Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
268. országos ölés január 23. 1871. 111 na positiv tudomása azon nagy, és égbekiáltó sérelemről, mely akkor illette a román nemzetiséget, midőn ezen választási törvény Erdélyre nézve szentesítést nyert. (Mozgás.) Föltűnt nekem más is. Nézetem szerint, Borlea képviselő ur akkor, midőn — meglehet az önök nézete szerint alaptalan, helytelen — panaszait előadta,"képviselői kötelességét teljesítette: nagyon föltűnt, hogy épen Tisza Kálmán képviselő ur, a ki, mint tudjuk, parliamentalis életünk egyik legjelesebb bajnoka, ki az ellenzék egyik kitűnő vezére, ezt izgatásnak bélyegezte. T. ház! Én azt hiszem, midőn egy képviselő kötelességét teljesíti, akkor nem izgatással, akkor nem kétélű fegyverrel él, hanem hazája iránt legszentebb kötelességét teljesiti. (Helyeslés.) Azért bocsásson meg a t. képviselő ur, ha azon szép nyilatkozatát: hogy, ha bármikor tapasztalná, hogy a kormány a nemzetiségek iránt igazságtalanságot követ el, mi mindig számithatunk az ő támogatására — elkopott pénznek tekintsem, melylyel magukat a nemzetiségek ma már nem fizettetik ki. Irányi Dániel: T. ház ! Nem volt szándékom az átalános vitában résztvenni; hanem azok után, miket Szapáry Gyula t. képviselő társam mondott, kénytelen voltam eredeti szándékommal fölhagyni. Szapáry Gyula képviselő és a közmunka- és közlekedési minisztériumban államtitkár ur fölakadt azon, hogy azon határozati javaslat, melyet Simonyi t. képviselő társam és barátom, saját és ügytársai nevében beadott, többek közt azt hányta a kormány szemére, hogy a helyett hogy az 1867: XII. t. ez.-ben az ország csonkítását magában foglaló pontokat megjavítani igyekeznék, azon csonkításokat, azon rövidítéseket ujabb- meg ujabbakkal szaporította; íölakadt azon, hogy ezt azon kormánytól kívánja Simonyi képviselő társam, mely a törvények értelmében, a törvényeknek nem megváltoztatására, hanem végrehajtására van hivatva. Először is azon javaslat világosan kifejezi azt, hogy a kormányt ujabb megcsonkításokkal van jogunk vádolni, melyeknek pedig végrehajtására. ugy hiszem, a törvény nem kötelezte. De másrészt azt gondolom, hogy valamint ezen kéyviselőnek, ugy magának a kormánynak is joga, és egyszersmind kötelessége azon törvényeknek megváltoztatását indítványozni, melyeknek káros hatását a tapasztalás kimutatta. Ha önök nem tapasztalták azóta az 1867: XII. t. ez. káros hatását, ugy nagyon sajnáljuk; mi, és azt hiszem, az ország többsége, naponta és fájdalmasan tapasztaljuk azt. Egyébiránt, ha a t. képviselő ur nem akarja elismerni azt, amit a pártnak vezére, Deák Ferencz t. képviselő ur, a közösügyi törvények alkotásánál maga mintegy programmja gyanánt kijelente: t. i. „hogy azon törvények korántsem oly tökéletesek, melyeken változtatni ne lehessen, sőt mkább fejleményképesek,'' akkor sorakozik pártjának azon részéhez, a mely a miniszterelnök úrral azt tartja, hogy ezen törvények oly- tökéletesek, hogy azokat nemcsak változtatni nem kell, sőt inkább külföldön is utánzásra kell ajánlani. (Derültség.) A t. képviselő ur nem ismeri el azt, hogy az ország jövedelmei meddő kiadásokra fordíttatnak ; ő ellenkezőleg azt hiszi, hogy: ha a kiadások növekednek is, a jövedelmek szaporodnak. Nem tagadom, hogy a miniszteri előterjesztés szerint szaporulat mutatkozik a jövedelemben is; de kérdem: vajon azon növekedés, melyet a költségek tüntetnek elő, nem sokkal nagyobb-e, nem mulja-e fölül a jövedelem többletét, különösen, hogyha a delegatio előtt most lebegő extraordimarium- féle költséget tekintjük, a mely hatvan millió frtra terjed, mely az eddig is már létező hiánylatot még ujabb s ujabb milliókkal fogja szaporítani ? Az utakra, úgymond, nem lehetett több költséget fordítani: mert az országgyűlés nem szavazott meg többet. Meglehet, hogy az első költségvetés alkalmával ezen eset állott; ámbár akkor is azon kormánynak, mely a többséggel, úgyszólván, föltétlenül rendelkezik, módjában lett volna, hogy a szükséges költségeket később is megszavaztassa magának. De tavaly már az ellenzéknek fölszólalása folytán fölemeltetett a közmunka, s közlekedési minisztérium költségvetése, épen az utak javítása tekintetéből; valamint mi voltunk azok, kik a vallás- és közoktatási minisztériumot figyelmeztettük arra, hogy azon költségek, melyek a köznevelésre vannak előirányozva : nem felelnek meg a nemzetben átalánosan érzett szükségnek. Ha a kormány oly költségeket indítványoz e házban, melyek valóban hasznosak, s befektetéseknek tekinthetők, akkor nincs mit félni attól, hogy azokat megtagadjuk: de megtagadjuk igenis azokat, a melyek valóban meddőknek mondhatók; mint például a muszka-vezetőknek nyugdijai, vagy pedig az azon hadseregre fordított költségek, mely hadsereg távol, hogy az országnak, távol, hogy magának a monarehiának biztonságát megvédhetné, mind szerkezeténél, mind vezényleténél fogva, már két izben csúfosan megveretett. Hogyha ezek nem meddő kiadások, akkor nem tudom, a t. közmunka s közlekedési miniszteri államtitkár ur, azon közgazdászati tudományban, melyeknek most alkalmazására van hivatva, mennyire haladott eddig elő. (Derültség.) A t. államtitkár s képviselő ur, midőn búcsút vett tőlünk, azt mondta, hogy ő nem hal-