Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

38 232- o^ágos Ülés october 24. 1870. el, hogy sajtó vétséget lehetne fölróni képviselőnek, mert a képviselő jogosítva van s köteles is véleményét minden módon és eszközökkel terjeszteni, védeni; ez átalános érdek. Én tehát a Miletics iránti egész eljárást helytelennek tartom s ezért a kormány nézetét nem pártolhatom. Hozzá kell tennem, hogy t. barátimmal sem fogok szavazni. Nem fogok szavazni tisztelt baloldali elvtársaimmal azon okból, mert esküdt ellensége vagyok minden immunitásnak, azaz minden privilégiumnak. {Helyeslés.) Azt hiszem, hogy jelen időben kötelességünk kevesbíteni, és lehetőleg eltörölni a létező kiváltságokat. Egyetlen egy immunitást ismerek el a képviselő számára és ez az, hogy mindig szabad legyen kötelességét teljesítenie, meggyőződése szerint beszélnie, és sohase lehessen felelősségre vonni, meglakoltatni azért, a mit itt mond. (Helyeslés.) Más immunitást, más kiváltságot én semmi esetre el nem ismerek. Hallottam mondatni, és igaz is, hallottam mondatni: vizsgáltassák meg mindig a hozott ítélet azért, mert igazságszolgáltatásunk nem jó; mert történhetik az, hogy ez ítélet nem egészen részrehajlatlan. Én elismerem, hogy ez áll. De ha ez áll, akkor a mi legszentebb kötelességünk azon lenni, hogy ez ne legyen igy; kötelességünk, létesíteni más jobb igazságszolgáltatást, de nemcsak a mi magunk biztosítása végett. Nem szabad semmiképen kibújni a rósz helyzet alól, mondván : rósz az igazságszolgáltatás, az igaz, de nem baj, mert ha nem jogosult ítéletet mond a bíróság fölöttünk, itt az országgyűlés és ez azon lesz, hogy végre ne hajtassék. Azt is halottam mondatni: másodszori vizsgálat már azon okból is kell, mert nem szabad a képviselőt könnyelműen abban gátolni, hogy mandátumát teljesítse ; a mandátum a népé, ettől kapta a képviselő. De épen a nép érdekében, mandátumának hű teljesítése érdekében, nem szabad a mi immunitásainkat nagyon csonkítani. Ámde ha mi azt tudjuk, hogy mimagunkat ma, vagy holnap utolérhet a rósz igazságszolgáltatás, hogy tán mimagunk fogunk elitéltetni, nem pártatlan bíróság által: akkor föltehető, hogy jobban és szorgalmasabban fogunk dolgozni az igazságszolgáltatás javításán ; de ha azt tudjuk , hogy ebben semmiképen nem vagyunk személyesen érdekelve, az is megtörténhetik, mert hiszen mindnyájan emberek vagyunk, tehát gyarlók, mondom az is megtörténhetik: hogy az igazságszolgáltatás reform áj ában és ellenőrzésében kevesebb erélylyel munkálkodunk. Ismétlem, népképviselők vagyunk, és mint népképviselőknek az a teendőnk, hogy a népnek az egész népnek legyen jó igazságszolgáltatása, nem csupán mi nekünk. {Helyeslés jobb felől.) Azért én sajnálom, de sem a túloldallal, sem t. elvtársaimmal nem szavazhatok. Németh Albert: Ha azon kérdést méltóztatnának a túlsó oldalon hozzám intézni, ha vajon a Hoffmann képviselő ur által előadott elmélethez vagy pedig az imént előttem szólott Horn Ede képviselő ur által előadott észjáráshoz járulok-e inkább? — ha a kettő közt szükségképen választanom kellene: — legkevésbbé sem haboznám Hoffmann képviselő ur nézetéhez csatlakozni {Derültség.); még pedig azért, mert Hoffmann képviselő ur igen logice, szabatosan és a jogfogalmak szerint máskép nem is érthetőleg azt mondja, hogy ha törvény létezik, mely a képviselő immunitását biztosítja, akkor ő az immunitást megtartani kívánja ; de miután ő az ily törvény létezését tagadja, azért azon elv szerint hogy „non de lege sed secundum legem" kell a bírónak ítélni, ő a jelen esetben Irányi indítványát nem pártolja. És íme Horn Ede képviselőtársunk óhajtja fölállítani azon átalános tant, miszerint ő immunitást senkinek a világon, ergo a képviselők számára sem vindical, de ime mindjárt kicsíp magának egy speciális esetet, és azt mondja, hogy mindenesetre föl akarja tartani vagy állítani azt az immunitást — a mit ő pár perczczel azelőtt elméletileg és jogilag létezőnek nem is képzelhetett: — hogy a képviselő ne vonathassák feleletre azért, a mit a parlamentben mond. De méltóztassanak meg engedni, — minthogy nem vagyok kényszerülve sem Hoffmann Pál, sem Horn Ede képviselő társaimnak észjárását követni, — hogy a magam szerény észjárását követve, igen röviden csak annyit felelhessek Hofmann Pál képviselő társamnak, miszerint én nekem nincs is szükségem az immunitás fölött törvényt alkotni a jelen pillanatban, mert hiszen az létezik magában a törvénykönyvben és szentesítve van a gyakorlat által. A törvénykönyvben létezik a törvény a képviselők „salvus conduetus-"áról és igenis létezik, van törvény a diaetalis juristítiumról, a mely mindkettő kivételes helyzetbe helyezi a polgári egyént Magyarországban, azon idő alatt mig ő az országgyűlésnek tagja. Mondhatnék erre több esetet, fölhozatott számos egyéb eset a magyar parlament életéből. Én csak egyre hivatkozom. Az 1840-ki országgyűlésen azért, mert gr. Ráday Gedeon Pest vármegyének megválasztott követe a kormány által fölsegsértés és hüségtelenség keresete alá vonatván, eltiltatott a pozsonyi országgyűlésen való megjelenéstől, — a karok és rendek, négy hónap elfolyta alatt mindig azon elvet tartották fön, és —