Képviselőházi napló, 1869. XII. kötet • 1871. január 10–február 8.

Ülésnapok - 1869-267

267. országos ülés junuár 21. 1871. 98 hez, és tán sok tekintetben a vélt szükséghez, van alkalmazva. Miután pedig egyátalában alapesz­mék eredetiségével nem akarom a minisztériu­mot vádolni, -- kénytelen vagyok megjegyezni azt is, hogy ki volt atyja a jelenlegi költségve­tésnek, ki vetette meg azon alapelveket, me­lyek vörös fonalként ezen költségvetésen keresz­tül vonulnak. T. ház! A jelenlegi költségvetés az imperialis­mus bugdeteinek tisztán folytatása s tanúsítja ezt az, hogy midőn ezen imperialismus virágzott, egy költő szavai szerint „Ausztria a táborban szüne­telt." Tudjuk pedig, hogy azon időben, azon impe­rialisticus Ausztria nem számithatott egyébre, mint kizárólag az aristocratiára és a bureau­cratiára. Ezek voltak legszilárdabb szövetségesei; kímélettel volt továbbá a tőkepénzesek iránt, mert végre is kímélni kellett a tőkét, amenyiben a deficittel kezdett uralmat deficittel folytatta és a deficit nélkül nem uralkodott volna öt évig sem. Magyarországra nézve nagyon termé­szetes, hogy nem voltak kegyesek az akkori költségvetés csinálói: mert hiszen, ha Magyaror­szág nem volt is nyilt lázadásban, de morálisan ellenállt; s mert hódoltságnak tekintetett. A magyar nemzet erejét mi tette? tette a birto­kos osztály; természetes volt tehát, hogy azért, hogy Magyarországot megsemmisítsék, az adót föl kellett emelni, és hogy az úgynevezett biro­dalomban az ellenzéki szellemet elnyomják, az adót Magyarországon különösen a földbirtokra kellett ráróni. A t. minisztérium, midőn átvette a kor­mányzatot : átvette az adó elveit is, és ugy tu­dom, hogy mióta át méltóztatott venni a kor­mányzást : azóta semmi változás sem történt, hanem ugyanazon elveken nyugszik az egész földadórendszer most is. A minisztérium átvette a személyzetet is, sőt híven a hagyományokhoz, nemcsak átvette, hanem szaporította is ugy, hogy jelenleg Isten kegyelméből, — ha nem tévedek, miért előre bo­csánatot kérek, mert pontosan nem lehet tudni ily nagy sereg számát, — ezen személyzet 19,700 emberből áll és, tudtommal, ujabban kö­rülbelül 1700 emberrel szaporittatott. Bs hogy a hasonlatosság teljes legyen, jelen­leg a deficit előestéjén állunk és a minisztérium épen azért nem terjesztette elő az egész bud­getet: mert ha azon jutalékot is, mely hazánkra a hadsereg költségeiből esik, s mely körülbelül 48 millió forintot képvisel, itt bemutatta volna és összehasonlította volna azt azon pénzzel, melylyel a miniszter ur ennek födözésére rendel­kezik : akkor egyszerre kitűnt volna, hogy itt 30 és néhány millió lesz a deficit. És hogy ne hiányozzék semmi, a lajtántúli kormány szintén eladta a vasutakat, és most ugy beszélik, mintha itt is el akarnák a vasutakat adni. (Madáráss József hősbe szól: „Jól tapogatódzik!") Tehát minden tekintetben közeledünk ah­hoz. Olyan az, mint egyik tojás a másikhoz s a fiu tökéletesen arra fejlődik ki, mint a minő az apja volt. Ilyen elvektől levén vezéreltetve, na­gyon természetes, miszerint ezen budgetnek igen sok hibája is van. Részemről a budget egyik fő­hibájának tartom az összadónak az ország jö­vedelmeihez mért nagyságát. Az egyenes és köz­vetett adó a közmunkáéval és a községi pótlék­kal együtt, — mert ezt sem lehet igaorálnunk, miután fizetni kell, — körülbelül 133 milliót tesz. A föld-és jövedelemadó 122 milliót tesz. A ház­és tőkeadó 102.250,000 frt. És igy az ország összjövedelme tesz: 224.250,000 frt, vagyis az ország gyökvagyona-jövedelmének 59%-át adóba fizeti. Már pedig 59% minden időben igen nagy teher, nyomasztó ez az egyénre nézve, mert a polgáriasodás a mai időben bizonyos szükséglete­ket állított elő s a müveit embernek sokkal nagyobb kiadásai vannak, mint az egyszerű no­mádnak. S azt hiszem, midőn 59% adót kell fizetni, sem a jelzett szükségletekre, sem a töke biztosítására nem marad fön semmi sem. De veszedelmes ez az államra nézve is. (Halljuk!) Veszedelmes az államra nézve azért, mert nyilt és ismert dolog, miszerint Európa minden nemzete vagyonosodik; a mely nemzet a vagyonosodé, haladó nemzetekkel egy fokon nem marad, azon nemzet hátra marad. A gazdagabb nemzet czéljainak kivitelére sokkal többet áldozhat, mint a szegény nemzet, s végtére lelkesedéssel a hazát ma már meg­menteni alig lehet. Meg lehet azért halni, de hogy megvédhessük, ahhoz pénz, pénz és ismét pénz keli. Ha tehát Magyarország nem fog ha­ladni a többi államokkal: Magyarországot a vál­ságosabb időkben föntartani nem fog lehetni. (A szélső bal oldalon: Nincs Magyarország !) Már én azt tartom, hogy van Magyarország; és van is. Az előirányzott adó igen súlyos és terhelő a földre nézve. A földjövedelem tesz nálunk 122 milliót; hogy ezen 122 millió forintot meglehető­sen megközelíti a földjövedelem, kitetszik onnan, mert átalában véve Magyarországban egy hold földre 4 frt 38 kr. adó esik. Ha már összevesz­szük , hogy Magyarországnak sok rosztalaju földje van, hogy ezen földek mennyire ki vannak téve a vizáradásoknak, ós más fatalitássknak ; ha figyelembe vesszük, hogy tökéletes utaink és kivitelünk a consumens országok felé nem igen van : meg kell vallanunk, hogy ezen 122 milló körülbelül megközelíti az ország jövelel­mét. Már most ezen jövedelmet mennyi adó ter-

Next

/
Thumbnails
Contents