Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-232
11 232, országos ülés october 24. 1870. elnök azon kijelentésére, hogy szólásra többé senki sincs feljegyezve, szólni kivánó ekkor sem jelentkeznék, szavazás előtt még egyszer szólhatnak." A 127. §. pedig igy szól: „A miniszterek, vagy általok a háznak előre bejelentett megbízottjaik a szükséges felvilágosítások adása végett a szavazási kérdés föltevése előtt bármikor szót kérhetnek, nemkülönben a bizottsági előadók is, a hozzájok intézett kérdésekre, vagy a vita alatt fölmerült kételyekre nézve." E szerint tehát már most csak az előadót illetheti a szó. Ghyczy Kálmán: Én azon vélekedésben vagyok, hogy miután az iuditványozó még nem nyilatkozott az iránt: hogy akar-e szólni vagy nem, jogosítva volnék a felszólalásra. (Zajos helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Egyébiránt azoknak ellenében, a miket a miniszter ur felhozott, s miket nagy részben olyanoknak tartok, a mik magukat önmagukban minden további fejtegetés nélkül is megczáfolják, elégnek tartom azt constatálni, hogy a t. ház a szólástól eltilt, a további felszólalásokat meg nem engedi. (Ugy van hal felől. Ellenmondás jobb felől.) Ha a t. ház nem kivan kihallgatni, meghajlom határozata előtt; {Zaj.) de csodálom, hogy a miniszter ur oly immunitást kivánt magának tulajdonítani, hogy akkor szólott, a mikor szavaira már többé felelni nem lehet. {Zajos éljenzés hal felől. Zaj a jobb oldalon.) Elnök: Magam is azon véleményben voltam, hogy szólhat a képviselő ur; de miután elolvastam a házszabályok ide vonatkozó §-át, az ellenkezőről győződtem meg, {Felkiáltások a jobb oldalon : Szavazzunk! Jobb felől: Mai Hosszan tartó zaj.) Maga az indítványozó ur is kivan szólani. Patay István : T. ház! {Felkiáltások a jobb oldalon: Nem szabad szólnia.) A ház szabályokhoz akarok szólni. A tisztelt elnök ur azzal az argumentummal ólt, hogy az indítványtevő ur ma akar beszélni; én pedig kijelentem hogy 2 óra után hallgatni nem akarok. {Nevetés.) Elnök: T. ház ! Méltóztassék a szabályokat tiszteletben tartani. Szabály nincs arra: hány óráig tartson az ülés; hanem az van a szabályok ban, hogy az elnök mindig a többség akarata szerint tartsa az ülést. A többség pedig azt akarja, hogy az ülés folytattassék. {Felkiáltások a bal oldalon : Szavazzunk. Zaj.) Irányi Dániel: {Felkiáltások: Holnap!) Azon kell kezdenem tisztelt ház, hogy a t. elnök ur nem egészen értett meg engem. Én nem azt mondtam, hogy még ma kívánok szólni, hanem hogy nekem mindegy. Egyébbiráut hogyha a többség kívánja, ma szólok ; szólhatok pedig annyival inkább, mert nem szükséges, hogy hosszasan vegyem igénybe a tisztelt ház türelmét: felment engem attól részint t. barátaimnak remek és számos előadása, miket hallanunk szerencsénk volt, részint pedig azon körülmény, hogy az igazságügyminiszter ur az általunk előadott érvek közül egyet sem ezáfolt meg. {Felkiáltások bal felől : Ugy van !) A tisztelt miniszter ur az általunk előadott ugyanazon forrásra hivatkozott ugyan, a melyre én, t. i. Fischel munkájára, mert hiszen fel is olvasott belőle; még is azzal kezdte idézetét, hogy Fischel, mivel nem született angol, nem bir teljes hitelességgel. De kérem! a t. miniszter ur nemcsak hogy ugyanazon munkára hivatkozott, hanem maga Fischel is azon tekintésekre hivatkozott, a melyeket a miniszter ur megnevezett, t. i. May-re, Peal-re, és a parlamenti vitatkozásokra. En annálfogva azt gondolom, hogy nekem igenis helyesen lehetett hivatkoznom ezen az alkotmány tanulmányozói által valóban tekintélynek elismert munkára. A tisztelt miniszter ur nem tagadhatta, hogy a mit felolvastam, valóban ugy áll. Ha kétségbe vonta volna, előttem van még a könyv. Ismételhetem, hogy igenis, vaiaháivyszór parlamenti tag elfogatik, azt a képviselő háznak be kell jelenteni s a ház itél a fölött: vajon föntartassék-e a fogság vagy nem. Hivatkozott itt Wilkes példájára, mely több mint egy századdal ezelőtt történt, talán akkor, midőn, — mint igen helyesen jegyezte meg Tisza Kálmán barátom — a monarchicus absolutismus még erősen divott s a nép a szabadságért még nagy részben sokáig hiába küzdött. Ezen példára hivatkozni, s e mellett azt mondani, hogy alkotmányos érzület vezeti a miniszter urat, tán kissé ellenmondás : hiszen végre közelebbi példákra hivatkozhatnék más népek történetéből: hivatkozhatnék Manuelnek kiűzetésére, hivatkozhatnék megannyi megszentségtelenitésére a képviselői immunitásnak. Vannak rá példák, lehetne hivatkozni arra; de hogy lehetne hivatkozni alkotmányos szempontból : azt valóban kétségbe vonom. A t. miniszter ur furcsának találta azt, hogy az 1791-iki franczia nemzetgyűlés a maga immunitását a nép souverainitására fektette. Engedje meg a t. miniszter ur, hogy én meg azon ütközzem meg, hogy ő ezen hivatkozást furcsának találja. Avagy a nemzet képviselői nem részesei-e a souverainitásnak ? avagy minden alkotmányos országban a souverainitás nincs-e megosztva a népképviselet és a korona között ? Valóban ujabb alkotmányos theoriát állítana fel a t. miniszter ur, ha a souverainitást csakis a koronás főben keresné. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter : Azt nem mondtam.
