Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

320 255. országos Ülés deczember 19. 1870. Valóban meglátszik, hogy egyik képviselő társamnak akkor, at. ház többsége részéről—hogy ugy mondjam — nagy fölzúdulással fogadott szavai jóslatot tartalmaztak. 0 ugyanis, midőn a jövedék monopólium és az egyedáruság közti különbséget méltóztattak feszegetni: azt mondta, hogy ő nem igen látja magát megnyugtatva; mert a jövedék és egyedáruság körülbelül olyan, hogy egyik hosszabb, másik rövidebb köpönyeg, a mely alatt ott fekszik a monopólium. Nagy fölindulással méltóztattak azt akkor visszautasítani ; — és ime az én barátomnak, Ivánka Imre képviselő társamnak szavait a következés bebizonyította. T. ház! másodszor fordult elő a monopólium kérdése; azonban tárgyalva esak 1868. évi június havában lett. Nem szándékozom a t. házat nagyon soknak fölolvasásával fárasztani; csak azt kívánom , megjegyezni, hogy akkor eredetileg két javaslat volt a t. ház előtt. Egyik volt a központi bizottságé, a mely már azon stílusban szól, mint ma méltóztatnak beszélni. Ebben már a monopólium reformjáról van inkább, mint eltörléséről szó. A másik volt a YH-ik osztály külön véleménye, mely körülbelül analóg volt a mostani külön véleménynyel, más szavakkal, más indokolással, de a követelés akkor is egy és ugyanazon volt: hogy a megszüntetés elvileg mondassák ki; idő hagyatván, hogy a lebonyolítás az állani és egyesek kára nélkül történjék. A VH-ik osztályé nagyon nem tetszett a többségnek és a minisztériumnak ; de ugy látszik, a központi bizottságé magának a többségi pártnak sem tetszett, mert annak egyik, ma már nem élő, szorgalmas tagja, gróf Bethlen Farkas egy közvetítő határozati javaslatot adott be, ugyanazt, melyet a miniszter ur is, ma, részben fölolvasni méltóztatott. Beadta azon indokolással: mert ő nem fogadja el a központi bizottságét azért, mert benne nem j fejeztetik ki elég tisztán a monopólium eltörlése. Ez volt az indokolás, melylyel beadta határozati javaslatát. Lónyay pénzügyminiszter az ezen indokolással beadott határozati javaslatot magáévá tette, szemben a központi bizottságéval, kimondván ismét: hogy igenis, van több módja annak, hogy a monopólium eltöröltessék. Csakhogy már az 1868; SYI t. ez. 11 §-a a „jövedék" szó daczára azt tette, hogy ez csak a másik fél beleegyezésével történhetik. A jelenlegi pénzügyminiszter pedig hangsúlyozta, hogy ő elvárja a minisztertől, hogy az enquettet még ezen évben, tehát még 1868-ban fogja megtartani, még pedig, szerinte, ezen enquette üdvös és hasznos csak ugy lehet, ha a ház hozzájárulásával tartatik meg ; és azt mondta, * • „egy ily kérdést, mely a haza egészét mozgatja, nem szabad ad graecas calendas halasztani." Akkor szerinte 68-on túl halasztani anynyi volt, mint ad graecas calendas elhalasztani a kérdést. Most 187l-et elég közeinek tartja: de akkor azt monda, hogy szükséges, hogy az a ház közbejöttével tartassák meg; ma, midőn részünkről ugyanazt indítványozzuk, azt viszszautasitja. Azon enquette, melyet a miniszter urnák elődje hívott össze — se tekintetben természetesen egyénileg kész vagyok a minisztert felmenteni ennek súlya alól—az 1868-iki határozatnak egyátalában meg nem fetelt: mert az 1868ki harározat szerint annak a pénzügyi bizottság közbenjöttével kellett volna tartatnia, és engedjen meg a miniszter ur, de ez nem törtónt, és az enquette nem a háznak, nem a pénzügyi bizottságnak enquetteje volt: de enquetteje volt tisztán a miniszternek; tehát egy miniszterialis enquette, és igy azt mondani, hogy ma egy küldöttség kiküldése a ház részéről fölösleges, mert a ház enquettje azon határozathoz képest megtartatott, ós hogy az az egyik bizottságnak felülvizsgálása volna a másik által: ezen érv, meggyőzödesem szerint, egyátalában nem áll, s nem állhat. Es ne vegye az igen t. miniszter ur rósz néven, de miután itt épen az adatik elő Móricz Pál határozati javaslatában, a mit ő 1868-ban mondott, és a mi nem történt meg, és ő mégis ezen határozati javaslatot viszsza utasítja : önkénytelelenül merül fel az ember előtt azon hit, hogy ő, miként beszédje is nyilvánitja, eltörölni nem akarván a monopóliumot : azt akarja, hogy a ház soha ne legyen más helyzetben, mint abban, hogy egy miniszteriális enquette által czélzatosan összeállított adatok alapján ítéljen; (Tetszés bal felől.) mert kölüiiben azt, a mit ezelőtt jónak látott: el nem fogadnia ma lehetetlen volna, t. i. hogy a ház válaszsza meg azokat a kikben e tekintetben bízik, ós tegj^e azokat azon helyzetbe, hogy meggyőződést szerezhessenek maguknak. De különben is figyelmeztetem arra a miniszter urat, hogy az 1868-iki határozat nem azt mondja, hogy tartassák enquette a felett, hogy megszüntethető-e a monopólium vagy nem 1 mert hiszen épen azért adatott be szemben a központival más javaslat, mert a központi bizottságjavaslata a monopólium megszüntetését nem mondta ki elég tisztán : hanem azon határozat azt kívánja elfogadtatni, hogy meghatároztassék a megszüntetésnek módja és ideje; és ime, most ott állunk, hogy most már bevallva, azt vizsgáljuk meg: megszüntethető-e vagy nem ? s valójában kerestetnek az okok, hogy a megtartást indokolni lehessen. Megígértem, hogy nem fogom sok idézéssel fárasztani a t. ház figyelmét, és azt meg is