Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-232
28 232. országos üiés october 24. 1670. országgyűlés együtt nem létében hasonlóképen maga az illető bizcttság rendelkezik. Egyébiránt a tanácskozások alkalmával netalán történhető rendetlenségek megelőzése végett az ügyrendi szabályzat által fognak intézkedések tétetni." A tisztelt igazságügymmiszter ur a minap azt méltóztatott mondani, hogy miután a képviselőház tagjainak immunitásáról törvény nem rendelkezik, a kormány az ezen most fölolvasott czikkben foglalt intézkedést kiterjesztette önkényt a képviselőkre is. En azt gondolom, t. ház, hogy a dolog megfordítva áll. Ezen törvénynek alkotói magától érthetőnek és fönállónak találták a képviselői immunitást, és ezt iktatták törvénybe s ezt értették a bizottság tagjai is. {Helyeslés bal felöl.) A kérdés már most az: miként kell a törvény ezen szakaszát érteni? Akként-e, miként azt a tisztelt miniszter ur kívánja magyarázni, vagy pedig miként én gondolom, hogy magyarázandó? Itt, az igaz, nincs szorosan megkülönböztetve az, vajon miután a perbe fogatásra az engedély megadatott, szükséges-e, hogy a bezáratásra is, az ítélet hozatala után, hasonló fölhatalmazás kéressék? — ámbár én megvallom, hogy itt, miután elkülönítve van fölhozva a letartóztatás a közkereset alá vételtől, inkább hajiandó vagyok azon magyarázatot tulajdonítani ezen §-nak is, a melyet én tartok helyesnek, alkotmányosnak, mint megfordítva. Ez az analógiát illeti. Mi a szokást illeti, én a minap két esetre hivatkoztam, melyek előzményül szolgáltak. — Egyik a Román Sándor képviselő, a másik a Böszörményi László képviselő esete volt. Erre a tiszt, miniszter ur azt mondta, hogy az sem egyik, sem a másik nem hozható föl érvényes előzményül, mert ezen esetek inkább ellenünk, mint mellettünk bizonyítanak. 0 t. i. azt adta elő, hogy Eomán képviselő ur esetében azért kérte a királyi ügyek igazgatója az elfogatásra az engedelmet, mert a perbeíöghatásra nem kérte volt, nem lévén azon időben, midőn a perbe fogatás történt, Román Sándor képviselő. A másikra nézve pedig, ha jól emlékezem, azt mondta a tisztelt miniszter ur, hogy azon engedelem kérése csupán azért késett, minthogy a kormán}^ jónak látta várni, Böszörményi betegsége miatt. Azonban akár igy, akár akként legyen a dolog, bizonyos az, hogy mindkét esetben akkor szólittatott föl a képviselőház véleményének és akaratának nyilvánítására, mikor az illető képviselők elitélve voltak; vagyis a képviselőháznak alkalma nyilt nemcsak azt bírálni meg, vajon megengedhető-e a perbefogatás, hanem egyszersmind azt, vajon a bezáratásnak van-e helye, vagy sem. Ez történt mindkét esetben. Annálfogva azt gondolom, tisztelt ház, hogy itt nemcsak az analógia, hanem a szokás is — ámbár két esetre van csak állapítva —mellettünk szól. Mi a külföldi példát illeti, melyet idéztem. a tiszt, miniszter ur ezt, ha jól emlékezem, szintén kétségbevonta; azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy Angliára annyira nem lehet hivatkozni, hogy ott ellenkezőleg magában a képviselőházban történt egy képviselőnek elfogatása. A tisztelt miniszter ur nem jelezte meg különösen az esetet, de gondolom, hogy lord Cochrane esetét értette. Az igaz, 1815-ben akként történt, miként a tisztelt miniszter ur mondta, hogy t. i. a képviselőház összeülése előtt az illető képviselő elfogatott a képviselőházban. De elfelejtette megemlíteni a t. miniszter ur azon lényeges körülményt, bogy Cochrane lord azon fogházból szökött meg, melybe a képviselőház engedelmével volt bezárva s akkor menekült a képviselőház termébe és úgyszólván in continua persecutione fogatott el. Ez tehát szintén nem a t. miniszter ur mellett, hanem mellettünk bizonyít, t. i. azon képviselő előbb a képviselőháznak, magának a kamarának engedelmével volt megfosztva szabadságától. Es ha az elméletet tekintjük, vagyis, ha azt kérdezzük, hogy mi az immunitás, mi ezen kiváltságnak a ezélja, oka? akkor lehetetlen, bogy kétségben legyünk az iránt, mely utat kelljen követnünk e tekintetben. Mi ezélja az immunitásnak? Az, hogy azon fontos, azon nehéz tisztet, melyet a nemzet bizalma reánk ruházott, függetlenül, félelem nélkül teljesíthessük. Már kérem uraim, ha csupán annak bírálatát tartja főn magának a képviselőház, vajon nem forog-e fön, mint szokás mondani: prima facie, primo obtutu, zaklatási szándék a kormány részéről valamely képviselő ellen, ha csupán azt tartja fön, mondom, magának a képviselőház, vajon biztositva van-e akkor a képviselő, hogy törvényes bíró és törvényes formák szerint fog ítéltetni ? Azt gondolom, hogy arra egyátalában nem létezik elegendő biztosság az ily előleges megítélésben; pedig, hogy minálunk a mentelmi bizottság csak arra szorítkozik, hogy másra nem terjeszti ki figyelmét: azt mindnyája,n tudjuk. Hiszen igy a t. ház azon tagjának, ki midőn perbe fogatott képviselő nem volt, sorsa sokkal jobb volna, mint annak, ki már képviselő volt, midőn a perbefogatás kéretett: mert az első esetheti, azon pillanatban kerül az ügy a ház elé, midőn az egész ügy lefolyt, midőn a ház az egész eljárást elejétől fogva végig megbírálhatja: mig a
