Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

108 268. országos Ölés január 23. 1871. átalában nem biztosíték sem az értelmi, sem az erkölcsi képesítés tekintetében. Én azt hiszem, hogy értelmiség tekintetében igenis az, kapcsolatban t. i. azon eszmével, melyet Irányi Dániel t. képviselő társam indítványa következtében, t. i. a szakképesitvény tekintetében már előbb érintettem. Az erkölcsi képesitvéoy tekintetében azt mondom, hogy ez ismét a bizalom, a rokon-vagy ellenszenv dolga; mert nem mondhatni például azt, hogy azon fogalmazó, a ki 900 frt helyett 1600 vagy 1200 forintot kap, nem volna épen ugy megvesztegethető, mint ha Kevesebbet kapna. Arra tehát azt kell felelnem, hogy annak a megvesztegethetésnek nincs határa, s hogy annak csiráját nem a budgetben, hanem a nevelésben lehet csupán elfojtanunk. De engedjék meg, uraim, tisztában kell lennünk egy nagy elvvel és ez az: vajon föl akarjuk-e állítani az adott körülmények között a hivatalnokok fizetésével a tisztességes megélhetésnek lehetőségót? Én nem akarom fölhozni, hogy például a vasúti conductorok tisztességesebb fizetésben részesülnek, mint nálunk a fogalmazási tisztviselők; nem akarom fölemlíteni, hogy az iparvállalatok igazgató tanácsosai nagyobb fizetésben részesülnek, mint nálunk az osztálytanácsosok, sem azt nem akarom vitatni, hogy egyes vállalatok főnökei annyi fizetést kapnak, mint nálunk a miniszterek sem. En nem erre fektetem a súlyt: én azt kívánom, hogy tekintet nélkül a magánvállalatoknál előforduló fizetésekre, azok többlete vagy kevesbletére, a tisztes megélhetés legyen a kiindulási pont a hivatalnokok fizetésének megállapításánál. Mi tagadás benne, hogy Magyarországon az élet drágul, drágul pedig leginkább Budapesten. Én részemről azon fizetéseket, melyeket a kormány előterjesztett, nem tartom elégségeseknek, különösen nem elégségesek az osztálytanácsosoktól lefelé egyetlen egy minisztérium rovatában sem; még kevésbé elégségesek azok a biráknál. Kötelességemnek tartom ezt egész erkölcsi bátorsággal kimondani: mert ez meggyőződésem. Vegyük röviden csak a főváros megdrágult életviszonyait. En azt hiszem, hogy mai napság 1200 — 2400 frt fizetés semmiesetre sem elég arra, hogj egy férfi, ki magát tudományos pályára nevelte, egész életét a haza szolgálatára áldozza föl, ily fizetéssel jövőjére nézve átalában biztosítva érezze magát, különösen ha családos. A megélhetésnek van határvonala, melyen fölül én nem kívánok fényűzési pótlékokat; de a melyen alól sem kívánok semmiesetre sem menni. De midőn én ugy a közigazgatási tisztviselők, mint különösen a bírák fizetéseit határozottan elégtelennek tartom, ugy a mint előterjesztve vannak : akkor arra figyelmeztetem a t. házat, hogy a hivatalos állomásoknak beosztása és ezen állomások szervezete semmiesetre sem olyan, hogy én a jelen alapon a fizetésfölemelést megszavazni óhajtanám. A hivatalos állomások szervezése mindenesetre egészen külön kérdés. Én óhajtom, hogy mielőtt ezen költségvetés megszayaztatik, a kormány terjeszszen elő e részben megnyugtató javaslatot. Én sohasem fogom azt állítani, a mit mindenütt hallunk mondani, hogy a hivatalnokok száma roppant nagy; én azt állítom, hogy a most fönálló hivatalok közt igen-igen sok fölösleges van, és azt igenis állítom, hogy ezen hivataloknak túlnyomó vagy legalább jelentékeny része oly férfiak által van betöltve, a kik erre képesítve nincsenek. De én azért, mert az egyén alkalmatlan, nem itélem el az institutiót, és nem declarálom fölöslegesnek a hivatalt. Igen sok van a jelenlegi hivatali szervezetben, a mi határozottan fölösleges. Nem lettem megnyugtatva semmiféle pénzügyi tekintély által, hogy miért nem lehet megszüntetni a „Finanzwacbe" rovatot. Ez oly roppant nagy rovat, hogy annak megszüntetése a nevelés és közgazdaság terén a legüdvösebb beruházásokat tehetné lehetővé és az ifjú szakképzett nemzedéket sokkal jobb ellátásban részesíthetné, mint a milyet eddig talált az hazánkban. Ha előveszszük a statistikai füzeteket, melyekben a kormány szervezete specializálva van, látjuk az első pillanatra , hogy a beosztás oly erőszakolt s toldott-foldott, hogy már maga ezen beosztás lehetetlenné teszi a takarékosságot. Hozassék be e helyett czélszerü és okszerű beosztás, szüntessék meg azon hivatalokat, melyek fölöslegesek, és állítsanak oda oly embereket a milyenek szükségesek. Habár a közvélemény egy része nem is helyeslené ezen fölállítást, én e részben máskép gondolkozom és határozottan kimondom már itt az átalános vitánál, — mivel nem tudom jelen lehetek-e majd akkor, mikor a tanfölügyelők kérdése előjövend, — kimondom, hogy szükségesnek tartom a tanfölügyelők intézményét, és tekintve speciális viszonyainkat, szükségesnek tartom azok számának szaporítását is. Hanem nem tartom igenis helyesnek azt, hogy a tanfölügyelői állomások oly emberekkel töltettek be legnagyobbrészt, minta milyenekkel nagyrészt betöltettek. Legyünk elfogulatlanok. Mi az, a minek Magyarországon leginkább hiányát érezzük ? Ez azon vezető szervező erély, mely nélkül egyes erők