Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-269

136 269. országos Qlés január 24. 1871. tisztviselő fizetésének előirányzott fölemelése áta­lában meg volna szavazandó ; vannak azonban egyes állomások, melyekre nézve eltérés történik ezen átalános megállapodástól. E kivételeket az egyes költségvetésekre vonatkozó jelentésekben a bizottság egyenkint meg fogja jelölni. A lakbérek javítását sem ajánlja a bizottság oly mérvben, mint az indítványozva van, és pe­dig a központon alkalmazott tisztviselőknél. A miniszteri tanácsosok és az ezekkel egy napidij­osztályba osztott tisztviselők lakbére nem volna fölemelendő. Az osztálytanácsos és vele egy díjosztályba tartozó tisztviselők lakbére, az előirányzattól el­térőleg, az eddigi lakbérősszegről 400 írtról, 500 frtra ; a titkárok és velők egy dijsorozatban levő tisztviselők lakbére az eddigi 300 frtról 400 frtra, a fogalmazó lakbére 200 frtról 300 frtra, a se­gédfogalmazó lakbére 120 frtról 200 írtra, a fordító lakbére 200 frtról 300 frtra, a segédhi­vatali igazgató lakbére 200 frtról 300 frtra, az irodatiszteké lakbére átalában 150 frtra, hiva­taltiszt lakbére 120 frtról 150 frtra, kincstári levéltári igazgató lakbére 300 frtról 400 frtra, levéltári tisztek lakbére 180 és 150 frtról 200 frtra, levéltári tisztek lakbére 120 frtról 150 frtra, a számtanácsos lakbére 200 frtról 300 frtra, számtiszt lakbére 180 és 150 frtról 200 frtra, számtiszt lakbére 120 frtról 150 frtra, szolgák lakbére 48 írtról 60 frtra volna eme­lendő ; a többi központi igazgatásnál alkalmazott, itt nem emiitett tisztviselők lakbére a múlt évi összegekben volna megszavazandó. A központon kivül alkalmazott tisztviselők fizetésének és lakbérének tervezett fölemelésére vonatkozó véleményét a bizottság az egyes mi­niszterek költségvetése tárgyában beadott jelen­tésekben fogja előadni. A horvát-szlavonországi tisztviselőkre nézve, kiknek eddig lakbér-illetményök nem volt, a bi­zottság annyit vél megszavazandónak lakbér fe­jében, hogy fizetésök és lakbérök együttvéve oly összeget tegyen ki, a mennyire a velők hason­rangu magyarországi tisztviselők összes illet­ménye rug. Tisztelt ház! A fizetések fölemelésének kér­dése nem ma fordul először a tisztelt ház előtt meg; megfordult e kérdés már a multévi költ­ségvetés tárgyalása alkalmával is, mikor a t. ház, a kormány és a pénzügyi bizottság véleményé­nek alapján, 200,000 frtnyi összeget helyezett a költségvetési törvénybe, mint olyat, melynek leg­nagyobb része a pénzügyminiszteri tiszviselőknek segélyképpen, állandó fizetésükön fölül kiosztandó, másik része pedig a központban alkalmazott tiszt­viselők között kiosztandó. Ezen határozat kapcsában egy átalános ha­tározatot is hozottá multévi országgyűlés, mely­ben kimondta, hogy a fizetések rendszere és vég­leges szabályozására nézve a* minisztérium adjon be javaslatot, oly javaslatot, mely tekintettel le­gyen az államszolgálat igényeire egy felől; de más felől tekintettel legyen arra, hogy az illető tiszt­viselők oly fizetésben részesüljenek, hogy abból megélhessenek; átalában azonban e kérdés megol­dása ugy történjék, hogy az államháztartás túl­terheltetése nélkül legyen eszközölhető. A minisztérium nem ezen határozatnak meg­felelő javaslatot terjesztett elő, hanem egy olyja­vaslatot, melyben a tisztifizetések főiemelését az 1050 frt fizetéssel ellátott tiszviselőktől kezdve lefelé, ajánlja, és a lakbérek átalános emelését hoz­za javaslatba. A pénzügyminiszter indokolásának részle­tezése magában foglalja, azon elveket, és eljárást, melyet ezen indítványozott fizetés-fölemelésnél a minisztérium követett. Maga azon indokolás is megvallja, hogy a minisztériumnak ezen javasla­ta a képviselőház azon határozatának szoros ér­telemben meg nem felel, s okul azt hozza föl, hogy a fizetések rendezése, és végleges szabályo­zása lényegesen összefügg az átalános szolgálati rendszer megállapításával. Előbb tehát ezt, mint alapot kell megállapítani, hogy véglegesen legyen a fizetési rendszer szabályozható. Miután azonban csakugyan égető kérdés, hogy a tisztviselők fizetése javittassék: ezen kérdés meg­oldását megelőzőleg javaslatba hozta a kormány, és a pénzügyi bizottság is igy fogta fel ezen kér­dést; a fizetésíolemelésnek elvileges megvitatásá­ba nem is bocsátkozott, hanem kijelenti a pénz­ügyi bizottság is, hogy az egész államszolgálatot kell rendszeresen szervezni, és egy törvény által megállapítani és fákkor fog a fizetések végleges megállapításának kérdése bekövetkezni. Azon körülmény is tehát, hogy a fizetések kérdése má­sodszor is fordul meg a ház előtt, indokolja a pénzügyi bizottság azon indítványát, hogy csak­ugyan törvényjavaslat nyújtassák be a kormány részéről az egész államszolgálat rendszeresítése tárgyában. Miután azonban t. ház! tagadhatatlan, hogy a fizetések fölemelésének kérdése, ha megoldás nélkül marad, valósággal olyan nyomasztó és olyan súlyos helyzetbe állítaná a tisztviselők és a kisebb fizetéssel ellátott hivatalnokok egy részét: a pénzügyi bizottság átlátta, hogy e kérdés ama másik kérdés megoldásáig nem várhat, azért el­fogadva a fizetések fölemelését, elvileg iparko­dott a fizetések fölemelésére nézve a projectált összegeket szemügyre venni, és tekintettel a finanezialis állapotra oly javaslattal a ház elé lépni, melynél fogva a 948,000 frtra projectált

Next

/
Thumbnails
Contents