Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

138 269 országos ülés január 24. 1871. ha organisálva levén, a hivatalnokok jó fizetést kell hogy kapjanak: most, midőn mindenki látja, hogy túlságos számban vannak, habár csak ideiglenesen, ezen ideigleneseket is nagy fizetéssel lássuk el. Igaz, a kormány különös helyzetben van. Midőn kormányra lépett, a régi absolut rendszernek hivatalnokait kellett nagyrészt átvennie, ezekhez hozzájárultak még azon kinevezések, melyek történtek különböző tekintetből, azaz párttekintetből. A kormány oly helyzetben van, mint azon özvegy ember, a kinek igen sok gyermeke van, s a ki elvesz egy özvegy asszonyt, a kinek hasonlag igen sok a gyermeke; ezen össszekeles által meg van a nagy család. Ez történt nálunk is, s ezért annyi a tisztviselő. Hogy a protectio igen nagy szerepet játszik e tekintetben arra csak egy példát fogok fölhozni. (Halljuk!halljuk!).'Eri ismerek egy tanfölügyelőt, a ki igen becsületes ember, csak az az egy hibája van, hogy orthograíice irni nem tud, ki ezen szót: „tanfölügyelő" „i és két l"-el irja, tehát igy: „tanföligyellő". Ismertem egy al-tanfölügyelőt, a kit paroehiájából azért tettek át más parochiába, mert a népiskolai tanítókat túlságosan zsarolta, a másik parochiában azonban a templomban verekedett. És ez al-tanfölügyelőnek neveztetett ki. Hogy túlságos a hivatalnokok száma, csak egy szembeötlő példát hozok föl. Igen sokszor fölemlittetett, hogy a képviselők között igen sok a hivatalnokok száma. Erre nézve is csak röviden akarok néhány észrevételt teoni. Hogy az államtitkárok helyet foglalnak itt, ezt én rendén találom. Vegyük tekintetbe például, hogy Angliában minden minisztériumban két államtitkár van, egy nevezetesen politikai, és egy kezelő. Az egyik a kormánynyal változik, a másik folytonosán marad. En tehát az államtitkárokról nem szólok; hanem midőn ezt teszem, azon kérdést intézem: hogy mi dolga van itt az osztálytanácsosnak, mi dolga van a tanfölügyelőnek, a fogalmazónak? Mi mindnyájan tudjuk, tapasztalatból, hogy majd az egész évben van országgyűlés; ezen hivatalnokok, a kik egyszersmind képviselők, majd egész éven át itt ülnek e teremben, és ennek következtében majd az egész éven át nem dolgoznak semmit. Hogy ez csakugyan világosan mutatja, miszerint sok nálunk a hivatalnok, azt hiszem, e tekintetben nem fogok megczáfoltatni. A képviselőház is érezte ezen hiáuyt és e tekintetben hozott egy határozatot január 19-én, 1870-ben. Ezen határozatot a kormány részben nem teljesíthette. De van ezen határozatnak egy része, melyet csakugyan teljesíthetett volna, mert e tekintetben gátul nem szolgál a delegatio. Ez azon határozat, melyet Deák Ferencz indítványozott, és mely el is fogadtatott, és ez igy szól: a központon alkalmazott hivatalnokoknak száma a közigazgatás azon ágaiban, ahol lehetséges, lehetőleg kevesbittessék. És miként teljesiti a kormány a ház ezen határozatát, azt t. i., hogy kevesebb hivatalnokot alkalmazzon és a hivatalnokok számát reducálja? 1870-ben 1343 hivatalnokkal növelte a hivatalnokoknak számát. Igaz, hogy ezek közt van sok oly hivatal, melynek betöltése szükséges: de hogy igen sok felesleges van köztük, arról csakugyan mindenki meg lehet győződve. A mi a gazdálkodást illeti a hivatalnokok fizetésében, hogy az ország túl ne terheltessék e tekintetben: ez irányban is a kormány igen különösen járt el. A kormány igen jól tudja, hogy ez évben ismét nagy deficzitnek nézőnk eléje; tudja azt is jól, hogy az osztrák államadósság kamataihoz politikai tekintetekből hozzájárulni tartozunk ; ismeri azon költségvetést, melyet a közös hadsereg föntartása igényel; tudja azt is igen jól, hogy hazánkban a hitelt egyetlen egy intézet kezeli monopóliumként, és ennek következtében nálunk a kölcsön drágább, mint bárhol másutt. És mindamellett, hogy a kormány ezt igen jól tudja, és ismerve az ország helyzetét, tudja azt, hogy az utóbbi évek szűk termése miatt az ország lakosai nem kedvező anyagi helyzetben vannak. Es mégis mit tesz a kormány? Ez évre a hivatalnokok fizetésének emelésére, beleértve az ujabb kinevezések által történt fizetéseket, és azok fizetésének növelését, kik már ki voltak nevezve: ajánlja, hogy 3.326,870 írttal többet fizessünk, mint a múlt évben. E tekintetben nyíltan kimondom nézetemet: hogy én ezt méltatlan követelésnek tekintem. Én tehát a kormány ezen követelését nem vagyok hajlandó teljesíteni. De nem osztozom a pénzügyi bizottság azon nézetében sem, mely szerint a hivatalnokok fizetése növelendő volna. Az igen t. előadó ur azt monda, hogy már a múlt évben növeltetett a fizetés. Megvallom, hogy ez előttem különösen hangzik. Eszerint 1871-ben emeljük föl a fizetést, mert fölemeltük 70-ben, és majd 72-ben föl fogjuk emelni, mert fölemeltük 71-ben. Hová vezet ez ? Akkor a budgettárgyalás nem tenne egyebet, mint a hivatalnoki fizetések fölemelését. En ezt helyes eljárásnak nem tartom, es ennélfogva nem akarom a fizetéseket fölemelni, azért, mert a múlt országgyűlés 1870-re javítást szavazott. Azon 200,000 frtra menő fizetésjavitást,