Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

232. országos üíés october 24. 1870. 35 lani. De mindaddig, mig ez hiányzik, részemről a képviselői függetlenség érdekében és a ház tekintélyének érdekében követelem, hogy egy tagját is a háznak, a ház engedélye nélkül bezárni, s attól, hogy képviselői kötelmeinek eleget tehessen, megfosztani nem lehet Es bátor vagyok megjegyezni azt is, hogy Angliában legalább, hogy mi legyen az immuninitásnak hatálya, azt nem törvény határozta meg, azt nem miniszter határozta meg; hanem meghatározta maga az illető ház, melynek tagjáról volt szó, és meghatározta az egyes esetekben hozott határozataiból levont praecedensek által, s valóban csudálkoznom kell azon, midőn azt mondhatja valaki — és épen szakjogász, — hogy a képviselőháznak, miután nincs törvény róla, hogy be kelljen jelenteni azt, hogy egy képviselőt elakarnak itéletileg zárni, hogy, mondom, miután erről nincs törvény, a képviselőháznak nincs joga azt tagjaira nézve követelni; de miután arról sincs törvény, hogy a peibefogatást be kelljen jelenteni, miután az kegyelmesen a miniszternek is tetszett, azt köszönettel kell fogadni. Én ezen alkotmányos ós jogi tant, hogy a képviselőház jogairól, ha nincs törvény, a miniszter határozhat, de a ház nem: azt részemről soha elfogadni nem fogom. (Élénk helyeslés bal felől.) A mi az eddigi eseteket illeti: Román Sándor képviselő esetében meglehet, azon indok vezérelte a miniszter urat, hogy kegyelmesen megengedni méltóztatott, hogy a ház hozzászólhasson, hogy a perbefogatás nem volt bejelentve, mert még nem volt képviselő, meglehet; de nekem legalább s azt gondolom a ház többségének {Egy hang jobbról: Ho! hó!) vagy nem tudom többségének-e, de nekünk itt erről tudomásunk nem lehetett: mi azt hittük, hogy megadta a miniszter annálfogva, mert alkotmányos érzete azt parancsolta, hogy tiszteletben tartsa a képviselőház jogait. (Derültség bal felől) Szomorúan kellett meggyőződnöm, hogy ebben csalatkoztam. Fölszólalás történt itt a birói függetlenség és birói tekintély érdekébem Én, t. ház, a birói tekintélyt föntartani kivánom. Hivatkozhatom rá, hogy a bíróságoknak, a törvényszékeknek óhajtottam, nem egy alkalommal, a törvény védelmében több jogot adni, mint a mennyit a ház t. többsége adni szándékozott. Azonban, bocsássanak meg, ha kénytelen vagyok kimondani azt is, hogy a midőn az egyéni szabadságról, midőn különösen a képviselőház tagjainak függetlenségéről van szó, ne csodálkozzanak, ha némelyekben kétség támad amiatt, hogy fájdalom, a haza legfőbb törvényszékeihez kinevezettek igen nagy száma _ az absolut rendszert szolgálta. Fön kell tartani a birói tekintélyt, igen is, nem szabad azt megtámadni ; de a birói tekintélyről legelőször gondoskodni annak a kötelessége, ki a bírákat kinevezi (Helyeslés bal felöl): mert nincs oly birói tekintély, és nincs az iránt oly tisztelet, melyet a bizalmat már előbb eljátszott egyének meg ne ingassanak. (Helyeslés bal felől.) Ezek után nem czélom a t. ház türelmét hosszasabban fárasztani; abban öszpontositom nézetemet, hogy miután mi nálunk az egyéni szabadságnak azon garantiái, melyek például Angliában fönállanak. igen tetemes részben hiányzanak, hogy miután továbbá, mi még annál is szomoritóbb, azt, hogy a kormányköröknek minő nézete van a képviselőház jogai felől, igen kellemetlenül illustrálja az igazságügyminiszter urnák azon, Simonyi Ernő barátom által is idézett nyilatkozata, hogy miután a semmitőszék ítélt a ház privilégiumai fölött, nekünk már semmi jogunk nincs hozzászólani: miután, mondom, ezek igy állanak, a ház saját tekintélye, tagjainak függetlensége tekintetéből ragaszkodni kell aboz: hogy tagjai megkérdeztetés nélkül be ne zárassanak. Angliában nincs törvény eziránt; de méltóztassanak biztos tudomást venni róla, vagy figyelmükre méltatni, hogy Angliában soha törvényszék a ház privilégiuma fölött nem ítélhet. Méltóztassanak meggondolni, hogy Angliában, hol a birói függetlenség és birói tekintély a legnagyobb fokon áll, nem egy példa van. midőn a parlamentnek egyik, vagy másik háza azt a bírót, ki a ház tagját bezáratta, saját börtönébe hurczoltatta. Ily módon védték Angiiában a képviselőhá jogait; nem bízták sem a miniszter kegyelmére, sem a törvényre: hanem a parlament házai voltak elég erősek azt maguknak kivívni. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországban a képviselőház birjon tekintélylyel — pedig bizonyára nem csak a birói, hanem a törvényhozási tekintélyre is szükség van: •— akkor a mai viszonyok között attól, mit most követelünk, elállani nem lehet. Én egyébiránt arról nem nyilatkozván, hogy ha az egyes esetebben és a jelen esetben is az illető képviselő kiadása, vagy ki nem adása lesz a kérdés mi lesz a teendő: Irányi képviselőtársam indítványát egész terjedelmében pártolom. (Élénk helyeslés bal felől.) Jámbor Pál jegyző : lielfi Ignácz! Elnök: Nincs itt! (Fölktaltásolc: De itt van!) Igen de a képviselő urnák választási jegyzőkönyve csak most adatott ki a bizottságnak, mely még nem tett jelentést, és igy addig ninc-? joga szólni. (ügy van!) Jámbor Pál jegyző: Madarász József! 5*