Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

356 256. országot ttlfs deczember 20. 1870. inkább; mert azok, kik a helyzetet legjobban ismerik, a kik a kormányon ülnek: már 2 évvel ezelőtt mondták és ígérték, hogy akkor történt az utolsó indemnyti. Utoljára is, bármik legyenek is ezen 20 év maradványai, végnélkül azokra hivatkozni nem lehet. Kérem a t. minisztériumot, és különösen a pénzügyminiszter urat, méltóztassék már egyszer meghatározni: meddig tart azon mindig emlegetett 24 óra, a mely alatt mindent rendezni nem lehet. (Helyeslés bal felől.) De nem fárasztom a t. ház figyelmét, csak részemről egy megjegyzést kivánok tenni, nem a miniszter urnák, hanem Pulszky képviselő urnák a beszédére. Ő azt mondotta, hogy igen sajnálja, hogy én beismertem, hogy mi kisebbségben vagyunk: mert ez által letettük a fegyvert; fegyvertelen ellenséggel pedig komolyan csatázni nem lehet. Hogy kisebbségben vagyunk, azt beismernem, gondolom nem volt nehéz, mert évek tapasztalatai tanítottak arra. De tiltakozom az ellen, mintha beismerni a kisebbséget annyi lenne, mint a fegyvert letenni. En nem tudom, hogy Pulszky képviselőtársam hogy itéli meg a teendőket; de én legalább részemről azokhoz tartozom, kik soha semmi körülmények között a kisebbségben létei által nem hagyják magukat annyira elpuhittatni, hogy a fegyverre], mely kezükben van, a haza és közügy mellett ernyedetlenül ne küzdjenek. (Élénk tetszés bal felől.) Es épen azért fölkérem Pulszky képviselő urat, és a t. jobboldalt, hogy az által, ha azt elismerjük, hogy kisebbségben vagyunk: ne higyjék, hogy a fegyvert letettük, és ne higyjék, mintha ez által már loyalis kötelességükké vált volna ellenünk komolyan nem is harczolni. Méltóztassanak harczolni, megálljuk a harczot mint kisebbség is, addig, mig majd többségbe jövünk. (Élénk tetszés nyilatkozatok bal felöl.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Csupán egyetlenegy pontra és pedig a tényállás reetificálása szempontjából legyen szabad viszonzásul az előttem szólott t. képviselő urnák néhány szót válaszolnom. Említettem előadásomban, hogy midőn a megyéknek s átalában a törvényhatóságoknak illető évi budgetjök leküldetik, akkor, de regula meghagyatik nekik, hogy jókor, idejekorán beküldjék a jövőóvi előirányzatot. Hogy mi az a jókor, ideje korán, azt tudniok kellett épen a törvényhozás, illetőleg a képviselőház határozatából, hogy annak olyankor kell megtörténni, hogy annak alapján a belügyminiszter előirányzatát elkészíthesse, és azzal együtt az egész költségvetés szeptember 15-ére ide be legyen terjeszthető. Az augusztus 15-iki fölszólitás már csak emlékeztető volt, arra nézve, hogy máris elkésnek attól a jókori időtől, a melyre szorítva vannak de regula, valahányszor az illető előirányzat nekik megküldetik. Csak a tényállás helyesitése szempontjából voltam bátor ennyit megjegyezni. Elnök: Az átalános vita be levén fejezve, következik a szavazás. A kérdést igy teszem föl: elfogadja-e a ház az 1871. évi január hó l-jétől ugyanazon évi február hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavaslatot, a központi bizottság ajánlata szerint, átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául : igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadja, következik a részletes tárgyalás. Ivacskovics György jegyző (olvassa a czimet.) Széll Kálmán előadó : A központi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Ivacskovics György jegyző (olvassa az 1. §-t.) Széll Kálmán előadó: A központi bizottság az 1. §-t azon módosítással, melyet a pénzügyi bizottság javasolt, elfogadandónak véleményezi. (Fölkiáltások : Elfogadjuk .') Elnök : Méltóztatnak elfogadni 1 (Elfogadjuk !) Ennélfogva elfogadtatott. Ivacskovics György jegyző (olvassa a 2. §-tJ Széll Kálmán előadó: A 2-ik §-ra nézve a központi bizottságnak eltérő véleménye van, mind az eredeti szerkezettői, mind a pénzügyi bizottság által javasolt szerkezettől. A pénzügyi bizottság a 2-ik §-nak az átalános szabály alól történhető kivételére, mely szerint a közlekedési miniszter az utfentartásra és építésre és Dunaszabályozásra kért összegekre nézve az 1870-iki költségvetéstől eltérőleg rendelkezhessék, és bizonyos összegek január 1-től rendelkezésére adassanak, az eredeti szerkezettől eltért, a mennyiben indokoltnak találta azt, hogy az utföntartásra előirányzott összegek ne a múlt évi, hanem az 18v 1 -iki előirányzat szerint 849 ezer frttal magasabban vétessenek föl. A központi bizottság erre nézve nem ért egyet a pénzügyi bizottsággal, arra nézve, hogy az útépítésre a miniszter által fölvett összegek a §-ból kihagyassanak : nem pedig azért, mert azt hiszi, hogy a létezőkül már megszavazott utaknak folytatása e házban, a költségvetés későbbi tárgyalásánál, vita tárgyául már nem fogván szolgálhatni, nehogy a miniszter ezen utakra nézve