Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
112 268. országos ülés január 23. 1871. lotta Simonyi Ernő t. barátomnak tegnapelőtti előadását, és pedig azért nem, mert úgymond ő tegnapelőtt hasznosabbat cselekedett. Már én azt, hogy országgyűlési képviselőnek hasznosabb dolgot lehessen cselekedni akkor, midőn oly fontos tárgy, mint a költségvetés átalános tárgyalása első napon megindul, mint azt, hogy e házban jelen legyen, ezt én meg nem engedhetem. (Helyeslés halról.) Lehet, hogy a t. képviselő s államtitkár ur hasznosabbnak tartja azt, hogy a minisztériumban tanulmán3 r ozza azon terveket, melyeknek majd előterjesztésével lesz megbízva; de én azokkal tartok, kik a hivatalok cumulálását hiábavaló kiadásnak tartják. (Elérik helyeslés bal felől) Es épen ezen hivataloknak cumulátiója által bebizonyítja maga a t. képviselő ur, hogy igenis, vannak a budgetben oly meddő kiadások, melyeket kitörölni lehet. (Szélső bal oldalon élénk helyeslés.) Nagy sajnálatomra, t. barátom, Tisza Kálmánnak egy megjegyzésére kell, hogy tegyek észrevételt. Sajnálattal mondón, mert azon egyetértés, mely köztünk eddig létezett, óhajtom, hogy létezzék ezentúl is, reménylem is, hogy hasonló fölszólalások által megzavartatni nem fog. T. barátom nem tartja helyesnek, hogy mi a költségvetésnek részletes tárgyalását megtagadjuk, attól tartván, hogy ezen megtagadás a népben tévfogalmakat fog gerjeszteni; különösen azon tévfogalmat, mintha lenne az országgyűlésen, mintha lenne a képviselő házban párt, mely az adókat eltörölni kívánja. Megvallom, ezen ellenvetést legkevésbé vártam az államtudományokban annyira jártas férfiutói, mint t. barátom; ámbár ő,a mint monda, legfölebb egy-két esetet tud, hol hasonló megtagadása történt volna a budgetnek. En azt gondolom, hogy mi nemcsak következetlenek nem vagyunk, midőn oly kormánynak, mely bizalmunkat neimbirja; az igazgatásra szükséges költségeket meg nem szavazzuk, hanem ellenkezőleg tökéletesen következetesek vagyunk önmagunkkal és azon állásponttal, melyet eddig elfoglaltunk. (Szélső bal felől helyeslés.) Lehet, hogy egyesek balra fogják magyarázni e megtagadást; de azt, hogy a magyar nép, — nem fajról szólok, hanem átalában a Magyarországot lakó népeket összevéve — hogy a magyar nép olyannyira együgyű legyen, hogy azt tehesse fel, hogy az országot kormányozni, a közigazgatást vinni lehessen anélkül, hogy az országnak jövedelme legyen, a nélkül, hogy a polgárok adót fizessenek: azt én a magyar népről föltenni képes nem vagyok; és pedig annál kevésbé, mert mindenki mondja és tapasztalja azt, hogy még egy községet, egy megyét sem lehet kormányozni a nélkül, hogy a polgárok arra adózzanak. Egyébiránt, ha ez következetlenség lenne is, akkor bocsásson meg a képviselő ur, ha azt kérdem tóle : vajon mi következése lenne annak, ha az ország védelem nélkül maradna ? és pedig emlékezzék a t. képviselő ur, hogy ő maga és barátai — miután azon föltétel, melyhez az ujonczok megszavazását kötötték, nem teljesíttetett, az ujonczozást magát megtagadták, (Szélső balon derültség.) a többség azért keresztülvitte azon törvényt, és a többség keresztül fogja vinni nálunk nélkül a költségvetést is. Ha egyébbként azon szerencség helyzetben lennénk, hogy meg birnók dönteni a többséget, azért szintén nyugton lehetne: mert más kormánynak, mint a mostani, készségesen meg fogjuk szavazni a szükséges költségeket. Ezeket akartam elmondani, t. ház, és ezek után csatlakozom azon társaimhoz, kik Simonyi Ernő t. barátom indítványát aláírták és pártolják, (helyeslés a szélső bal oldalon.) Prileszky Tádé: T. ház! (Halljuk, halljuk!) A tárgyhoz magához szólni, nézetem szerint, talán időelőtti; (Halljuk !') a mint ezt igen helyesen bebizonyította Tisza Kálmán képviselő ur, midőn föntartotta magának azon jogot, hogy akkor szólhassan átalánosságban a tárgyhoz, midőn tudva lesznek előttünk mindazon adatok, mindazon összegek és terhek, melyek, — hogy egy népszerű kifejezéssel éljek — a nép vállaira fognak nehezedni. (Igaz, a szélső bal oldalon.) Ez helyes, s ennek következtében én is akkorra tartván föl szólási jogomat: most csupán egypár észrevételre akarok szorítkozni. Nem helyeselhetem Irányi képviselő társam rendreutasitását, és egyátalán nem tudom fölfogni, miért lehessen tulajdonkép megróni Szapáry Gyula előttem szólott képviselő urat, hogy ő tegnap, mint monda, hasznosabb dolgot mivelt, mint ha Simonyi Ernő képviselő ur beszédét hallgatta volna. (Patay István közbeszól': Pedig meghallgathatta volna!) Ez izlés dolga, annálinkább, mert Patay képviselő ur sokszor el szokott menni, és nem hallgat meg minket, s ezt jól teszi, kivált ha már 2 óra van. (Nevetés!) En magam részéről szívesen hallgatom Simonyi Ernő képviselő urat, meit igen elmés. (Fölkiáltások: A dologra!) Arra is mindjárt rájövök. En egyátalán nem látom a képviselő ur megrovását indokolva a cumulatio offieiorumra nézve, mert itt nincs cumulatio officiorum. Nincs pedig azért: mert én ugy tudom, hogy az államtitkár minden parlamentben egyszersmind képviselő is, sőt ez szükséges, és azért, hogy