Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-269
150 269, országos ülés január 24 1871. hogy nem ezek azon legszerencsétlenebbek, a kiknek fizetésűk a legcsekélyebb. Gondoljon a képviselő ur azon szegény adótisztekre, azok állására, akiknek fizetése körülbelül csak felét teszi a segédfogalmazó fizetésének. Mit szól a 315 fttal díjazott adótisztek állásához? Gondoljon a képviselő ur azon pénzügyőrökre, kikre az ország millióinak ellenőrzése van bízva, s kik naponkinti 60 krral vannak díjazva : akkor, midőn az egyszerű kapásnak napdija 1 frtot s 1 frt 20 krt tesz. Ha a fizetések fölemelésére irányzott javaslatot ellenezni akarjuk : legalább értsük át azt, és egész terjedelmében fogjuk fői a kérdést, a melyről szó van. Azt mondják, hogy sok nálunk a tisztviselő, azért nem birjuk elegendőkép díjazni. Már Buday képviselő ur kiemelte, hogy ez legalább is nincs bebizonyítva. Igaz, Horn képviselő ur tett egy összehasonlítást közöttünk és a cislajthán tartományok között, s ugy látszik, hogy az ő számai meggyőző erővel bírnak. Én csak osztozhatom Buday képviselő ur azon nézetében, hogy ha összehasonlítjuk a személyzetet, össze kell hasonlítanunk az agendákat is. Részemről még az összes közigazgatásra nézve sem ismerhetem el, hogy Horn képviselő ur a teendőket is összehasonlította volna ; annálinkább kell azt tagadnom, ha egyenkint vesszük a kormányzat ágait; átvinni az összehasonlítást a kormányzat minden ágára nézve, azt hiszem magán stúdiumnak föladata, s nem az országházba való, de ha kívántatik, kész vagyok megtenni; de ez messze vezet, sok időbe kerül. Hogy Horn ur összehasonlítása mennyire nem kielégítő, annak kitüntetésére, ugy hiszem, elég lesz megjegyeznem, hogy ő egy óriási különbséget figyelmen kivül hagyott t.i. azt, hogy nálunk a központi igazgatás után közvetlenül következnek a megyék: mig a birodalom másik felében helytartóságok vannak, melyek nagy számát végzik azon dolgoknak, mik nálunk a központi igazgatáshoz tartoznak. Ily összehasonlítások alapján építve, bizonynyal roszabb fundamentumra épitnénk, mint az, ki homokra épit. A képviselő ur a számvevőség nagy létszámát is fölhozta, és ezt azzal akarta bizonyítani, hogy reá mutatott: mily csekély azon összeg, melyet ezen hivatal egyik másik minisztériumnál kezel. Nézetem szerint azonban nem a z lehet irányadó, hogy mily nagy az elszámolt összeg; hanem az, hogy hány tételből áll az, s mennyi az elszámoló hivatal ? Száz forint elszámolása 50 helyen sokkal nagyobb dolog, mint elszámolása ugyanazon összegnek öt helyen. Tessék azért tekintetbe venni a számvevőség által elszámolt tóteleket, s az elszámoló hivatalok számát és tessék e szerint megcsinálni az összehasonlítást: ha azt akarja a képviselő ur, hogy az összehasonlítás tanulságos legyen; mert így, amint ő tette, nem tanulságos. Ha a t. képviselő ur, a központi igazgatás költségeit sokalja; ugy meg kell jegyeznem, — hogy semmisem lenne könyebb, mint ezeket megkisebbíteni az agendák áttétele által. A ki ismerte pl. a bécsi hadügyminisztériumot, s annak mellékhatóságait, a sok inspectiót, Fachcommissiókat és mindenféle hivatalokat, melyek a hadügyminisztérium mellett voltak, s végzek egj részben annak teendőit : az tudhatja, mily könnyű a központi igazgatás költségeinek összegét ily utón kisebbíteni. Erre csak egy példát akarok még fölhozni, Simonyi Ernő képviselő urnák kedvencz themájából, a sókezelésről. (Halljuk !) Korábban létezett egy central-directio, mely a sószállitás és árulás ügyét kezelte.Ezen külön kezelés folytán a minisztérium csak az időszaki jelentések s esetleg tett kérdéseire adott válaszok folytán tudhatott valamit a directio intézkedéseiről. A netán hiányos rendelkezésekről mindaddig nem volt tudomása : mig panaszok nem jöttek a hivatalból; csak az^ időszaki jelentésekből értesülhetett azokról. Én jobbnak láttam, hogy ezen hivatal közelebb jöjjön hozzám, azért bekebleztem azt magába a minisztériumba. Ez tetemes költségkíméléssel járt ugyan, már csak az előbbi helyiség föladása által is; de a központi igazgatás költségei, ez utón mégis nagyobbakká lettek. Ily oldalhatóságok életbeléptetése által, ismétlem, igen könnyű a központi igazgatás költségeit csekélyebbeknek tüntetni föl. Hogy túlról léteznek ily oldalhatóságok : bizonyítja már csak a központi dolnury-direetio is. Ha tehát valaki azt mondja, hogy Lajthántúl a központi igazgatás költségei ennyivel meg ennyivel kevesebbet tesznek, mint nálunk, és ezen számításba, nem veszi föl például a centrál-directiót: akkor nem is szükséges mondanom, hogy ezen számítás tökéletesen alap nélküli. Az oly összehasonlítások igen hálás tért nyújtanak a munkálodásra; de ha itt akarunk abba bocsátkozni akkor 1872-ben sem leszünk készek a budget tárgyalással. (Helyeslés jobb felől.) Azt monda tisztelt barátom Simonyi Ernő, hogy hiszen a csődület elég nagy, s hogy a miniszter nagyobb fizetések mellett is csak azokat kapná, a kiket így kaphat. Ez nem áll: mert nem minden állomásnál nagy a csődület, különösen nem nagy ott, ahol szakképzettségre van szükség. Saját tapasztalásomból mondhatom, hogy
