Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-232

80 232. országos ülés october 24. 1870. lyeket ma mindnyájan hirdetünk, s melyeket ma j az egész világ magáéinak vall. Kossuth Lajost is törvényes biróság ítélte el három évi fogságra — be nem számítva ezen időbe a vizsgálati fogságot — s elitélte azért, hogy a törvényhatságok kebelében elmondott beszédeket írott lapokban közölte. Es hogy ha azon időben képviselők lettek volna, vajon azon képviselőtestület nem szegte volna-e meg önmaga a törvényesség iránti kötelesség érzetét, hogyha az ily ítéletek ellen nem szólal vala fel ? (Madarász József közbeszól: Fel is szólalt!) Fel is szólalt az országgyűlés, megtette kötelességét: mert ha nem tartja is hivatásának a biróság ítéletének megdöntését; de azon jogát még sem tagadhatja meg az országgyűlés — hacsak nem akarja tekintélyét aláásni, — miszerint minden tényt, minden cselekedetet, mely a közéletben történik, a maga ellenőrsége alá vonja. (A szélső bal felől: Igaz!) Es hogy nemcsak a múlt század végén és a harminczas és negyvenes években találkoztak a birák között, kik megfeledkeztek az írott törvén} ről , az alkotmányosság első kellékeiről, kik lábbal tiporták a Martinovich, Laczkovicb és Sigray, valamint a Kossuth Lajos esetében a törvényt, és humanitást; hanem, hogy lehetnek és vannak jelenleg is oly tagjai a legfelsőbb törvényszékeknek, kik pzen elveket szemük előtt nem tartják, arra talán legközelebb lesz alkalmam példát idézni. Addig is miután az iilető ítélet még kihirdetve nincs és igy tökéletes biztonsággal nem szólhatok — annyit még is kénytelen vagyok előterjeszteni, hogy legközelebb a kir. táblának büntető osztátya egy beszéd miatt, gondolom hütlenségi vagy felségsértési czimen, elitélt egy polgárt kétesztendei fogságra, elitélte oly beszédért, a melyet az illető — megnevezem : Ferenczi Sándor szentesi ügyvéd — még tavaly, mikor a „Magyar Újságot" szerkesztettem , hozzám beküldött közlés végett, oly annyira törvényesnek és alkotmányosnak tartott, hogy azt közzététetni kívánta. En nem tettem közzé. (Jobb felől zaj.) Kern azért, mintha a törvénybe ütközőnek tartottam volna, (Halljuk!) nem azért nem tettem közzé, mondom, mintha a törvénybe ütközőnek tartottam volna; hanem azért, mert az részint igen hosszú volt, részint mert nem volt uj s mert olyanokat tartalmazott, melyeket mások talán alaposabban és szabatosabban el mondottak már. Ezen beszéd alapján, ha jól tudom, két esztendei fogságra ítéltetett el, és pedig, mint hallom, hütlenségi czimen, daczára annak, hogy nemcsak törvényeink, hanem az összes jogtudósok is, kik alkotmányos érzéssel birnak és azok, kik a múlt országgyűléseken részt vettek, egy érteim ümüleg kimondották, hogy szóért, puszta szóért hűtlenséget ineurrálni nem lehet. Ha ily példák vannak a múltban és ily ese tek a jelenben is: vajon lehetséges-e, hogy a képviselő immunitását, szólási szabadságát mindazon biztosítékokkal körülövezni ne siessünk, melyeket e tekintetben ezen immunitásnak és szólásszabadságnak biztosítására czélszerüeknek és szükségesebnek tartunk? Azt mondják, hogy mi nem avatkozhatunk a birói hatáskörbe. De én azt kérdem tisztelt ház : megváltoztatja-e a birói ítéletet, megzavarja-e a törvénykezési rendet a kegyelmi jog gyakorlata? A koronának joga van, hogy a felsőbb ítélőszékek által megerősített, sőt a minden fórum által egyhangúlag hozott ítéleteket is megmásítsa ; miért ? mert foroghatnak fön oly okok, melyek ez ítéletek enyhítését, sőt talán tökéletes megváltoztatását is igénylik! (Mozgás.) Es mi, t. ház, mi, a souverainitásnak, a souverain hatalomnak másik része, mi ne bírjunk azon joggal? ha azt tapasztaljuk, hogy forognak fön oly okok, melyek az ítélet végrehajtását vagy nem mutatják elég tanácsosnak, vagy melyek épen kívánatossá teszik, hogy az végre ne hajtassék, mi ezt ki ne mondhassuk? (Helyeslés.) En, uraim, ezt saját jogaink föladásának, saját érdekeinkről, a nemzet érdekeiről való megfeledkezésuek tartanám, és azért ajánlom a t. ház becses figyelmébe azon indítványt, melyet előterjeszteni szerencsém volt. (Éljenzés és helyeslés a szélső balon és bal oldalon.) Hoffmann Pál: T. ház! Egyetértek előttem szóllottal abban, hogy' a t. ház előtt fekvő kérdés egyedül azon pontra szorítkozik: vajon jelen állásában a képviselői immunitásnak szükséges-e valamely képviselő ellen, büntetést maga után vonó czélból indított eljárásnál kétszeri engedély a képviselőház részéről, vagy elegendő-e egy is? Igaza van abban is, hogy a szőnyegen levő tárgynál az a kérdés: elégséges-e a képviselőház részéről Miletics Szvetozár perbefoghatására adott engedély arra nézve is, hogy az azon engedély következtében lefolyt tárgyalás végeztével hozott ítélet végre is hajtassák, avagy szükséges-e, hogy most az ítélet végrehajtására is külön engedély adassék? Igaza van ebben. De nézetem szerint — és ez jellemzi indítványát — szem elől tévesztette a képviselő ur, hogy e kérdés két szempontból fogható föl: egyik szempont a lex ferenda szempontja, a másik a jognak mostani állása. (Helyeslés.) Elismerem én annak jogosultságát, hogy valaki, ha majd az immunitás szabályozására