Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
114 268 országos Ölés január 23. 187!. a világon, a statistika, még pedig a statistikai kimutatások azon összegekről, melyeket a polgárok megtakarítanak, azon összegek pedig melyek megtakaritattnak: be szoktak tétetni a takarékpénztárakba és hitelintézetekbe. (Mozgás halról.) Ne méltóztassanak csodálkozni ezen állításon, mert ez tagadhatlanul igy van; ha mi bármely városban tudni akarjuk, hogy azon városnak népessége szegényedik-e vagy vagyonosodik: azt legjobban meg fogjuk tudni a takarékpénztárakból. Ha a betétek nagyobb összegekre mennek és ott maradnak állandóan, mint az jelenleg történik: akkor a nép vagyonosodik. Ha pedig a zálogházak telnek meg, és a takarékpénztárak üresek: akkor a nép szegényedik. Ez oly positiv igazság, hogy még attól sem félek, ha ellent mondanak. (Fölkiáltások balról: Ez csak Pesten van.) Ez áll t. ház! Már pedig méltóztassanak kézhez venni a statistikát és azt fogják abból látni, hogy az utolsó időben, nevezetesen a lefolyt évben, — mert a képviselő urak nem fogják tagadni, hogy az utolsó év nem valami rendkívüli jó év volt hazánkra nézve, — de ezen évnek utolsó hónapjaiban milliókra ment a polgártársaink által megtakarított pénzek összege, melyeket a takarékpénztárakban és hitelintézetekben elhelyeztettek. Ez statistikai adat, és ez ellen nem lehet szólui. Kétséget nem szenved és nem várom el magyar képviselőktől, hogy azt fogják állítani ezek ellenében, miszerint Magyarország jelenleg elsatnyult vagy hanyatlik: mert igenis előre megy vagyoűosodás tekintetében. De ha ennek nem méltóztatnak hitelt adni, méltóztassanak megnézni az előirányzatot. Bevételeink 12 millióval vannak többre irányozva. Ez mind az ország bevételét képezi. Ha tehát előre megyünk és vagyonosodunk: nem látom sem okát, sem értelmét azoknak, mik itt elmondottak. Ha szaporodnak bevételeink: igen helyes, sőt kötelességünk a kiadásokat, melyeket szükségeseknek tartunk, megszavazni. Ennélfogva, miután egyátalában ily veszélyt nem látok; miután nekem, látván az ország vagyonosodását, a kormányban kell, hogy bizalmam legyen: elfogadom részletes tárgyalás alapjául a pénzügyi bizottság jelentését. Németh Albert: T. ház! Kijelentem, hogy a Simonyi Ernő t. barátom által benyújtott és általam is aláirt határozati javaslatot pártolom. Szavazatom indokolására oly tág mező nyilik előttem, t. ház, hogy kifogyhatatlan lennék annak indokolásában; de méltóztassanak megengedni, ha figyelmemet mindenekelőtt a mai ülésnek én reám nézve legérdekesebb mozzanatára fordítom, és ez a közlekedési államtitkár és képviselő Szapáry Gyula gróf ur elmondott szüzbeszédónek egy-két mondata. Ezekre megjegyzem azt, hogy soha én előttem tisztábban nem bizonyult be Szent Ágostonnak ama mondata : „hogy a kinek az Isten hivatalt ád, ád hozzá arra szükséges inspiratiót is." Mert hiszen a t. képviselő ur szűz beszédét oly aphétával tartotta, hogy nekem amúgy hátrafelé gondolkodva, azon kívánságom lenne a múltban, vajha Hevesmegye közgyűlésén is ily beszédet tartott volna, a mint szükség lett volna sokszor, és administratori tisztében talán kötelessége is lett volna. E fölött örömömet kijelentvén, nem kerülheti el figyelmemet a képviselő ur azon mondata, hogy az alatt, mig Simonyi t. barátom tegnap szónokolt, a mit az egész ház nagy figyelemmel hallgatott végig, ós a kik legjobban érdekelve voltak, maguk a miniszter urak is — mert hiszen a nekik szánt pilulákat oly ügyesen, csinosan, oly parliamentalis illemmel megczukrozva adta át, és kedélyes mosolylyal hallgatták végig, — neki hasznosabb dolga volt. Megfelelt arra már Irányi t. barátom. Bocsásson meg nekem Szapáry Gyula képviselő ur, ha én csak azt teszem még hozzá, hogy annak, ha vajon ő, mint képviselő, odaát Budán hasznosabban foglalkozott-e, nem a képviselő ur a birája, hanem a közvélemény, és attól félek, hogy majd azon kerület, mely őt Szuppan Zsigmond ur helyébe megválasztotta, ezen nyilatkozat után azt találja mondani, hogy nagyon helyesen mondotta azt a latin költő: „Virtute pares inter stirpe eminet altér." T. ház! Szomorú dolog, de igaz, hogy e házban évről évre fölmelegülnek mindazon kedvetlenségek, és vajúdások a költségvetés tárgyalása alkalmával, melyeket minden egyes számtétel mintegy laterna magicában ezerszeres színben tüntet elénk. Higyék el a t. képviselő urak, nem bánom, hogy a kormány és hivatalnokai most kün a hazában népszerűséggel nem birnak; hanem nem kívánom és nem örülök annak, hogy a kormány ily eljárása azt eredményezi, hogy a nép által meggyülöltesse magát: mert a hivatalnokok nagy serege által akarja elnyomni az ellenzéket, hogy magának az uralmat lépésről lépésre biztosítsa, a nélkül, hogy a jövővel gondolna és csak imént, most legközelebb Prancziaország példáján okulna. Ez, megvallom, nincs érdekemben ; ón ezen inkább szomorkodom mintsem örülök. En, t. képviselőház, az imént is jelzett Simonyi Ernő t. barátom által beterjesztett határozati javaslatot egész terjedelmében elfogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Berzenczey LászIó: Előre kijelentem, hogy én a költségvetést akár hiányos az, akár nem, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; az elmondottak egy némelyikére azonban bátor vagyok nézetemet előadni.
