Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-269
140 269. országos ütés január 24. 1871. Poroszország vagy Helvéczia. Azt fognák mondani, mi még nem vagyunk a kifeji ődésjazon pontján, hol azon orsz ágok állanak; tehát párhuzamul veszem azon országot, mely nagyon elhiresedett épen azon tekintetben, hogy nagyon centrálisai, a minek következtében sok a hivatalnok ; arról, hogy nem gazdálkodnak az ország pénzével, tehát nem bánják, ha sok hivatalnokot neveznek ki, s a hol, hogy a kormánynak barátokat, korteseket szerezzenek, nagyon bőkezűek voltak a hivatalok teremtése s kiosztásában. Ez a második franczia császárság, vagy Francziaország III. Napóleon alatt. Alig fogják hinni nagyon tisztelt képviselő társaim, ha azt mondom s mindjárt be is bizonyítom: hogy Magyarországban , — ámbár Francziaország majdnem háromszor nagyobb és háromszor népesebb, mint Magyarország és mindenesetre tízszer olyan gazdag, mint Magyarország — mégis vannak minisztériumok Magyarországban, melyeknél sokkal nagyobb a hivatalnokok személyzete, mint volt a második császárság alatt Francziaországban. Hosszas és unalmas lenne ezt miniszteriumonkint megmutatni, csak egy példát leszek bátor fölhozni, (Halljuk!) s hogy senki azzal ne gyanúsítson, mintha épen olyan minisztériumot, vagy osztályt választottam volna, hol kedvezőtlen volna az arány reánk nézve, nem is fogok ilyet választani; fölveszem azon minisztériumot, mely az első helyet foglalja el mind a mi budgetünk, mind a francziaországi budgetben; s ezen minisztériumban az első szakaszt vészem föl. Veszem tehát a miniszterelnökséget. Tudni fogja a t. ház, hogy 1860-ban visszaállíttatott Francziaországban a miniszterelnökség, hogy négy e'v alatt e miniszterelnökség Billault kezében volt, s halála után 1864-ben átvette Rouher. Ennek működése, befolyása mind a belügyi, mind a külügyi politikára oly nagy volt, hogy Francziaországban átalában alcsászárnak , — vice empereur — nevezték. Lássuk most, mily személyzettel vezette Rouher ur a maga nagy munkálkodását, és mily személyzet kívántatik minálunk a miniszterelnökség sokkal szűkebb, sokkal korlátoltabb hatásköréhez. A franczia Ministére d'Etat-ban volt alkalmazva: egy chef de cabinet, két chef de bureau, három sous chef, hét commis, két attachés, egy traducteur, egy agent du materiéi. Összesen 17 személy és a kiadás 76,000 frank. Nálunk az előttünk fekvő 1871. évi budget szerint a miniszterelnökség a következő személyzetet kívánja : két miniszteri tanácsos, két oszosztálytanácsos, három miniszteri titkár, öt fogalmazó, három fogalmazó segéd, egy számtiszt, 3 segéd-hivatali igazgató, hat irodatiszt, «gy hivatalvezető titkár, három fordító, egy segédforditó: összesen 30 hivatalnok; — ide nem számítva a fiumei kormányzóságot, a szolgákat stb., és e 30 hivatalnok kiadásai 70,800 frtra mennek, a mi legalább is 25°/ 0-al többet tesz, mint a franczia miniszterelnökség személyzetének fizetése, és a személyzet majdnem kétszerannyi, mint Rouheré volt, melynek pedig oly nagy európai munkálkodása vala. Ehhez, azt gondolom, nem kell commentar, mert ezek tények. De tovább megyek. Fájdalom nemcsak a miniszterelnökségnél van e túlhalmozása a hivatalnokoknak ; majdnem minden minisztériumnál ki lehet mutatni azt, hogy sokkal több a hivatalnokok száma, mint aránylag más országokban, és sokkal több, mint a mennyi kellene. Csak egy példát emelek ki. A számvevőségi személyzet nagyságát megfoghatónak tartom ott, hol, mint példának okáért a pénzügyminisztériumban, az egész ország jövedelmeit és kiadásait kezelik, nagyon természetesnek tartom, hogy nagy számvevőségre van szükség; hasonlóképen van a kereskedelmi és ipar minisztériumnál; nemkülönben a közlekedési minisztériumnál, melynek sok számolása van például a vasúti társulatokkal stb. eféle. De ugyan mivel foglalkozik a nagy számvevőségi személyzet a közoktatási minisztériumnál? En ezt, megvallom, meg nem foghatom. A cultusminiszteriumnak egész budgete alig 3 millióra megy, és ezen 3 milliónak ellenkezelésére, az az a bevételek és kiadások beírására, azt hiszem, hogy 8 —10—12, — mondjunkd 5-öt, — 15 egyén, kik az egész éven át csak ezzel foglalkoznak, untig elégséges. ÜSTem hiszem, hogy csak sejtené is a t. ház, mekkora számvevőségi személyzete van: nem kevesebb, mint 68 egyén, hatvannyolcz, nem kevesebb! 68 számvevőségi hivatalnokot alkalmaztak a cultusminiszteriumnál. A belügyminisztérium még sokkal túlhaladja, ott, hol szintén nincsen sajátképeni számadás. A belügyminisztériumnál a számvevőségi személyzet 90 egyénre megy. 90! Megvallom, hogy én legalább, meg nem foghatom, miképpen lehet foglalkoztatni 68 számvevőségi tisztet a cultusminiszteriumnál és 90-et a belügynél. Ha aránylag venném, miután a kultusminiszterium budgetje csak 3 millióra megy, és mégis 68 számvevőségi tisztet foglalkoztat, azt mondhatnám, hogy a bécsi banknak legalább 3—4 ezer hivatalnokot kellene foglalkoztatni. De azt fcgják mondani, hogy a cultuszminiszterium nemcsak saját budgedjét kezeli: vannak alapitványaink, melyek jövedelmét és kiadásait ő kezeli. Erre azt felelem: először, hogy ez alapítványok legfontosbjai, mint példának okáért egyetemi alap, már benvan a hárommillóban; másodszor, hogy az alapítványok egy bizonyos
