Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-236

236. országos ülés october 29. 1870. 83 konszenv kötelékei fűznek, azon ezólt, mely felé századokon át tántoríthatlanul törekedett, elérte, s szabad önálló független nemzetté vált. Szükségesnek vélem tehát, hogy a ház, a haza megtudja: minő álláspontot foglal el a magyar kormány ez igen fontos eseménynyel szemben. E végből bátor vagyok egy interpellatiót intézni a miniszterelnök úrhoz, melyet a ház engedelmével ime fölolvassok: „Interpellatio a miniszterelnök úrhoz beadja Helfy Ignácz. Tett-e a kormány valami lépést azon eseménynyel szemben, melynél fogva Róma és területe, népségének majdnem egyhangú szavazata folytán, az olasz királysággal egyesült? Elismerte-e már, vagy sem ez egyesülést? S ha elismerte, minő intézkedéseket tett, vagy szándékozik tenni a római nagykövetet illetőleg?" Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! Egy határozati javaslatot van szerencsém benyújtani, barátaim és magam nevében. Azon valóban megdöbbentő események, melyeknek e pillanatban nyugot Európa színhelye, és méginkább az ezekből szükségkép eredendő következések, másfelől azon közjogi bonyodalmak, melyeket a velünk egy fejedelem és 1867 -ik év óta bizonyos mértékben úgyszólván egy alkotmány alatt levő lajthántúli országokban tapasztalunk, mély és komoly aggodalomba ejtenek minden hazafit. A törvényhozás, a nemzet érdekeinek képviselőit pedig komolyan arra intik : gondoskodjanak, nehogy a bekövetkezhető s talán közelgő vész, nehogy az előre látható felbomlás készületlenül találják hazánkat, hanem inkább oly helyzetben, hogy jogainkat, állami lételünket sikeresen megvédeni képesek legyünk. E czélt a jelen állapotban, a közösügyi alkotmány mellett, elérni nem lehet. Ezt sem azon szoros kapcsolat, melybe 1867 óta a lajthántúli országokkal léptünk, sem azon körülmény nem engedi, miszerint meg vagyunk fosztva attól, hogy nemzeti véderőnket oly állapotba helyezzük, miszerint hazánk jogait a siker reményével megvédeni képesek legyünk. Ezen, a legközelebbi fontos események által úgyszólván kézzelfoghatókká lett okok mellett, még egyébb okokra is hivatkozni taláu felesleges. Kevés immár azok száma, kik át ne látnák, hogy a közösügyes állapotban hazánk anyagi erejének, következőleg . szellemi haladásának kifejtése, előmozdítása vajmi sok akadályba ütközik, és ennélfogva, ugy hiszem, t. ház, minden gondolkodó hazafi előtt tisztán áll, hogy azon közösügyes alkotmány megváltoztatása, melyet 1867-ben a törvényhozás megteremtett, hogy hazánknak az osztráktartományokhoz való viszonyának az őnállás, a személyi unió alapjára való fektetése immár elkerülhetlenül szükségessé lett. Nem akarok, t. ház, bővebb indokolásba bocsátkozni. Nem szándékom a föladat törvényességét, sem annak lehetőségét most fejtegetni, — ezt azon alkalomra tartván fön magamnak, midőn a t. ház engedelmével az indítvány indokolása napirendre fog kitüzetni. Most csak arra vagyok bátor kérni a t. házat, méltóztassék határozati javaslatomnak, melyet föl fogok olvasni, kinyomatását elrendelni és egyúttal megengedni, hogy azt a hétfői ülésben bővebben indokolhassam, azon összefüggésnél fogva, melyben az Tisza Kálmán t. barátom indítványával áll; és pedig meg fogja a t. ház engedni és nem fogja tán ellenezni Tisza Kálmán barátom, hogy előbb legyen szabad a t. ház becses figyelmét igénybe vennem, azért, mert az én indítványom az övénél bővebb, tágabb levén, némileg magában foglalja azt is, a melyet t. barátom nyújtott be; és igy az én indítványomnak netaláni elejtése egyátalában nem involválja még azt, hogy t. barátom Tisza Kálmánnak indítványa is elvettessék; mig megfordítva, ha Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa, amely kevesebbre szorítkozik, elvettetnék, az én indítványom sorsa is körülbelül előre tudva lenne. Most föl fogom olvasni határozati javaslatomat: (Halljuk!) „Határozati javaslat. Tekintve, hogy az 1867: XII. t. czikk a magyar birodalom önállását lényegesen megszorítja, és hogy ezen megszorítás hazánknak nemcsak « anyagi és szellemi szabad mozgását és fejlődését akadályoztatja, hanem állami lételét és jövőjét is veszélyezteti; tekintve, hogy ezen, ő felsége uralkodása alatt álló többi országok és tartományok országgyűlése által is elfogadott törvény, ezek népének túlnyomó része által, mint történelmi s nemzeti jogaikba ütköző, hasonlóan elleneztetik, s annak végrehajtása mind több és több nehézségre talál: utasítsa a képviselőház a minisztériumot, hogy a magyar birodalomnak, az ő felsége uralkodása alatt levő többi országok és tartományokhoz való viszonyának rendezése végett, az 1867: XII. t. czikk megszüntetésével az előbbi sarkalatos törvényeinkben gyökerező személyi unió alapján, törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé." Ismétlem alázatos kérésemet : méltóztassék ezen indítvány kinyomatását elrendelni, s egy11*