Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.
Ülésnapok - 1869-268
268. orwágos üíés január 23. 1871. n vonatik a pényügyminiszter, hogy miért nem teljesiti az országgyűlés határozatait? azt hiszem, erre csak azt felelheti, hogy az országgyűlés ugyan elhatározhatta ezt; de a kormánynak lehetetlen volt ezt teljesítenie: mert a budget megállapítása nem egyedül az országgyűléstől függ. Magyarország költségvetését három tényező állapítja meg : a magyar országgyűlés, a magyar és az osztrák delegatio. Ha tehát ez utóbbiban, t. i. az osztrák delegatióban, legkisebb akadály merül föl : akkor Magyarország költségvetését rendesen, alaposan tárgyalni nem lehet. Hogy a budget ily hiányos modorban terjesztetett be, ebből sokan azt következtették, hogy tehát ne fogadjuk el ezen költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául. De nézzük meg: mi lenne ennek eredménye ? Ennek eredménye az lenne, hogy elhalasztatván a költségvetés tárgyalása és megállapítása, a kormány még ujabb fölhatalmazást nyerne, törvényszerüleg megállapított költségvetés nélkül az ország ügyeit intézni. Én ezt azon helyzetnél, hogy t. i. megállapított budgettel lehessen kormányozni, sokkal roszabbnak tartom. Nekünk, t. ház, más választásunk jelenleg nincsen, mint választani a rósz és roszabb közt. Ezen kényszerhelyzet megdönti, elismerem — a következetességet és én részemről ezen kényszerhelyzetnek engedve, — átalános tárgyalását a költségvetésnek részemről nem ellenezhetem. Jelenlegi fölszóllalásomnak nem az volt a ezélja, hogy én a budget egyes részeire tegyek észrevételeket. Igen sok észrevételem van, de azokat elvbarátaim, és lehet, hogy magam is annak idején meg fogjuk tenni. Nyilatkozatom ezélja csak az volt, hogy a létező hiányt földerítsem. A múlt napokban egyik t. képviselőtársunk — ugy tudom Királyi Pál — azt monda, hogy az ellenzék már ki fogyott azon érvekből, melyeket a delegatio intézménye ellen föl szokott hozui. Láthatja innét a t. képviselő ur és a t. ház, hogy mi még a delegatio elleni érveinkből nem fogytunk ki. Ezen érvek pedig nem phrasisok, nem eombinatiók: hanem kézzelfogható tények, melyek bebizonyítják azt, hogy addig : míg a delegatio intézménye fönmarad, addig a kormány oly helyzetben van, hogy az országgyűlésnek határozatait végrehajtani nem képes, ós hogy addig, míg a delegatio intézménye fönmarad, rendes, alapos költségvetési tárgyalásról a magyar országgyűlésen szó nem lehet. (Helyeslés bal felől.) Borlea Zsigmond: T. ház! Midőn a minisztérium 1867-ben kineveztetett, az ország összes népei örvendeztek; örvendeztek pedig azért : mert a miniszterek és mint akkori képviselők programmjokat kifejtették ós választóiknak azon ígéretet tették, hogy az ország és népek jogai és a már akkor is igen súlyosaknak és elviselhetleneknek elismert terhek megkönnyebbítésére fognak működni. Igaz, hogy a miniszterek és államtitkárok addig, míg minisztereknek és államtitkároknak nem voltak kinevezve: ezt meg is tették; de mihelyt kormányra léptek, programmjokkal s a választóiknak adott ígérettel ellenkezőleg minden fáradtságukat oda fordították, hogy az országot és a népet jogaiktól megfoszszák, és ez nekik, a minden körülmény között engedelmes kormánypárt által teljesen sikerült is; a terhek könnyítését pedig épeu számba sem vették. így történt az, t. ház! hogy az illetőknek kormányba léptük előtt, törvénytelennek és elviselhetleneknék százszor is nyilvánított adók és terhek, nemcsak hogy szentesittettek és törvényesíttettek : de még fölebb is emeltettek és nehezíttettek. Es ezt a t. miniszter urak mindig csak azért tették, hogy magukat a kormányban továbbra is föntarthassák, s omnipotenssé tehessék. Avagy kérdem: a köztörvényhatóságok é^ tett-enykezések iránti uj törvények által nem törvétott-e meg a nép jogaitól és nem tétefoszta minden hatalom és omnipotentia a kormány kezeibe! Avagy mindenféle indirect adók, mint a fogyasztási , bélyegadók és dohány-monopólium: nem ezen kormány által s közreműködésével igtattatott-e törvénybe ? avagy nem ezen kormány által emeltetett-e föl mindenféle adónem, a helyett, hogy azok leszállítását, s így a népterhek megkönnyebbítését csak meg is kísérelte volna ? ezenkívül nem ezen kormány által hozatott-e egy felette súlyos rendszer, mely különösen a szegényebb néposztályt nagyon sújtja, az adórendszer mikénti behajtása iránt, mely szerint nem elég, hogy ha valamely szegény adó tartozását 3 havankint nem képes kifizetni, nemesik az adóvégrehajtási tetemes költségeket, hanem tartozása után kamatot is fizetni köteles, mely rendszert még az annyiszor korholt Bach absolutisticus kormánya sem merte behozni. S habár nemcsak azt állítják, hogy a kormány minden hibája közt hasznos intézkedéseket is hozott be: én részemről nem tudnék ilyeneket elősorolni, hacsak azt nem, hogy sok felesleges hivatalt állított föl és egy óriás hivatalnoki sereget nevezett ki, a kiknek egy része nemcsak dupla czimet és dupla fizetést, de dupla pénzt is kapott; de vannak olyanok is, a kik háromféle hivatalt viselnek és az ezzel járó fizetéseket húzzák. Igaz, hogy ezáltal egyeseknek a kormány jót tett, de azt csak az ország s a nép káráras elszegónyitésére tehette. De ők ezt tekintetbe nem veszik, és pedig 13*