Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

268. országot Illés január 23. 1871. 123 mennyit kell behajtani árverés utján. Ez föltűnően csekély ahhoz képest, a mi lezálogoltatik. Ha megzálogolják az embereket, sőt ha csak készülnek is a zálogoláshoz, s ha megveszik azt a kis zálogolási költséget, akkor mindjárt van pénz, s elesik az árverés szüksége. Ez a dolog rendes lefolyása, többre csak imitt - amott van szükség, s az viszonylag mindenesetre igen csekély összeg, a mit csak árverezés segélyével lehet behajtani. Tehát a rósz szokás, nem pedig a fizetési képtelenség oka a nemfizetésnek. — Nem szemrehányáskép akarom mondani, de valamit mégis csak conferál ezen rósz szokásnak folytonos táplálgatására, ha minduntalan el akarják hitetni a néppel, hogy nem birja meg azt az adót, a mit bizony megbir. Hallottam a túlsó félről azt is, hogy Erdélyben mily keservesek az állapotok; hogy ott is mennyire nem kerül ki az, a mire szükség lenne, hogy a takarékpénztárak vagy meg nem telnek, vagy nem oly okokból telnek meg, minőket Prileszky képviselő ur emiitett. En nem tudom, de egyet tudok mondani, t. i. azt, hogy épen Erdélyben, ott, hol a segédforrások, megengedem, sőt tudom, nincsenek oly nagyok, mint például itt, hogy mondom, épen ott a 3 krajczáros szivarok fogyasztása minden arányon túl növekedett; nem is merem megmondani, mert attól félek, hogy a t. képviselő urak nem hiszik el, hogy milyen nagy arányban; pedig ezt nem a nagy urak szijják, sem nem a legalsóbb rétege a népnek, melyről azt mondhatnák, hogy a vasúti munkálatokkal elég pénzt szerezhet s azt szivarozza el. A 3 krajczáros szivarokat épen a középosztály "szijja s a nagy fogyasztás arra mutat, hogy arra, a mire a népnek gusztusa van, van pénz. És épen azért nem szeretném elcserélni a szivarfüst után öukénytesen befizetett ezen adót azzal a füst után fizetett adóval, mit Móricz Pál képviselő ur ajánl: mert azt hiszem, hogy mig az egyik füst után szépen jön be az adó, és pedig roppantul fokozódó mérvben, addig a másik után önkényt nem is csöpögne, s kiszorítani kellene, amire nincs gusztusom. Azt is monda a t. képviselő ur, hogy egyfelől sok a kiadásunk, s ennélfogva nagy a terhünk, és a kiadások és terhek e nagyságának főleg az az oka, mert költséges az administráczió, és sokba kerül a behajtás. Bizony tessék elhinni, én magam legjobban szeretném, ha kevesebbe kerülne, és tessék elhinni, hogy kevesebbe, sokkal kevesebbe is kerülne, ha a t. képviselő urak arról capaeitálnák a népet, hogy jobb azt befizetni, és hogy fizesse is be, a ki birja, minden zsarolás és exekutió nélkül. (Helyeslés jobbról.) Ez maga igen tetemes gazdálkodást tenne lehetővé. Azt kérdi a t. képviselő ur, hogy miért nem lehet a törvényhatóságokra bizni a behajtást, hogy ne kelljen a hivatalnokok számát szaporítani ? Vajon kettőnk közül melyik volt, a ki, ha nem is a vármegyékre, de mégis a városokra javasolta a behajtást bízatni, és a kinek javaslatát a t. ház már el is fogadta? Ugy hiszem én voltam, a ki azt mondotta, hogy ne csak Pest városát, hanem a többi városokat is ruházzuk föl a behajtással. Részemről egy cseppet sem kételkedem, hogy ha valamelyik megye is akarja és a törvényhozás megengedi, arra is reá lehessen azt bizni. De nem hiszem, hogy ez utón sok megtakarítást eszközölhetnénk. Azonban ha mégis behajtják az adót, én azt mindenesetre köszönettel veszem; de ha be nem hajtják, akkor követelem a magam részére a jogot, hogy én hajthassam be. De, ismétlem, hogy ezen az utón a gazdálkodás közel sem lesz oly nagy, mint a t. képviselő ur hiszi. Szomorú tapasztalás, hogy a dolog a törvényhatóságokkal, vagy inkább a törvényhatósági tisztviselőkkel sem megy máskép, mint pénzzel, és pedig drága pénzzel. Majd a következés meg fogja mutatni, hogy melyikünknek van igaza. Biztos adatokkal szolgálhatok, a melyek fényesen tanúskodnak arról, hogy a törvényhatóságokra és tisztviselőkre eddig bizott dolgok legtöbbször csak ugy mennek, ha megfelelő pénz is megy utánuk; tehát akár az egyik, akár a másik, mind a kettő pénzbe kerül. Egyedüli orvosság, hogy ha egyiknek sem kell igen sokat tenni; és azt el lehet érni az által, ha az illetők önkényt behozzák az adót maguk. A másik hibánk, a képviselő ur szerint, meg az, hogy ügyetlenek vagyunk a bevételek szaporításában. En kíváncsi voltam, és vártam a javaslatot : hogy kellene ügyesebbnek lennünk ; mert én a jó tanácsot szívesen veszem. De nemcsak jó tanácsot nem adott, hanem az egész pénzügyigazgatás terén még csak nem is hibáztatott, hanem átment az államjavak administratiója terére. Ha Tisza László képviselő ur nem mondta volna meg, hogy abból, ha valakiről nem mondjuk, hogy nem okos ember, még nem lehet következtetni, hogy azt okos embernek is tartjuk: e nem hibáztatást még complimentnek vettem volna. így azonban erről leteszek, nem használom, és hallgatását csak annak jeléül veszem, hogy a t. képviselő ur nem kívánta e terén is bebizonyítani, hogy mennyire ügyetlenek vagyunk. Ha azonban ezt e téren is csak ugy tudta volna tenni, mint az államjavakat illetőleg tette, ugy nem sokat ártott volna, ha meg akarta 1 6*