Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

120 268. országos ütés január 23. 1871. De mondják, nemcsak később, hanem hézagosan is terjesztetett be a költségvetés. Elismerem ezt is, mert hiszen a közösügyi járulék nincs beleillesztve. De ha én mindezt elismerem, azt gondolom, nemcsak e háztól átalában, hanem megától a tisztelt ellenzéktől is elvárhatom annak viszont elismerését, hogy a költségvetés ily késő és hézagos beterjesztésének oka nem a kormány, s közelebb nem a pénzügyminiszter, hanem hogy a nemtagadható ténynek okai olyanok, miket az útból elhárítani sem a kormánynak átalában, sem a pénzügyminiszternek különösen nem áll hatalmában. Azt gondolom: elvárhatom annak elismerését, hogy a kormány és a pénzügyminiszter részéről minden meg volt téve, a mi csak emberileg lehető. Lehetetlenségre pedig nincsen kötelezettség. Ha ebből fegyver kovácsoltatik, ugy, — mint máris nem egy részről történt, — nem a kormány, hanem az intézmény ellen, a melyből és a melynek folytán a kormány által el nem hárítható ily akadályok merülhetnek föl a költség előirányzatnak idejekorán és teljességben betérjeszthetése ellen: ugy kénytelen vagyok megjegyezni, hogy emberi intézmény nincsen tökéletes ; kénytelen vagyok megjegyezni, hogy maga az emberi organismus és annak kisebb tükörképe az emberi szem, bár az lehető legtökéletesebb alkotás. úgyszólván a tökély csodája, mégis ki van téve hasonló, sőt nagyobb perturbatióknak. És az isteni bölcseség mégis föntartja, s mi mégis a tökély csodájául ismerjük el azt? Nem akarom mondani, t. ház, hogy a mi intézményeink, a mi delegatiónk olyan tökéletes, hogy annak tökélyét joggal össze lehetne hasonlítani az emberi organismusnak sa szemnek tökélyével; de azt állítom, ha olyan volna is : a perturbatiók ellen az sem biztositná. Az érvelés hát sokat bizonyít, és éppen azért, teljes meggyőződésem szerint, semmitsem bizonyít. Én nem ismerek olyan állami organismust, a mely nem engedne meg ily perturbatiókat, s mely mellett sokkal nagyobb bajok is föl nem merülnének, vagy ne merültek volna, legyen az bár demokratikus, vagy aristokratikus szellemű köztársaság, legyen az alkotmányos, vagy absolut monarchia. Ilyen perturbatiók mindig iölmerültek, és mindig föl fognak merülhetni. A tökéletesség ideálnak szép, de annyira kivül van az embernek határain, hogy törekvések tárgyát nem is képezheti. Ennyit átalánosságban. A mi a részleteket illeti, én azokra, a mik az úgynevezett balközép részéről mondattak, csak azt jegyzem meg, hogy ellenük mi kifogásom sincs. Nagyon is természetesnek tartom azon fölfogást, melynél fogva, tekintve az ország szükségeit, méltányolva azok fontosságát, belemennek a tárgyalásokba, s megmondják a magukét ; a részletekre nézve de egyszersmind íöntartják, hogy széttekinthessenek az átalános pénzügyi helyzetre, majd a hiányzó tételek is be lesznek állítva, s igy lehető leszen ezen széttekintés. Ezt én nemcsak természetesnek, sőt az adott helyzetben egyedül helyes útnak találom, S én azt is állítom, hogy — bár ezt ma, egy bizonyára előttem épen nem kedves kényszerűség parancsolta igy, a — mód nem olyan rósz, hogy elfogadni ne lehetne, ha nem is forogna fön ama kényszerűség; mert ez esetben is ma csak ugy lehetne reflectálni az átalános pénzügyi helyzetre, miként azt a pénzügyi bizottság jelentése fölmutatja; mig később, a részletes tárgyalások után, azon tételekre lehet majd fektetni a bírálatot, melyeket a ház maga fog megállapítani, a melyeket ugy a fedezetre, mint a kiadásokra nézve inkább lehet véglegeseknek tekinteni. Nem vagyok oly szerencsés, egyetértésemet épugy kifejezhetni azok legnagyobb részére nézve is, miket az ellenzék másik feléről hallottam. Szabad legyen ezekre nézve egészen objective, csupán az ügy érdemét illetőleg, néhány rövid megjegyzést koczkáztatnom. Máriássy Béla képv. ur mindenekelőtt különböztet azon előirányzatok közt, melyek szokásosak lőnek Európaszerte. Azt monda ő, hogy vannak államok, a melyekben organicus, productiv irányzatú budgetek szokásosak s vannak másutt, melyek nem veszik s/ámba az ország erejét, a szükségletek valódiságát, és deficitre visznek. Mindenekelőtt kénytelen vagyok különböztetni a között, a mi közt ő nem különböztet: t. i. az organicus s a productiv irányzatú budgetek között. E kettő nem sjnonim. Organicus budget, véleményem szerint az. a mely állandóságra tarthat igényt azért, mert tökéletesen megfelel egy szintén állandóságra jogosított, mert teljesen kifejlett államorganismusnak. Organicus akkor, hogyha fiinanczialis tükörképe azon organismusnak, melyhez a pénzbeli eszközöket van hivatva nyújtani. Nem organicus ellenben a budget akkor, ha ily kifejlett államorganismus vagy nem is létezik, vagy ha nem felel meg annak. Ebből önként következik, hogy ily organicus budgetet csak ugy lehet előterjeszteni, ha az államorganismus egy bizonyos fejlettségre s megállapodottságra már eljutott, különben nem. Ha meg van az állam szervezetének ezen fejlettsége, s ha a budget megfelel ezen fejlettségének s úgyszólván financzialiter visszatükrözi azt,