Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-269
2 4:6 269, orszá 9 os ü!és január 84. 1871. javaslatba; ez nem egyezik meg az én véleményemmel, és nem látom okát, miért tesz itt különbséget. Az, hogy egyiknek több dolga lenne mint a másiknak: az nem lehet ok; mert a törvényszékek fogalmazói épen annyi és époly fontos munkát végeznek, mint a politikaiak. Igaz, hogy a törvényszéki fogalmazók, ha majd a szóbeliség a törvényszéknél is be lesz hozva, nagy részben fölöslegessé válnak; ez igaz; de addig is élniök kell és oly fizetést kell nekik adni, a miből megélhessenek. Hallottam említtetni, talán inkább magán körökben, hogy azért szükséges a főtörvényszéki fogalmazóknak és alsó hivatalnokoknak kisebb fizetést adni, hogy igy legyen némi fokozat közöttük és más minisztériumok hasonló tisztviselői közt, és majd a törvénykezésieket oda lehessen előléptetni. En ezt nem tartom helyes gazdálkodásnak : mert akinek annyi fontos dolgot kell végeznie, mint a mennyi a főtörvényszéki fogalmazókra bizatik, annak mindenesetre szakképzettséggel kell birnia. És hogy ezen fiatal embereket, miután magukat a juridicumban kiképezték, előléptessék a pénzügyminisztériumhoz, a kereskedelemhez, vagy a belügyhöz, ezt nem tartom ezélszerü eljárásnak: mert épen ezen hivatalok sorát tekintem olyannak, melyben jövőre képezni kell a Dirói személyzetet, ugy tekintem ezt, mint a bíróság seminariumát. En tehát, összevonva amit előbb is kimondottam, politikai s egyébb miniszteri fogalmazókra s alsóbb fokú tisztviselőkre nézve, nem a központi bizottság véleményét, hanem a minisztériumét fogadom el, azon hozzáadással, hogy ugyanazon fizetési eategoriák állapíttassanak meg a főtörvényszékek fogalmazóira, és alsóbb fokú személyzetére nézve. {Helyeslés.) Simonyi Ernő : Azok után, melyek elmondattak, csak röviden teszem észrevételemet a szőnyegen forgó tárgyra nézve. En elismerem, hogy a kormányhivatalnokok roszul vannak fizetve; hanem ismét azt hiszem, hogy a miniszter urak el fogják ismerni azt, hogy valahányszor egy hivatal üresen van, pályázó akármennyi van reá, és ha még föl fogjuk emelni a fizetést, — nem annyival, a mennyivel önök föl akarják emelni, hanem tiz annyival — jobb erőket, mint a milyenek ma ajánlkoznak egyátalában nem fogunk kapni. Mert ezek azok, kik az országban a hivataloskodó osztályt képezik. Én tehát azon szempontból indulva ki, hogy minden munkát ugy kell fizetni, mint az magát eladja; addig mig ezen áron elég képes hivatalnok ajánlkozik, én a fizetések fölemelése mellett nem vagyok. Azt fogják mondani : igen, de nem képesek. Ez már a választástól függ; akár mennyire emelik a fizetést, egyelőre más elemekből nem választhatnak, mint a milyenek most ajánlkoznak. Első dolog, nézetem szerint, a kormány hivatalok rendszeresítése volna s biztosítása törvény által a hivatalnok állásának. Minden államban ugy van az, hogy a kormány roszabbul fizeti hivatalnokait, mint a magán vállalkozó; de miért talál hivatalnokot? mert az egyszer bevett hivatalnok, hivatalából ki nem tehető birói eljárás nélkül, — csak bizonyos kihágások esetében, mikor hivatásának tökéletesen meg nem felel. Rendszerint ki nem tehető, hanem neki senioratusban elő kell menni; tehát fizetése javul idővel. És mikor végre dolgozni nem képes, biztosítva van nyugdija. Ez a magán vállalatoknál nincs. A magán vállalatoknál ugy van a hivatalnok alkalmazva, hogy a vállalkozó tetszése, kényekedve szerint elküldheti, és akár mennyi ideig van egy és más intézetnél, nyugdijat nem kap. Ezért van az, hogy a magán vállalkozók jobban fizetnek mint a kormány, nemcsak itt, hanem másutt is; de biztosítani keli a kormányhivatalnok állását, nálunk különösen, hol ugy áll a dolog, hogy minden hivatalnok egyedül a miniszter akarata által elmozdítható hivatalából, minden állásban. Ott van az 1868-ikiXIX. törvényczikk, melynek egy betűje sincs megváltoztatva, ez pedig azt mondja; a törvény utján kivül az elmozdithatlanság egyedül az igazságszolgáltatással megbízott hivatalokra szorítkozik. A többit tehát el lehet mozdítani. Az első lépésnek tehát annak kell lenni, hogy biztosítsuk az államhivatalnok állását, hogy az államszolgálatába lépvén, elmondhassa: nekem kenyerem van itt életem fogytáig, ha erőmet meghaladja a munka, biztosítva van nyugdijam. En mostanában azt találom, hogy ezen fizetósfölemelés egy idő óta egyik és másik alkalommal hozatván indítványba, valósággal demoralizálta a hivatalnokot. Ma pályáz e hivatalra, holnap elnyeri, és holnapután már fizetés fölemelést kór. Miért pályázott tehát olyan hivatalra, melyért egypár nap múlva már fizetésfölemelést kór? Én átalában véve, erkölcsi szempontból nem kívánom azt, hogy Magyarországban a fiatalság ezen valósággal traditionális kórságban maradjon ezentúl is; hogy azt higye, miként csak hivatalból lehet nálunk megélni. Középosztálybeli fiatalságunknak nincs más fogalma, mint: vagy a megyénél, vagy a kormánynál hivatalt nyerni, és ha hivatalt nem kap: otthon pipázik s nem csinál semmit, hanem vár a jövő restauratióig. Ez valóságos veszedelem.
