Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

268. országos ü lappangnak ugyan e hazában, de egyesülni, szervezkedni nem képesek. Igenis osztozom t. barátom, Tisza Kálmán képviselő urnák nézetében: hogy helytelen dolog az, ha több a tanfölügyelő, mint az iskola. Igen, de hogy lesz a közős iskolák száma szaporítható ? Talán az által fogjuk szaporítani a közös iskolákat, ha magukra hagyjuk a falusi községeket, hogy állami támogatás nélkül küzdjek küzdelmeiket , a törvény mellett, midőn törvényelleneset akar a plébános? Ez nem elég, a nélkül, hogy a hozzácsatlakozókat a törvény szavaira utalhatja és bátorítja, midőn helyes utón járnak. Ismétlem : nagyou szükséges, hogy legyenek tanfelügyelők; mert sehol annyi visszaélést a törvény betűivel és szellemével szemközt nem tapasztalni, mint ezen népoktatási XXXVIII-ik t. czikkel szemközt tapasztaltunk. A tanfelügyelőkre szükség van, szükség van azért, mert a kezdeményezésre, valljuk meg őszintén, zilált viszonyaink közt, midőn az elszegényedés, kedvetlenség, apathia, bátortalanság, a pártok izgalma oly nagy, a szervező erélyt határozottan csak oly emberek kamatoztathatják, kik szakférfiak és tekintélyek a nép előtt arra nézve, hogy a törvény betűjének, szellemének érvényt szerezhessenek. Nagyon sajnálom ha e tekintetben oly férfiak nézeteibe ütközöm, a kikkel egész benső melegséggel egyetértek más kérdésekben. Igazolásul szabad legyen csak azon munkálatokra hivatkoznom, melyeket legújabban láttunk egy igen népszerű értelmes magyarországi megye, Pestmegye részéről a közoktatási törvény végrehajtása tárgyában. Azok, uraim, kik ezen munkálatot, azon czikkeket, melyeket Pestmegye érdemes iskolatanáesi főjegyzője irt, — elolvasták, azok aligha velem egyet nem fognak érteni, midőn azt mondom, hogy nálunk a primum movens, az államszervező erély szükséges, a mely kell, hogy minden párttekintet fölött álljon. De azt fogják kérdezni: minek ennyi odaadással beszélni a részletekben, melyet különböző okoknál fogva, melyek az ellenzék mindkét árnyalata részéről elmondattak, ugy sem fogadom el. Minek fölmutatni minden pontján a kormány tévedéseit, vagy legalább igyekezni azt tenni, midőn a legbiztosabb ut arra nézve, hogy a kormány megváltoztassa politikáját az, hogy a kormány f minél több bakot lőjjön. Én az ellenkezőről vagyok meggyőződve. EQ azt hiszem, hogy e kitartás eredményei nálunk egy rósz kormánypolitikával szemközt nem elegendő. Ha mi a hazát szeretjük, uraim, akkor nekünk e tekintetben nem lehet arra támaszkodnunk, hogy majd baklövés és félrelépés fogja megbuktatni azon hatalmat, mely reánk január 23. 187!, JQg súlyosodik. Uraim, valljuk meg őszintén, mi gyöngébbek vagyunk, mint azon hatalom, mely minket nyom. Azt hiszem uraim, ha akarunk szolgálni a jelen nemzedéknek, ha nem akarjuk elrontani a jövőt, álljunk résen minden egyes tételnél. Mi csak az által használhatunk a hazának, ha minden egyes lépést, a mit tehetünk a haladás és anyagi állapotunk javítása körül, megteszünk, és oly kérdésekben, melyek természetüknél fogva, kell, hogy a párttekintetek fölött álljanak, őszintén járuljunk hozzá az eszmék tisztázásához. Az egyes minisztériumok költségvetései tárgyalása alkalmával bátor leszek fölhozni az okokat, mik talán itt lettek volna elmondandók ; most jelenleg, midőn az előtérjesztvény annyira hiányos, én sem fogadom el a magam részéről ezen előterjesztvónyt a részletes vita alapjául. (Helyeslés a szélső balon.) Hrabár Manó: Tudom, hogy a költségvetés tárgyalása azon alkalom, midőn minden egyes képviselőnek joga és alkalma van, a kormány egy évi működése alatt tapasztalt hiányokat vagy helyeselni, vagy megróni: fölsorolhatja ez alkalommal minden egyes miniszter ellen annak valódi vagy képzelt bűneit; szóval ez az alkalom, midőn minden egyes képviselő a parlamenti rendszer legszebb jogával, a kormány ellenőrzésével tényleg élhet és azt gyakorolhatja. Hogy e joggal élni e ház, de különösen az ellenzék tisztelt tagjai minél többen sietnek, én azon legkevésbé sem ütközöm meg, mert hisz ez igy van széles a világon, a hol parlamenti rendszer létezik. Legyen szabad nekem az elém terjesztett költségvetés felett szerény nézetemet röviden előadhatni. T. ház! Az állandó pénzügyi bizottságnak előttünk fekvő jelentése a jelen költségvetésben, több hiányt fedezett föl. Én e hiányokat nagy részben osztom; de azzal nem akarom azt állítani, mintha ezen költségvetésnek ezenkívül nem volna több hiánya. Igenis, én kénytelen vagyok kimondani, hogy vannak; de azoknak elösorolása nem ide, hanem a részletes vita alkalmára tartozik, a mikoron én bátorságot fogok magamnak venni azon hiányokat előadni, ha netalán abban mások által meg nem előztetném. Ez okból nem követem az előttem szólott több igen tisztelt képviselő urat a költségvetés számtömkelegébe, sem pedig a reeriminatiók katakombáiba; (Derültség.) még kevésbbé követem a tán sokkal hálásabb összehasonlítások mezejére: mert azt az állandó pénzügyi bizottság előadója annyira kicsépelte, hogy ott valami ujat találni, majdnem lehetetlen. En, t. ház ! maradok a pénzügytan ama főszabályánál, a mely azt tanítja, hogy a rendes ki-