Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
268. országos ülés január 23. 187!. 119 ben vagyok, hogy a részletes vitánál bővebben meg fog majd győződni: miszerint ezen bizalmatlansági szavazatnak igenis helye van. Továbbá megjegyzem, miszerint Tisza Kálmán képviselő ur az erdélyi képviselő-választási törvényt illetőleg, nagyon is különös nézetben lehet; uem gyanúsítom mindamellett azzal, hogy kormányra vágynék, és annak a törvénynek egykor jó hasznát akarná venni; de semmi esetre sem értek egyet vele egy oly törvény föntartását illetőleg, melynek nyomán oly többség, melynek segítségével a közüsügyi állapot létrejött, tovább is biztosittassók. (Helyeslés a szélső bal oldalon). Végül legyen szabad még a pénzügyminiszter ur által Simonyi Ernő elvtársam beszédére e napokban tett néhány észrevételére megjegyzést tennem. Ugyanis legelőbb azt állította a pénzügyminiszter ur, hogy furcsa fogalma lehet Simonyi Ernő képviselő társamnak a kormányról, azt állítván, hogy: ha a ház megszavaz valamely miniszternek bizonyos összeget, azt a miniszter a kereten belől ne használhassa másra, mint épen a kitűzött czélokra. De hogy az ily eljárás csakugyan önkényre vezet, azt a pénzügyminiszter ur, mint igen tudományos és eszes ember, átláthatná, és pedig ha nem másképen, legalább mint egyszerű képviselő. Ha az ily legtágasabb öukénykedésre vezető eljárás helyes volna: akkor az alkotmányos jogok gyakorlata csak puszta szójáték lenne. Az alkotmányos fogalmak megkívánják azt, hogy a miniszter ilyen intézkedésekre legalább utólagos engedélyt kérjen; de ha önkényes intézkedést tenne, nem ismerné el a képviselőház. Továbbá azt állította, hogy a dohányba fektette a pénzt. (Halljttk!) Ezt igen jó állítani; de tényeket várunk a miniszter úrtól. Várjuk bekövetkezését annak, mit már egy múlt ülés alkalmával nyilvánítani méltóztatott, hogy t. i. a külföldi dohány behozatalának szükségességét és ez által azon pénz kivitelét, mely ily luxus-czikkekre fordittatik, az által szándékozik kikerülni, hogy több munkaerőt fog alkalmazni a dohány-gyárakban, hogy ezáltal az értékes dohány-ipar emeltessék. Ha ezt igy értette, és ha a dohányba befektetett pénzt igy kívánja értékesíteni: ezt örömmel veszszük, és ezt, mint tényt el is várjuk. Végül szabadjon még Prileszky képviselő urnák egypár szót felelni. Az imént emiitett egy egyént, kit minden sürgetés daczára sem akart megnevezni, és kiről azt monda, hogy ezen oldalon ül; magán utón is fölszólittatott, de még sem felelt. Ezen hallgatásából tehát azt kell következtetnem, hogy ezen homály saját pártját érdekli; hogy mi részben? azt Prileszky képviselő ur fogja legjobban tudni. Én, mint az erdélyi székelység egyik városának képviselője, a kormány által beterjesztett államköltségvetést nem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául ; hanem elfogadom Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Tisza László: Épen csak pár szóra kérek türelmet. Kijelentem, hogy én is elfogadom átalános tárgyalás alánjául a szőnyegen levő költségvetéseket, a kellő föntartások mellett, melyeket pártunk előttem szóló tagjai jeleztek. Midőn ezt kinyilatkoztatnám, főkép előttem szóló t. képviselőtársam szavai ösztönöznek, ho^y szavaira pár megjegyzést tehessek. A miket ő Berzenczey képviselőtársamnak mondott, arra nem felelek, kímélvén az időt. Annak idejében Berzenczey meg fog telelni magáért. A mi ravasz insinuatio foglaltatott beszédében, az iránt, hogy a balközép átalán kormányra juthatásának reményében fön akar tartani bizonyos intézményeket, melyeket a kormányra lépés esetére igen jól fölhasználhatna, erre feleim érdemesnek nem tartom. Előbb vagy később, valamikor, meg fog reá felelni az idő. Egyetlen egy megjegyzést akarok tehát tenni beszéde azon részére, hol azt monda, és ebből vonta le a következtetést, hogy: miután egyik a balközép szónokai közül a Borlea képviselő ur által felhozott választási törvényről nem szólt, ezen hallgatásával kijelentette volna azt, hogy azon választási törvényt helyesü s fentartani kívánja. Én elvileg és lényegére nézve kereken tagadom e páratlan logikával reánk fogott helyeslést; válaszképen pedig csak azon kérdést intézem a képviselő úrhoz: Vajon ha én nem mondom valakiről azt, hogy nem okos ember, okvetlenül elismerem-e már a hallgatás által azt, hogy okos ember ? Én ezt nem hiszem. (Átalános helyeslés.) Elnök: Senki fölírva többé nem levén, az átalános vitát bezárom. A házszabályok értelmében most csak a miniszternek és az előadó uraknak van szólásjoguk. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Az edáig lefolyt vita folyamán ismételve ki lőn emelve, hogy a kormány nem tett eleget a ház azon határozatának, mely az előirányzatnak idején és egész terjedelmében való beterjesztését tette kötelességévé. Tényekkel állunk szemben, t. ház. október hó folyamában lett a költségvetés beterjesztve a képviselő ház egy határozata pedig, ha jól tudom, szeptember közepéről rendelte ezt beterjesztendőnek. E tény lehetlenné teszi, hogy az elkésést tagadjam; de október hava később van, mint szeptember közepe, e szemrehányás tehát oly tényen alapul, a mit tagadnom nem lenét.
