Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

34 232. országos ülés october 24. 1870. nem Ítélhet. Az immunitás felett maga a ház itéJ, s itél souverain hatalommal, appellafca nélkül, és minden kétséget kizárólag. Ha bíróságok ítélnének e ház immunitása fölött, akkor ez nem souverain ház volna, hanem bíróságok ítéletétől függene, épen ugy, mint függ az országnak bármelyik igénytelen lakosa. Itt a hatalom irányáhani függetlenség megvédéséről van szó s azért a ház immunitása fölött — hogy az tökéletesen független legyen — csak maga a ház ítélhet. Igaz, hogy az immunitás ujabb időbeli irótt törvénybe foglalva nincsen; de a régi időből ott van a salvus conductus. Követelték azt nemcsak az ujabb, hanem a régibb országgyűlések is; fölszólaltak Balogh és Wesselényi perbefogatása ellen, és felszólaltak minden alkalommal, midőn arról volt szó. hogy országgyűlési követ akár perbefogassék, akár letartóztattassék. Méltóztatnak ismerni az 1832/6-iki országgyűlési gravameneket, melyek e törvény megszegéséből, meg nem tartásából származtak. Ha tehát azt mondják, hogy törvény nincs, én megengedem, hogy ilyen törvényt a 65—6S és 69—70-iki gyűlések nem hoztak, mint egyátalában nem hoztak egyetlenegy törvényt sem, mely a nép szabadságát kiterjesztené. (Helyeslés bal felől.) Ezen országgyűlés törvényeit nem keresem. Ne keresse ott senki. Hanem keressék a régi törvényekben; ott meg van azon törvény, mely az országgyűlési tagok immunitását biztosítja. (Helyeslés bal felől.) Nem akarom hosszabb időre igénybe venni a tisztelt ház becses idejét, hanem azon okoknál fogva, melyeket tisztelt barátom Irányi jeles beszédében előadott, azon okoknál fogva, melyeket magam hozzátenni bátor voltam, én ezen kiadatást ellenzem, és megkívánom, hogy a képviselőház oly határozatot hozzon, mely ezen kérdést további vitatás tárgyául nem fogja tenni, hogy ezen kérdés már egyszer végkép el legyen döntve, és nehogy minden alkalommal újra meg újra kerüljön vitatás alá. (Helyeslés bal felöl.) Tisza Kálmán: Tisztelt ház! Azok után, melyek e tárgyban, e ház kebelében mai napig elmondattak, csak röviden szándékozom a dologhoz szólni. Az igen tisztelt igazságügyminiszter ur a múlt alkalommal, midőn e tárgyban szóit, azt mondotta, hogy más országnak intézményeit, ugy a mint azok ott vannak, átültetni nem lehet. Ebben én vele tökéletesen egyetértek. Miután arra hivatkozott, fölhozta, hogy tud esetet Angliában, midőn képviselőt a ház kebeléből is kivittek, hogy börtönbe hurczoltassek. Már maga ugyan az előrebocsátott és s zerintem is igen helyes nézet, hogy tökéletesen átültetni valamely ország intézményeit más országba nem lehet, — nagyon meggyengiti ezen általa fölhozott példa hatását. De én azt gondolom, hogy ha megfontoljuk, hogy a mire ő hivatkozott Angliában, mikor, mi módon történt, és mi lett azután az* ennek folytán megállapított elv: akkor befogjuk látni, hogy fájdalom, ha valami nem, akkor ezen előzmény épen nem alkalmazható reánk, — fáidalom, mondom, mert meg fogunk győződni, hogy az egyéni szabadságnak épen azon alapföltételei, melyekben bizva Angliában nem követelnek minden esetben előleges engedélyt, épen azok nálunk mindannyian hiányoznak. Történt Angliában oly eset, hogy a képviselők elfogattak akkor, midőn még az absolutismusra törekvő királyság és parlament a tekintély-, hatalom-és jogharezot vívták egymással; történt ujabb időben is, nem akarom eltagadni, vagy csak elhallgatni is azt, a mit tudok, — nem tudom, azon esetet értette-e, az igazságügyminiszter ur, a mely történt 1815-ben. — Nem akarom vitatni most, hogy akkor, épen azon időkorban, Angliában is még a íranczia forradalom és az alig múlt franczia háború emlékének nyomása alatt a közszellemben minő, az ujabb időkben tett nyilatkozatokkal ellentétes áramlatok voltak; de igenis tudom, és kimondhatom, hogy az lett 1831-ben a képviselőház privilegiumi bizottsága és nem törvény által — mire még visszatérek — kimondva, hogy ha oly bűnért elitéltetik valaki, melyben a vádló jurynak kell eljárni, ott az elitéltetésben nem látja a ház privilégiumának sérelmét. Ugyan kérdem, hol van az egyéni szabadság azon biztositéka nálunk, mely Angliában a vádló juryban van ? Mert ott, a hol vádló jury vau, ott hol az egyéni szabadság a legnagyobb hatalomnak minden túlkapása ellen biztosítva van, ott hol büszkén elmondhatja minden polgár: ^,az én hazám, az én váram \" még ott el lehet nézni, el lehet engedni ezt; de nem lehet elnézni, nem lehet elengedni — ha a képviselő függetlenségét akarjuk, — ott, hol mindezen biztosítékok hiányzanak. Es hogy csakis a vádló jury által nyújtott biztosíték azon szempont, a mely Angliában ezt elfogadhatóvá tette, bizonyítja az ott dönthetlenül fönálló és a gyakorlatban mindig alkalmazott elv, hogy valahányszor a habeas-corpus acta fölfüggesztetett, egyszersmind kimondatott az is, hogy addig, míg a fölfüggesztés tart, képviselőt a követi ház előleges engedélye nélkül elfogatni nem szabad. Tehát ott csak, és addig engedtetett az meg, hol és mikor a vádló jurynak és egyátalában az egyéni szabadságot biztosító angol törvénynek érvénye hatályban volt. Ha nekem a t. miniszter ur föl fogná mutatni az egyéni szabadság azon biztositékát, mely ott a vádló juryban és más intézményekben van, akkor talán másképen fognék a tárgyhoz szó-