Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

268. országos Dlés január 23. 1871. 113 bizalom tanúsíttassák iránta az által, hogy képviselővé választatik. Ez az én nézetem. Azt pedig, hogy a képviselői állás nem hivatal, talán méltóztatnak szintén elfogadni, mint oly eszmét, mely való. (Halljuk! Fölkiáltás a szélső bal oldalon: Csak ne 2 órán túl!) Igen rövid leszek. T. ház! Igazán megvallom, hogy engem nem boszantanak, mint Hrabár Manó t. barátomat azok, a mik itt elmondattak azon hibákról, melyeket a kormány és a jobb oldal elkövetett volna: mert az lehet, hogy mind a minisztérium, mind a jobb oldal hibákat követ el, miután minden ember követhet el hibát; de mintán elmondották bűneinket, méltóztassanak megengedni, hogy én is egypár szóval megemlékezhessem azon hibákról, melyeket a t. bal oldal követett el. {Halljuk, halljuk /) Az őszinteség egyik részről megkívánja a másik résztől is az őszinteséget, és én bátor vagyok azt állítani, bogy ha a kormány és a kormánypárt hibákat követ el a kormányzásban: az igen t. bal oldal sokszor igen roszul és igen gyengén opponál. (Derültség.) Ez oly állítás, melyet talán nem is kellene bebizonyítani : mert ha meggondoljuk a történteket, át fogjuk látni, hogy ez így van; de miután éu vagyok az, ki ezt állítom, méltóztassanak megengedni: hogy egypár esettel illustrálhassam azt. (Halljuk!) T. ház! azt tagadni nem lehet, hogy a minisztérium által olyan törvényjavaslatok is terjesztettek a ház elé, a mely törvényjavaslatok ellenében ezen kormányt támogató oldalnak nagy része fölszólalt. Ezek között voltak oly törvényjavaslatok, a melyek — ez már most is igazolva van talán némileg, de igazoltatni fog még inkább ke'sőbb — uagy terheket róttak az adózó népre, és melyekre nézve nem is igen lehet állítani, hogy nem volnának meddő kiadások. Es, uraim, mit tapasztaltunk ? Azt tapasztaltuk, hogy midőn a bal oldalnak hatalmában lett volna ezen törvényjavaslatokat megbuktatni, igen szépen mellettünk szavalt és szavazott; például fölhozhatom talán a vasutak ügyét. (Bal felől fölkiáltások: Igenis, a vágvölgyit!'. Derültség.) Ne azt, az engemet érdekel, (Átalános derültség.) hanem talán inkább a somogyi vasutat: (Bal felöl: Halljuk!) hogy a bal oldal itt igen gyengén opponált, azt tagadni nem lehet. De ez magán tárgy; menjünk át inkább egy nagy politikai tárgyra. (Halljuk!) Ha emlékezetem nem csal, — pedig nekem meglehetős jó emlékezetem van; (Halljuk! a mint meg fogjuk látni mindjárt, — ezen egész országgyűlési ülésszak alatt nevezetesebb tárgy nem volt, a mi minden oldalról annyi erőKÉPV. H. 1ÍAPLÓ 18f|- XII. vei támatatott volna meg és védetett volna: mint az úgynevezett virilis szavazatok. Ez áll. Ugyan kérem, méltóztassanak csak megolvasni azon naplót, midőn a virilis szavazatok feletti végső szavazás tőrtént, és méltóztassanak eonstatirozni azt, hogy a tisztelt bal oldalrólhányan nem szavaztak; pedig a többség akkor, kétségbevonhatlanul, önök kezében volt. Ennem azért mondom ezt, mintha én annak nem örülnék; hanem azért hozom föl, hogy megmutassam, miszerint a bal oldal roszul opponált. Hanem, t. ház, hozhatok föl még egy harmadik esetet is. Ezen harmadik eset a cultusminiszter budgetének tárgyalásánál volt. Három hétig folyvást mindenféle támadásnak ki volt téve a miniszter, és utoljára is, miután megmondották neki, hogy milyen rósz eultus-miniszter, hogy mennyire hanyagolja el tárczáját stb. egy szóval három heti szakadatlan támadás után, épen a t. bal oldal részéről méltóztattak neki annyi pénzt megszavazni, illetőleg általunk is megszavaztatni, hogy azt nem is képes elkölteni. (Fölkiáltás bal felől: Az a nevelés ügyére történt.) Én is egy igen érdekes daguereotypet tudnék előállítani, ha személyekkel akarnék foglalkozni, hanem azt nem teszem, s csak egy esetet akarok fölemlíteni, mely tudomásomra jutott. 1849-ben történt, hogy egy akkor igen ismeretes, és pedig a legszélsőbb szélsőségekről ismeretes honfitárs, polgártárs. . . . (Bal felül fölkiáltások: Pulszky ! Zaj, derültség.) T. képviselőház. (Halljuk!) Ha megakartam volna mondani nevét, az szabadságomban és tehetségemben állott volna; de nem akartam megmondani, és talán jobb is lesz, ha nem mondom meg, mert nem ezen oldalon ül. (Halljuk!) Ezzel még nem azt mondtam, hogy a túlsó oldalon ül, de itt ez oldalon positive nem ül. (Halljuk!') Ezen t. polgártárs, mint sokan közülünk, az akkori vésztörvényszék elé került és igen eszélyesen így védte magát: „Uraim, mit akarnak önök? hiszen ha mi és pártom nem vagyunk: a reactió sohasem győz az országban." (Fölkiáltások bal felől: Ki volt az?) Es mi lett következése? az, hogy a vész törvényszék által fölmentetett. Ez magában véve igen eszélyes prokatori fogás volt, hanem én az ily szélsőségekre, melyek a veszély idején ekként bontakoznak ki a bajból, sokat nem adok. (Helyeslés jobb felől.) Átmegyek most magára a tárgyra, és igen röviden fogom indokolni azt, hogy egyátalában nem olyan rósz állapotban van ez a Magyarország, mint itt sok oldalról hangsúlyoztatott. Mi a hévmérője annak, hogy egy ország halad-e anyagilag és szellemileg előre, vagy pedig hátra megy? honnan tudjuk ezt meg- legbiztosabban? Ennek legbiztosabb kútforrása, mint mindennek 15