Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-268

100 268. országos ütés január 23 1871. azért nem, mert csakis ezeknek hathatós segélyével sikerül nekik, hogy a népeket és az országot jogaiktól megfoszthatják s rájuk elviselhetlen terheket rónak és igy szegények ezen szép működésükért nagyon is megérdemlik a dupla lénungot. Es most engedje meg a t. ház! hogy a kormánynak a nemmagyar nemzetekkel szembeni eljárásáról is néhány szót szóljak; haoár tudom, hogy az itt nem nagyon kellemes dolog, s nem örömest halgatják ; de nem tehetek róla: mert azok az országban valóban léteznek s pedig az ország majoritását teszik, azonkívül magam is azon más nemzetekhez tartozom, s igy, habár szokásom szerint röviden is, egy pár szóval meg ne említsem. Midőn a múlt évben a belügyminisztérium költségvetése tárgyaltatott; akkor megemlítettem, hogy a kormány a nem magyar nemzetekkel s különösen a románokkal felette mostohán, igazságtalanul, és méltatlanul bánik, minden időben és körülmény közt, s ugyanakkor meg is kértem, hogy legyen irántunk több igazságszeretettel s méltányossággal és minket is, nemcsak az ország közterheiben, de annak jótéteményeiben is részesítsen, hogy ugy mi is a budgetet megszavazhassuk. Azonban sajnos, hogy a t. kormány most is csak a régi utón halad, s minket is mostoha gyermekeknek tekintve, irányunkban mindenkor, minden időben s minden körülmény közt igazságtalan s méltatlan bánásmódot tanúsít, szóval, hogy röviden, de őszintén szóljak : a kormány fölállítása óta főtendentíája oda irányul, hogy — amint itten e házban nevezni szeretik — a nemzetiségeket teljesen megsemmisítse. Igaz, hogy e terv eddig nem sikerült, s én biztosítom a kormányt, hogy az nem is fog sikerülni. Ez üldözés s igazságtalanság irányunkban igaz, hogy nekünk fájdalmat okoz, valamint az is igaz, hogy ezen eljárás által a nép egy részét a másik rész ellen elkeseríteni s fölizgatni lehet: de ezzel az országban levő nemmagyar nemzeteket megsemmisíteni lehetetlen — s én azt hiszem, hogy a kormány ezzel sem a hazának, sem a magyar nemzetnek jó szolgálatot nem tesz, hanem épen az ellenkezőt. Pőnebbi állitásom bebizonyítására a múlt évben több adatot soroltam elő, most azonban nem fogom tenni: hacsak a t. ház nem kívánja; de ha igen. akkor megtenni most is kész vagyok. (Bal felől: halljuk; jobb felől ellenmondás) Miután kívánják, (derültség jobb felől.) A sok közül elő fogok hozni egypárt, melyek épen eszembe fognak jönni hamarjában — igy például az erdélyi képviselőválasztási törvény, mely alapon az erdélyi képviselők megválasztattak 1865. és 1868-ban, mely tőrvény csak azért hozatott, hogy minket sújtson s hogy az Erdély majoritását tevő románok itten ne legyenek képesek Erdélyt képviselni. És épen akkor, mikor Erdély nem lehetett képes, hogy magát képviseltesse, hozták az erdélyi románok mint a kik Er dély többségét teszik, kihallgatása s beleegyezése nélkül,sőt tiltakozásuk mellett is az unio-törvónyt. Ez tény s ugy hiszem hogy ezt senki sem merné tagadni. Továbbá: Nagy Szebenben 1868.évben a románok törvény által összehívott congressusa hozott egy statútum orgnicumot, s ezt a minisztérium utján fölküldte ő felségének szentesítés végett és mit tett a minisztérium ? természetesen ha nincs alkotmány: akkor ezen eljárása ellen nem lehetne szólni; de azt mondják, hogy nálunk van alkotmány, mégis egészen egyoldalulag absolutisticus módon kitörölte abból mindazt, a mi neki nem tetszett s ily csonkitottan s megváltoztatva küldetett vissza a congressusnak, mondván: ha tetszik ugy mint kiigazítottuk, jó, ha nem tetszik, elmehet aeongressus Isten hírével. A nemzetiségi törvénynek, mely igaz, a mi beleegyezésünk nélkül hozatott, de mégis törvény; egyik szakasza azt mondja, hogy a kormány intézkedni fog s kötelessége miszerint más nemzetiségben megyékben is, igy például a román lakosokkal biró megyékben román vagy legalább is oly főispánok neveztessenek ki, kik a nép nyelvét tudják és értik: a kormány, csakhogy minket sújthasson, még ezt a törvényt is megszegte. Nézzük hol vannak ilyen főispánok ? Nálunk Zarándban, — hol csakis románok vannak, — a főispán nyelvünket nem érti, s igy a főispán minket, mi a főispánt nem értjük; innét azután kellemetlenség s zűrzavar következik. Kővárvidékén, Arad, Temes- s Torontál megyében szintén ugy van. Es hogy ne legyen kénytelen a kormány törvény szerint románokat nevezni ki, Kővárvidéken ott tartja Ujfalussy urat, mint főkapitányt, ki egyszersmind Szathmár megye főispánja is, s kinek, ha jól vagyok értesülve, még a vasútnál is van valami magas hivatala; sőt lehet, hogy még több is van. Arad-Temess Torontál megyében több év óta a főispáni hivatal nincsen betöltve, csakhogy románt ne legyen a kormány kénytelen kinevezni. Most legközelebb pedig a kormány lugosi gőr. Kath. püspöknek oly egyént nevezett M, aki, mint tudjuk az egész román nemzetnek ellen szenvét bírja, és tudjuk azt is, hogy a kormány ezt épen azért tette, hogy a román nemzetet insultálja s elkeserítse. (Közbe szólások : elég már! de csak tovább !) Ha tetszik a t. képviselőháznak, még előhozhatok egypár esetet. (Jobbról: Elég volt már! Balról: Csak előre, halljuk!) Ha kívánják, tehát nem bánom, folytatjuk. Mindazon hivatalnokókat,