Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés deczember 20. 1870. 359 szerződést ne köthessen, s ezáltal késedelem álljon be. E részben egy uj §. hozzátoldását indítvá­nyozza. A mi a miniszternek a Dunaszabályozásra kért fölhatalmaztatását illeti: a központi bizott­ság előadóinak többsége azon nézetben volt, hogy a miniszter fölhatalmazandó volna, hogy ezen munkálatok megkezdésének szempontjából a szük­séges előkészületekre megkívántató összegek fo­lyóvá tétele iránt rendelkezhessék; a miniszter azonban kijelentette, hogy a tervezetek tárgya­lása és megállapítása nélkül a fölhatalmazást a maga részéről el nem fogadhatná. A miniszter kijelentése folytán a központi bizottság ezen ki­vánatától elállott. Véleménye következő : (olvassa.) Elnök: Méltóztatnak elfogadni a szerke­zetet? Mocsáry Lajos: A 2. §-hoz egy mó­dositványt vagyok bátor beadni. Mielőtt ezt rö­viden indokolnám, kellő tájékozás végett szüksé­gesnek tartom azt fölolvasni, (olvassa:) „Módo­sitvány az 1871. évi jauuárius 1-étől ugyanazon évi szeptember hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvényjavasla­tokhoz a központi bizottság szövegezése szerint. A 2. §. 2-ik és javaslatba hozott 3-ik pontja helyébe a következő szöveg tétessék: ,,A köz­munka és közlekedési miniszter azonban fölha­talmaztatik, hogy a létező államutak föntartá­sára és az építendők ül már törvény által meg­határozott államutak é]3Ítésének folytatása czél­jából szükséges összegeket, valamint Buda-Pest között a Dunaszabáfyozásnak mielőbb megkezd­hetese végett szükséges előkészületekre megkí­vántató összegeket is saját felelősségére folyókká tehesse." Az előadott módosításban foglalt szöveg két tekintetben tér el a központi bizottság szövege­zésétől. Egyik az, hogy, nézetem szerint, nem volna correct eljárás, ezen törvényben' az 1871-diki előirányzatra hivatkozni: mert, nézetem szerint, ezt a törvényhozás nem tekintheti egyébnek, hogy — röviden fejezzem ki magamat — mint scar­tetának. A mi régibb alkotmányos phrasisunk azt mutatja, hogy törvényben, oly tárgyak körül, melyek a törvényhozás körébe tartoznak, csak törvényre lehet hivatkozni. Ha hivatkozunk egy előirányzatra, mely még nem tárgy altatott és törvénynyé nem lett, akkor beleegyezni látszunk, hogy bizonyos mértékben másnak is van joga törvényhozási tárgyakban intézkedni, mint a tör­vényhozásnak. Bocsánatot kérek, de én ebben némi nyomát látom azon rendszernek, melyre előbb a t. pénzügyminiszter ur hivatkozni mél­tóztatott, midőn monda, hogy a mostani rend­szernek kezelői a megelőzött rendszernek örökö­sei. Akkor is volt Reichsgesetzblatt, volt a csá­szári pátens, volt Ministeriai-Verordoungs-Blatt stb. különbség köztük nem tétetett, s egyik ugy, mint a másik az absolut hatalomnak volt kifo­lyása. De nekünk szükséges körülírni szorosan: mi tartozik a törvényhozáshoz, mi nem: és arra a mi nem törvényhozási tény, akként mint tör­vényre hivatkozni nem lehet. Azt mondják, lehet az előirányzatra hivatkozni, mert hiszen mi ez egyéb, mint egy darab budget, mint a budgetnek részletes tárgyalása. Ily szempontból fogják föl sokan a kérdést. Azt hiszem, azt tartom, hogy ez már egy valóságos budget vita; hogy ez egy darab budget, nem egyéb mint fietio. Igen jól tudjuk, hogy a budgetvitához szükséges átalános vita, szükséges, az hogy a ház magát az összes pénzügyi helyzetre nézve tájékozhassa: mert mig ez meg nem történhetik, azt sem tudjuk, mink van, mivel rendelkezhetünk, s átalában nem tá­jékozhatjuk magunkat arra nézve, hogy mennyit ad­hatunk e vagy ama czélra. Én tehát helytelennek tartván ezen fölfo­gást, incorrectnek tartván azon eljárást, hogy a törvényben a 71-iki előirányzatra történik hivat­kozás : mellőztetni kérem az előirányzati össze­get, mely ezen meghatalmazási törvényjavaslat­ban foglaltatik. De azt hiszem, hogy ily meg­határozott összeg kitétele teljesen felesleges is: mert hiszen ott van azon kitétel „saját felelőssé­gére", ebben följogositás is foglaltatik; s átalá­ban az adott fölhatalmazás olyan, hogy a kinek irányában oby nagymérvű bizalom nyilvánul, mint itt a miniszter ur iránt: az fölhatalmazva érez­heti magát arra, hogy megtehesse mindazt, a mi előtte a közügy érdekében kívánatosnak látszik. Hasonló az eset a Dunaszabályozásnál is, melyre vonatkozólag a második eltérés van az általam előadott módosításban. En a meghatal­mazást kiterjesztetni kívánom a dunaszabályo­zási munkálatokra is, s azt hiszem, hogy nem le­het figyelembe venni: hogy miként nyilatkozott e tekintetben az igen t. közlekedési miniszter ur. Én azt hiszem, hogy bármikép nyilatkozott is, meg kell adni épen e fölhatalmazást, és ezáltal kö­telezni őt arra, hogy minél előbb tegye meg a szük­séges lépéseket, hogy a Dunaszabályozás miha­marább megkezdethessék. Én kénytelen vagyok csodálkozásomat kifejezni a felett, hogy a t. mi­niszter ur nem vállalta magára e tekintetben a felelősséget. Ismerve a helyzetet, ismerve azon állást, melyet a párt kebelében elfoglal, mely eddig is támogatta, és mely most is a.z átalá­nos vita alkalmával a jelen törvényjavaslat el­fogadása által a kormány iránti bizalmának fé­nyes bizonyságéit adta: azt hiszem, hogy teljes megnyugvással vállalhatta volna magára a fele­lősséget. Ezeket voltam bátor előadni módositá-

Next

/
Thumbnails
Contents