Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
122 268. országos ülés január 23. 1871. kiterjeszteni a német birodalmat, mint a menynyire kiterjesztette a porosz királyságot, ugy minket elnyeléssel fenyeget: akkor azt állitom, hogy még sokkal nagyobb adókra, sokkal terhesebb előirányzatra lenne szükség, olyanra, mely csakugyan az imperialismus utódának képét hordaná magán. Mi kötelességünknek éreznők azon veszélynek, melyet a t. képviselő ur mint fenyegetőt elénk állit, elejét venni, — ha hinnők, hogy fenyeget, — nem az által, a mi annyi pénzbe és vérbe kerülne; hanem oly magatartás által, mely azon veszélyt nem leküzdeni segiti, hanem elhárítja. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy adórendszerünknek nemcsak terhes volta, hanem aránytalansága is bántja. Azt mondja, hogy : 100 frt jövedelem mindig 100 frt, adja azt föld, ház, vagy személyes kereset, szellemi tőke; s ennélfogva kell, hogy fizessen mindig ugyanannyit, nem pedig 29 és néhány tizedet, ha föld; 16-ot, illetőleg 20-at s 24-et, ha ház, és 10-et, ha szellemi tőke. Egy példája, t. ház, mennyire nincs helyén, midőn a költségvetés tárgyaltatik, azon vezérelvekről szólani, melyeknek az adótörvények alkotásánál kell irányul szolgálni. Adótörvények alkotása és előirányzása két egészen különböző dolog. Egy más alkalommal, Horn képviselő úrral szemben, voltam már bátor kiemelni ezen különbséget. Ha én is azon hibába kívánnék esni, mibe a t. képviselő ur esett, akkor kifejthetném, hogy épen az ő theoriája lenne teljesen helytelen. Helytelen lenne: mert nagy különbség van a jövedelem közt, mi magát már tőkésítette, és a közt, mi magát még csak tőkésiti ; nem különben nagy különbség van a magát már tőkésített jövedelem, közt, és a szerint, amint magát már meg is kötötte, avagy nem. Az nem mindegy, ha valakinek személyes munkája után van 6 vagy 10 ezer frt jövedelme , vagy ha e jövedelemnek már tőkéjét is birja. Az egyik még csak törekszik, hogy jövedelméből egy részt apránkint megtakaritgatva, oda juthasson, hol a másik már van, s a hová, ha jövedelméből meg nem takaríthat, soha sem juthat el. Amannak állása igen praecarius. Nem biztos: vajon meg lesz-e ezen jövedelme mindig ? E kettő annyira nem mindegy, mint senki sem mondhatja, hogy az énekesnő, kinek 10 ezer frtja van hangja után, mi holnap hagyhatja el, annyival bir, mint a földesúr, kinek haszonbérben hozhat pusztája 10,000 frtot. Szolgáljon ez egyszersmind azon szemrehányásra is feleletül, hogy noha 251 ívet tesznek ki az enquéte-bizottságnak kilencz hó előtt befejezett tárgyalásai, az azok alapján készült uj adótörvények még sincsenek megszavazva, de még behozva sem. Ha azt hiszi a t. képviselő ur, hogy azt, a mit az enquéte megállapított, szent igazságnak kell venni, akkor a törvényjavaslatot mindjárt behozhatjuk. De, ha meggondoljuk, hogy abban egy is, más is téves lehet, ha a t. képviselő ur saját példáján is látja, hogy a mi agyunkban fölmerülve oly tiszta igazságnak látszik, igen sokszor nem az, hanem csalódás s tévedés: ugy meg fogja engedni, hogy a dolgot többször kell szemügyre venni és megfontolni, mielőtt az ország sorsát koczkáztatva, kicserélnők azon adótörvényeket, a melyek alapján rendeztük társadalmi egész tevékenységünket, gazdászati minden viszonyunkat. Azt is nagy bajnak mondja a képviselő ur, hogy mi az előbbi kormánytól átvettük az egész apparátust: a személyzetet, s hogy ez is egyik oka, miért nem szavazza meg és még csak átalános tárgyalás alapjául sem fogadja el az előirányzatot. Tegnap történt-e, hogy átvettük ezen embereket, vagy pedig régebben? Kérdem ezt, miután ugy tudom, hogy még tavaly is megszavazta a képviselő ur, s pedig ezen bün daczára is, az előirányzatot. Azt tartom, hogy az átvettekből sokkal kevesebb van ma hivatalban, mint volt csak tavaly is, s igy ha szolgálatban állásuk a képviselő urnák nyomja a szivét, akkor most csak megkönnyebbülve érezheti azt, nem pedig még inkább terhelve. Azt is mondja a képviselő ur, hogy itt minálunk minden hátra megy, hogy a nép azért nem fizeti az adót, mert nem fizetheti, s hogy az a 20 millió restantia, a mit exekutióval kell behajtani, igen nagy bizonyság állítása mellett. Nem értem a képviselő urat. Tavalyi beszédében körülbelül ugyanazon eszmejárást vettem észre, mint az ideiben. Tavaly is elmondta, hogy nagy a földadó, hogy az tesz ennyit meg ennyit, míg a föld jövedelme csak ennyit és ennyit; meg az idén is azt mondja. De tavaly a föld tiszta jövedelmét, ha jól emlékszem, 116 millióra tette, az idén pedig 122-re. Talán azzal a 6 millióval szegényedtünk el a múlt év alatt, a mennyivel, szerinte is, többet hoz az idén Magyarország földje, mintsem tavaly hozott? Ez furcsa fölfogás. Tételeiből, ha azok helyesek, én inkább azt látnám, hogy előre mennénk, még pedig igenis sebes lépésekkel. Es az a 20 milliónyi exekutió sem a mellett bizonyít, hogy a nép nem fizethet; hanem a mellett, a mit igen jól jegyzett meg Debreczen városának t. képviselője, hogy t. i. hozzá szoktunk ahhoz, hogy nem fizetünk adót, és inkább megvárjuk, mig eljő az exekutió, mert a nélkül nem is volna jó, ha megfizetnék adónkat. Es hogy ez ugy van, ezt azon másik tétel bizonyítja, a mely mutatja,
