Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

255 országos ülés deczembcr 19. 1870. 319 ség 14-ik pontja, melyre nézve nemcsak az ellenzéknek, de a jobb oldal némely tisztelt tagjának is voltak aggályai. A ház mostani elnöke, Somsich Pál volt az, ki kérdést intézett a pénzügyminiszterhez, s azt mondta, hogy megszavazza a vám- és kereskedelmi szövetség 11-ik szakasszát, mely a dohányjövedékről szól: de csak azon esetben, ha biztosíttatik az iránt, hogy ez által ki nem mondatott az, hogy az ország az egét-z 10 évre többé önállóan nem intézkedhetik ; csak azon esetben, ha biztosíttatik az iránt, hogy az egyedáruság csak egy évig fog fönmaradni. Erre válaszolt az akkori pénzügyér ur. Hosszas beszédének több pontja volt, melyek pártkülönbség nélkül tetszéssel találkoztak. Elmondotta, hogy ő magát a kötött szerződést is, mely a monopólium egy évi föntartása iránt köttetett, azért nem terjesztette be az országgyűlésnek, mert nem akarta, hogy a megváltoztatásra a másik fél törvényhozásának beleegyezése is kelljen, a mi pedig kellene, azon esetre, ha azt mindkét fél mint törvényt beezikkelyezte volna. Ez élénk helyesléssel fogadtatott. A magyar törvényhozás végleges rendelkezési jogát — ugy monda — kívánta föntartani, midőn a vám- és kereskedelmi szerződés szövegében az „egyedáruság" szó helyett a „jövedék" szót kivánta helyettesíteni; mert jövedék szó jövedelmet fejez ki és ez más utón is biztositható. Azt monda továbbá, hogy tekintettel a dohányegyedáruság eltörlésével járó nehézségekre, helyes annak kimondása, hogy a dohányegyedáruság még egy évig föntartandó. Ezt mondja — igy folytatta — Somsich megnyugtatására. Beszéde vége felé pedig átalános élénk tetszés közt nyilvánitá, hogy van több mód, a melyek szerint gondoskodni lehet arról, hogy az államnak a kívánt jövedelme is befolyjon és mindamellett a dohánymonopolium is eltörölhető legyen. És ez volt t. ház az első föllépés a dohány-monopólium ellenében, midőn a ház többségének tisztelt tagjai közt voltak, kik csak ugy akarták megszavazni a vámszövetség ezen czikkét: ha kimondatik, hogy a monopólium egy évnél tovább föntartatni nem fog. Midőn ezt a pénzügyminiszter ünnepélyesen kimondá, midőn nyilvánitá, hogy számtalan mód van arra, hogy a monopólium eltöröltessék: akkor, azt hiszem, hogy teljesen jogosult az, a mi a kisebbségi véleményben mondatik, hogy positiv ígéretek tétettek a kormány és a többség részéről, és igy az ország jogosan várhatja, hogy azok beváltassanak. Azonban ezen 67-iki példa nevezetes, szerintem, még azért is, mert megmagyarázza, hogy mily alapon szavazta meg a ház a vámszövetség 11-ik §-ában a dohányjövedékre vonatkozó czikkelyt, és megmagyarázza, hogy annak értelmezésében mily szépen, mily dicsőén haladtunk. Akkor azt mondotta a pénzügyminiszter, hogy azért használta a „jövedék" szót, hogy az országnak szabadjon eltörölni a dohánymonopoliumot. Ma, sőt — igazságos akarok lenni — már 1868-ban pár hónappal a szentesítés után, azon „jövedék" szó, mely azért tétetett be, hogy ne köttessék meg a ház rendelkezési joga: ugyanazon miniszter nyilatkozata szerint már megkötötte kezét. Ily eljárást lehet ügyesnek, lehet eszesnek mondani: de a nemzet iránt őszintének nem. {Igaz! bal felől.) De kérem, t. ház, az igen t. jelenlegi pénzügyminiszter azt monda egy alkalommal, hogy „méltóztassanak saját szavaimat idézni; mert engem elődöm ígéretei és szavai nem kötnek." Ez ellen van egy elvi észrevételem. Ha nem a minisztérium és nem a politika változik, hanem ugyanazon minisztérium kebelében egyes tárczaváltozás történik: a tett miniszteriális Ígéreteket egyátalában nem kötelezőknek állítani nem lehet. (Igás! bal felől.) Es ha, és a mennyiben az uj miniszter valamely az ő előde által elvállalt ígéreteknek vagy kötelezettségnek megfelelni nem akar : akkor igenis kérheti a háztól, hogy ezen kötelezettség alól oldassék föl; de az által hogy változik a miniszter : a föloldatást bekövetkezettnek tekinteni nem lehet. Mert, ha ez elismertetnék : akkor ügyes tárczacserélés által ugyanazon minisztérium és ugyanazon párt kebelében a minisztérium a tett ígéret alól mindig kibújhatnék. De, mint mondom, én részemről a pénzügyminiszter ur saját szavaira kívánok mindamellett is hivatkozni. Kimondá 1867-ben, hogy minden egyedáruság', nemcsak a termelésre, hanem azelárusitásra nézve is bizonyos tekintetben elzárása a térnek a művelésre; és épen azért engem is aggasztott, és engem sem nyugtatott volna meg ezen egyesség eredeti szerkezete, mert abban a munkatér elzárása világosan és határozottan ki volt mondva, ki volt mondva az egyedáruság az eredeti szerkezetben, és azért azok mellett voltam, a kik ugy hitték, hogy az egyedáruság eszméje hagyassák ki a szövegből, és helyette használtassák olyan szó. a mely csak a jövedelmet kívánja biztositani. Továbbá Bónis akkori képviselő társunk aggályára azokat mondotta: „hogy a miniszter sem csatlakozott volna a szövegmódosításhoz, ha az által, hogy az egyedáruság szó a jövedékkel lett kicserélve, nem akart volna egy elvet föladni, mely iránt a házban sympathia nem található'', végre azt monda, hogy őt megnyugtatja az, „hogy ezen módozat — azaz az egyedáruság — nem tart tovább, mint a jövő évben", azaz : 1868-ban.