tisztelt képviselőtársam beszéde megkezdése alkalmával azt a megjegyzést tette, miként a szőnyegen forgó költségvetés felett az átalános tárgyalás immár bevégeztetvén, nincs helye többé annak ezt újra tárgyalni; és mégis, amint látszik, époly mérvben bocsátkozott bele az átalános tárgyalásba, amint kárhoztatta azokat, kik ő előtte hasonlót tettek. Ezt átalánosságban beszédjére vonatkozólag megjegyezni szükségesnek láttam. Egyébiránt én tegüap, a pénzügyi bizottságnak a költségvetésről tett jelentése feletti szavazás alkalmával oda nyilatkoztam, miként én ezen költségvetést, mely a közösügyes alapon elénk terjesztetett: a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. Ebből, t. ház, némelyek azt következtethetnék, miként ezen szavazatom által elzártam magam előtt az utat arra nézve, hogy én a költségvetés részleteihez hozzá szólhassak. Azonban, t. ház, én ugy hiszem, nem követek el következetlenséget akkor, midőn a részletekhez hozzá szólók : mert a tegnapi szavazás a költségvetésnek inkább politikai oldalát érintette, az ennek utána következő részletes tárgyalás pedig annak anyagi, és igy az összes állam létének érdekeit foglalja magában; ahhoz tehát hozzá szólni, midőn a népnek különben is túlcsigázott terhei könnyítésére szót emelni képes lehetek, képviselői hivatásomnak lenni ismerem. Ezt előre bocsátva, t. ház, azon kérdésre: vajon az 1,050 frton alóli fizetéseket húzó államtisztviselők fizetését a fönforgó körülmények közt