Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-236
82 236. országos Dlés october 29. 1870. tetni kéri, méltóztassék azt a szabályok értelmében a kérvényi bizottsághoz utasítani. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Simonyi Lajos báró: Van szerencsém Németh József aradmegyebeli Nagy Zerénd községi lakosnak kérvényét benyújtani, melyben az 1848 — 9-iki szabadságharcz legyőzésére segélyül hozott orosz hadsereg által okozott kára megtérittetését kéri. Elnök: A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Táncsics Mihály: T. ház! A pénzügyi müveletek némi aggodalmat keltettek bennem ; ennek folytán a pénzügyminiszter úrhoz egy kérdést vagyok bátor intézni. Tudva van. hogy az előbbi pénzügyminiszter ur, midőn a váltó pénzeket verette, kimaradt náluk a törvény ellenére két szó, t. i. „magyar királyi* ; ezért a t. ház visszautasította, és azután a váltópénz újra veretesét elrendelte, odatétetvén, hogy „magyar királyi" váltópénz. A mostani állam-kincstári papirokon pedig, a mint halottam, felesleges irás is foglaltatik: nem tudom: a törvényre alapitja-e a pénzügyminiszter ur azt, hogy a magyar királyi kincstári papírokra a német fölírást is rátétette, vagy tán csak saját tetszését követé. Ennélfogva interpellatiót vagyok bátor intézni a pénzügyminiszter úrhoz, méltóztassék azt fölolvastatni. Jámbor Pál jegyző (olvassa Táncsics Mihály interpellációját.) „Interpellatio a pénzügyi miniszterhez, beadja Táncsics Mihály. . Az a hir szárnyal a sajtóban, hogy a jelenleg nyomás alatt levő magyar kincst. utalványokon a czimiratok magyar és német nyelven nyomatnak. Kérdem a pénzügyminisztert: 1) Igaz-e ez ? — S ha igen ? 2) Hogyan tudja ezt megegyeztetni hazánk önállóságával, függetlenségével ? 3) Vagy *talán létezik a két állam pénzügyminisztere között arra nézve kölcsönös megállapodás, hogy mindkét állam pénzei és pénzjegyei mindkét nyelven veressenek, illetőleg nyomassanak ? 4) Ha létezik ilyen megállapodás, miért nem szerepel az 1869. és 70. évben a mind hazánkban vert magyar kir. váltó-pénzen, mind az ezzel egyidejűleg Ausztriában vert oszt. csász. érczpénzeken mindkét nyelven a fölirás. 5) Ha pedig nem létezik a főn kérdett megállapodás — a mit bizonyít érczpénzeinknek tisztán magyar fölirása — hogyan történik az, hogy a most nyomás alatt levő magyar kincstári utalványokon a német fölirás is helyet foglal? 6) Kérdem végre a pénzügyminiszter urat: minő törvénynyel tudja ezen eljárását támogatni? 0 Helfy Ignácz: A múlt alkalommal Simonyi Ernő t. barátom kénytelen volt sajnálkozását kifejezni a fölött, hogy a miniszterelnök ur nem volt jelen a házban. Én ma sokkal kellemetlenebb helyzetben vagyok; föl óhajtván szólalni egy igen fontos külügyi kérdésben, meg nem állhatom, hogy sajnálkozásomat, fájdalmamat ne fejezzem ki a fölött, hogy a magyar külügyminiszter véletlenül nincs jelen a házban, — de még a hazában sem. Keménylem, hogy útban van valahol, s majd nem sokára megérkezik. E remény fejében bátor vagyok a miniszterelnök úrhoz egy interpellatiót intézni, melyet a házszabályok értelme szerint csak igen röviden fogok indokolni. T. ház ! azon rettentően nagy ós véres események közepette, melyeknek Európa néhány hó óta megdöbbent, de tétlen nézője, fölmerült, talán némi kárpótlásul, egy igen örvendetes esemény is, mely végeredményében amazoknál talán nem sokkal csekélyebb horderejűnek fog mutatkozni. Tudjuk, hogy a volt pápai állam, a hajdani világváros Rómával együtt az olasz királyságba bekebeleztetett, illetőleg átalános népszavazat utján ahhoz önkényt csatlakozott. Oly fontos és örvendetes esemén)' ez uraim, melyet hallgatással mellőznünk nem szabad. Örvendetes esemény ez először eredeténél fogva. Minek köszönhetik az olaszok Rómát? Köszönhetik a franczia caesarismus, vagyis absolutismus megtöretésének, és a köztársaság kikiáitatásának. Az utolsó hirek folytán, fájdalom! igen valószínű , hogy a köztársaság egyelőre el fog bukni ; de mint minden jónak a világon, megvan azon csodálatos tulajdona, hogy bármily rövid ideig él is, megtermi üdvös gyümölcseit, ugy ez esetben is a történet kénytelen lesz följegyezni, hogy a franczia köztársaság rövid életével is használt, alkalmat szolgáltatván arra, hogy századunknak egy nagy műve, az olasz egység befejeztetett. Es ezen mű befejezése, uraim, nem csupán Olaszország diadala; diadala ez egy részrői az átalános civilisatiónak, mely épen a papi uralomban leié mindig legmakacsabb akadályát, ellenségét ; diadala azon szent elvnek, mely minálunk 49-ben oly égbekiáltóan megsértetett, azon elvnek t. i., mely minden nemzetnek elidegenithetlen joga : saját sorsa fölött szabadon, kényekedve szerint rendelkezni; diadala ez tehát az összes emberiségnek. Minekünk pedig, magyaroknak, inkább mint bárki másnak, okunk van örülni azon, hogy az olasz nemzet, melyhez egy közös múlt keserű emlékei és a kölcsönös ro-
