Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

269. országos ütés január 24 1871. H7 Taoulja meg egyszer a magyar fiatalság, hogy a hivatalban a legrosszabb fizetést kapja, hogy másutt mindenütt többet fizetnek; mikor majd azután oda fognak menni a legjobb erők, mikor majd a kormányzathoz nem fognak tótulni tömegesen a fiatal erők, akkor majd magáin^ is rá fogok szavazni, hogy a jobb erőket az állam jól fizesse is, hogy versenyezhessen a magán vállalkozókkal ; de mostanáig ez valóságos kórság minálunk, mely demoralisalja fiatalságunkat: mert a magyar fiatal ember, a ki nem tud hivatalt kapni, nem tesz semmit, azt mondja: mit csinálják? hiszen nem kaptam hivatalt! A mi a kérdés finaneziális oldalát illeti, megvallom, hogy akkor, mikor deficittel kormányozunk : nincs az a pillanat, hogy ha az emiitett okok nem is volnának ellene, hogy a fizetésfölemelést megszavazzuk. Miért nagyobbítsuk a költségeket azért? hogy a hivatalnokok fizetését emeljük, azon hivatalnokokéit, a kik keresték, a kik folyamodtak és folyvást folyamodnak ezen hivatalért? Ha fölösleg volna a budgetben, és akkor is, mint mondám, ezen okok nem léteznének ellene ; de addig mig deficittel kormányzuk, mig elég hivatolnokot kapunk ezen fizetés mellett is: addig a fölemelés szükségét nem látom. A mi itt mondatott előttem szólott képviselő ur által, a főtörvenyszeki hivatalnokokra vonatkozólag; én megvallom, hogy, ha a miniszteri hivatalokra kiterjesztetik a fizetés fölemelés : előttem meg foghatlan, hogy a főtörvenyszeki hivatalnokokat miért hagyták ki? Ha az egyik nem élhet fizetéséből, a másik sem élhet abból; ha az egyiknek sok dolga van, a másiknak is sok dolga van: vagy ha uiucs sok dolga, akkor sok a hivatala. Vagy az egyik, vagy a másik az ok. Hogy az egyik fizetését fölemelik, a másikét nem : ez megfoghatatlan. Gazdálkodási szempontból tették? akkor tették volna ott, a hol a hivatalnok sokkal több ; gazdálkodtak volna a minisztériumnál : de hogy épen a főtörvényszéknél tegyenek kivételt, ezt valóban nem értem, és nem tudok képzelni magamnak oly érvet, a mi a mellett szólhat, hogy a miniszteri hivatalnokok fizetését fölemeljük, de a főtörvényszékiét nem. Ha tehát elfogadja a t. ház, hogy a miniszteri hivatalnokok fizetése fölemeltessék, — a minek én határozottan ellene vagyok, — akkor igazság és méltányosság tekintetéből nem tehetnek mást, mint hogy a főtörvenyszeki hivatalnokok fizetését is fölemeljék. Miután azonban én ellene vagyok ezen egész fölemelésnek, átalában Simonyi Lajos báró indítványát fogadom el. Buday Sándor: T. ház! A központi bizottság előadója elősorolta azon indokokot, melyek a központi bizottságot arra indították, hogy a t. háznak az alsóbb rendű tisztviselők fizetése fölemelését ajánlja. Ezen indokokat, részemről, teljes mértékben osztván, megvallom, ámbár figyelemmel hallgattam azon ellenérveket, melyeket Simonyi Lajos br. fölhozott, egyátalában véleményemben nem ingattak meg. Simonyi Lajos br. képviselő ur ugyanis leginkább és a legnagyobb súlyt fektette azon indokra, hogy Magyarországon a tisztviselő felette sok. Kíváncsi voltam, hogy ezen állítást adatokkal talán be is fogja bizonyítani. (Közbekiáltás bal felől: bebizonyította Horn!) Én Simonyi báró képviselő úrról beszélek. Azonban a t. képviselő ur ennek bebizonyítására mit hozott föl ? Azt hozta föl legelőször, hogy ismer tanfölügyelőt, aki ortografice irni sem tud. Meggyőződésem szerint ebből azt következtethetni ugyan, a mi megtörtént bármely államban is, hogy a miniszter nem jó választást tett; hanem hogy abból, hogy egy tanfölügyelő nem tud ortografice irni, az következzék, hogy ott a tisztviselő sok: azt hiszem a t. képviselő ur maga sem fogja állítani. Másodszor, be akarta bizonyítani ezen állítását azzal, hogy sok képviselő van, a ki hivatalnok is. Nincs ugyan napirendre tűzve az incompatibilatási törvény; hanem legyen szabad azon megjegyzést tennem, hogy van annak igen sok jó oldala is, hogyha a képviselők a hivatalnoki bureaukban is ülnek: mert nem lehet a közkormányzat kárára az, ha a tisztviselő ismerős azon szellemmel, mely a képviselő házban uralg és különösen —megengedjen a t. képviselő ur — de talán éppen az oppositió van érdekelve leginkább azáltal, hogy képviselők legyenek a hivatalnokok között, mert azt nem fogja senki tagadni, hogy ha a mostani oppositió előbb a kormányon ült volna, és lennének kebelében volt hivatalnokok*, a kik a hivatalok bel dolgaival ismerősek volnának : bizonyára a mai tárgyalásnál egészen más kritikáját hallottuk volna ezen tárgynak és nem estek volna bizonyára azon tévedésbe, hogy oly átalános elveket alkalmaznának e helyütt, melyek itt nem alkalmazhatók. De azon körülményből, hogy sok hivatalnok van, ki egyszersmind képviselő, nem lehet bebizonyítani azt, hogy a kisebb rangú tisztviselőknek fizetése nem csekély. De tovább ment Simonyi képviselő ur, és azt hozta még föl, hogy a kormány nem teljesítette a ház határozatát, mely határozat azonban fölolvasott szövegezése szerint maga megsemmisiti a fölhozott vádat: mert azon határozatban benne van, hogy a kormány ofct és akkor kevesbítse a hiva19*