Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

232. országos üléi humanitás oda törekedik, hogy a nemzet szabadságáért, függetlenségeért küzdő honfiak, ha bitóra nem is, legaláb börtönbe hurezoltassanak, és a humanitás áldozatai lehessenek. {Bal felől: TJgy van! Helyeslés!) Pártolom Irányi Dániel képviselő társam indítványát. Panlovits István: Nem sokáig fogom fárasztani a tiszt, ház türelmét, hanem csak néhány észrevételre szorítkozom. {Zaj. Halljuk !) Ezen tárgyban elegendő volna csak az európai parlamentekre hivatkozni, melyek .. . {Zaj !) Elnök: Kérek csendet. Paulovits István: Kérek kis csendet, hivatkozva képviselői jogomra. {Halljuk!) Ámbár azt mondom, elegendő volna hivatkozni más világhírben álló parlamentekre , melyekben azon törvénynyé vált szokás és törvény uralkodik, hogy a képviselőt, megelőző engedelem nélkül, nem lehet sem perbefögni, sem bezáratni. És, véleményem szerint, ha ez áll, akkor Magyarország sem állhat hátra ezen nemzetek után. De ha már ezen kérdés szőnyegre került, nem lesz fölösleges arra néhány szót elmondani. Már ismert és ezen ház által átalánosan elfogadott tény, hogy valamely képviselő által elkövetett sajtó vétség esetében annak perbefogatásáról jelentésnek, az illető bíróság által azon testületnél, melynek ő tagja, történni kell. Mi czélja ennek a jelentésnek? Egyszerű tudomásvétel ? Nem, a mi, mint már mondám, már e ház által beismert és gyakorlatilag elfogadott tény. De ha ezen jelentós nemcsak üres forma, üres játék, akkor sem a jelentés bezáratásra nem történik, nem történhetik csupán egyszerű tudomás végett. Mert a perbefogatásra történt jelentós után beállhatnak oly változások, az az, változhatnak időközben a körülmények és viszonyok olyannyira, hogy a közjóra, a közérdekre sokszor veszedelmes volna, a törvényhozó testületnek magát megfosztatni hagyni valamely tagjától, mely sokszor eldöntő befolyással bir ezen testület működésére, és azáltal az egész államra is. Ilyen esetben káros volna, sőt kötelessógelmulasztás, ha a testület megengedne, ily tagot a maga kebeléből kiragadni. Tegyük föl, hogy ha ily eset az 1861-diki országgyűlésen fordult volna elő, midőn hazánk válságos állapotban volt; tegyük föl, hogy valamely törvényhozó testületnek épen oly tagja, ki pártvezér volt, épen a legválságosabb időben elragadtatott volna: nem szenvedne-e ezáltal a közérdek? És mily arányban állana a törvényszéknek büntetés által megszerzett elégtétele a közkár, közveszedelem ellenében? Es ha a kormánynak egyátalában jogában állana ilyen hatalmat akármikor ós kénye october 24. 1870. q<y kedve szerint használni, milyen nyomorult sorsa és helyzete volna ezen törvényhozó testületnek? Nem volna-e csak játékszer a kormány kezében ? Hol volna a közakarat hatalma, mely abban központosul? a kormány kezében. Tehát a törvényhozó testületnek nemcsak tekintélye nyomorultan sülyedne, hanem annak valódi léte, annak föladata semmis lenne, annak sonverainitása, akármi ellenséges politikai szél által, mint könnyű szappanbuborék elsöpörtetnék. A miniszter urnák és Hoffmann képviselő urnák azt tetszett mondani, hogy nincs immunitási törvény. Annak következménye az volna, hogy a kormánynak ily törvénytelen állapotban lehetne kénye-kedve szerint a képviselőt, és azáltal e képviselőtestületet zaklatni. De, véleményem szerint, törvény maga a törvényhozó testület. — 0 van csak hivatva törvényt hozni, ha nincs. Hála Istennek, nincs már azon rémuralom, mely alatt a gyászos időkben nyögtünk. Elmultak az idők, mikor Tacitus szerint Caligula időszakkorában arczvonásaiukon jegyezték meg, ba a testvéreinken elkövetett gonosz tetteken szánakozásból elhalványodtunk és a szerint szabták meg büntetéseinket. Most önállóságunk kezeinkben áll, és sorsunk mimagunktól függ, — ha a képviselői önállóságot föláldozzuk: akkor föl van áldozva ez^n képviselet önállósága, az által pedig az ország függetlensége. Én részemről, mint magyarországi képviselő, tiltakozom oly határozatellen, mely által az egyes képviselő személyes szabadsága megszorítása által ezen képviselőtestület szabadsága korláfcoltatnék, tekintélye és méltósága megalacsonyittatnék, megsemmisíttetnék. Ezeknek előrebocsátása után ragaszkodom azon nézethez, mely szerint megelőző engedelem nélkül, az illető törvényhozó testület részéről, annak tagját sem perbefogatni, sem az elitélés után bezáratni nem lehet. Horn Ede: T. ház! Szívesen elállanék a szótól, először mert kissé beteges vagyok, másodszor mert a ház türelme ki van merítve. Madarász József: Bizony, fájdalom, már az első napokban is kimennek! Horn Ede : Még is kényszerítve látom magamat fölszólalni, mert oly véleményt akarok kimondani s röviden indokolni, mely eltér az eddig itt hallott véleményektől. Nem fogadom el a kormány nézetét, hogy t. i. elég volna tudomásul venni a benyújtott értesitvényt Miletics tisztelt tagtársunk befogatása ügyében ; nem fogadom el a bűn természete miatt, mert részemről, mint a korlátlan sajtószabadság barátja, sajtó utján elkövetendő bűnt nem ismerek, hacsak nem közönséges bűnről, például rágalomról van szó; a még kevésbbé ismerhetem