Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés deczembcr 20. 1870. 357 A mi azt illeti, hogy előny-e vagy hátrány a minisztériumra nézve a fölhatalmazás : a fölött hosszasan vitatkozni nem akarok ; hogy az országra nézve hátrány, az kétséget nem szenved : (Helyeslés bal felől.) mert, egy felől a törvényhozás nem gyakorolhatta költségmegállapitási jogát, és ezt, ha alkotmány-csonkításnak nem is, de rendszertelen eljárásnak maga a miniszter ur is elismerte; és másfelől káros az országra nézve azért, mert meglehet, hogy az elmúlt év tapasztalásai folytán egyik tételt, pl. emelni, vagy a másikat leszállítani kellene, a mi most nem történhetik meg, s a minek kárát az ország fogja érezni. En részemről, a mennyire lehet, mindig kész vagyok figyelmet fordítani arra, hogy mi kényelmesebb és kellemesebb a minisztériumra nézve ; de engedjék meg, hogy mindenekelőtt irányadóul azt veszem: hogy mi helyesebb és jobb a közügyre nézve. Hogy mennyiben oka a jelen helyzetnek ós annak, hogy négy év óta nem tárgyaltuk rendesen a költségvetést, a delegatio intézménye, mint először nem vitattam, úgy jelenleg sem vitatom. Egyet azonban, miután a másik oldalról szóba hozatott, kell, hogy megjegyezzek: azt t. i. hogy nem áll, miszerint a másik részről, a miügyeinkre befolyást nem gyakorolnak. Hiszen íme ma is tapasztaljuk a befolyást. Az mondatott ugyanis, hogy a költségvetés tárgyalását azért kellett ennyire elhalasztani, mert nem. jöhetett össze a delegatio, és a delegatio nem jöhetett össze azért, mert nem jöhetett össze a reichsrath. Erezzük tehát, és pedig épen pénzbeli dolgainkban érezzük azon befolyást, a melyet Zsedényi képviselő ur oly hangzatosan tagadott. Hogy mi lenne az eredmény, ha egy másik rendszer fogadtatott volna el: ez mind hypotesis. Beismerem, hogy föltevésekről könnyebb vitatkozni, mint tényekről. De legyen szabad mégis egyre figyelmeztetnem a miniszter urat, és ez az, hogy azon másik módozat szerint, mely ezen házban elejtetett, megegyezvén a közös költségekre nézve az illető miniszterek, a mely költségek—megjegyzem még azt is, hogy a hadügynek máskép rendezése folytán — nem tennének annyi milliókat és milliókat, a menynyit most tesznek, mondom, megegyezvén a miniszterek a költségek iránt: mindenik saját törvényhozása elé lépne, és annyi bizonyos, hogy a reicbsrath, mely most összejött, a delegátusokat megválasztotta és azok ide eljöttek, sokkal kevesebb idő alatt tudott volna ezen kérdésben megállapodásra jutni. Van a jobboldalnak, t. ház, egy bűnbakja : e bűnbak a vármegye. Először is azt kérdezem a pénzügyminiszter úrtól: vajon ezen vármegyék felett nincsenek a kormánynak kinevezett főispánjai, a kikkel joguk van a megyegyülést összehíni, a mikor jónak látják, és a kiknek joguk van azt tárgyalásra fölhíni, egy vagy más dolog fölött? Vagy talán nincs joguk 1 A legújabb, és a 20 év előtti praxis e tekintetben mellettem bizonyít : hogy van joguk. De én nem akarom a főispánokat vádolni; mert én legalább azt gondolom, hogy a minisztérium eg3

r

forma mértékkel mért minden törvényhatóságnak, és egy időben küldte le a fölszólítást a költségvetés megkészitése iránt, mindegyiknek. En legalább arról felelek, hogy Biharmegye a fölszólítást szeptember elején kapta meg, és 15 nappal később már föl is volt terjesztve a költségvetés. Ha tehát szeptember elején kapta meg minden törvényhatóság a fölszólítást, akkor csakugyan nem őt illeti e tekintetben a megrovás. (Helyeslés bal felől: Igaz !) Arról ismét nem akarok szólani: mik azok a reformok, melyek létesítendők, melyek szükségessé teszik azt, hogy a képviselőház augusztus 4-én oszoljon föl. Minden egyes kérdésnél meg lehet vitatni, hogy valami, a mi reformnak állíttatik, az-e, vagy egészen más ? E kérdést fölmelegíteni nem akarom; de igenis kifejezem azon meggyőződésemet, hogy ha már a ház augusztusig együtt van: akkor, ha azt akarjuk, hogy valaha legyen rendes megszavazott budgetünk, ezen budgetnek már az augusztusi föloszlás előtt a ház előtt kellene lenni. (Helyeslés a bal oldalon. Igas!)

f És méltóztassék a pénzügyminiszter ur megengedni, a ki —elhiszem—teljesen bona fide teszi azon ígéretet, vagy jobban-mondva, fejezi ki azon reményét, hogy a jövő évben nem fogunk fölhatalmazásra szorulni: hogyha azt mondjuk, hogy az országgyűlésnek együtt kell lenni augusztusig, a reform kérdések miatt; a budget pedig nem készülhet el, majd csak a szünet alatt: ha ily módon járunk el, ezen okoskodás szerint azt mondjuk ki, hogy annak idején beterjeszthető és tárgyalható budgetünk még 10 év múlva sem lesz. Azt gondolom, hogy ha pénzügyeink rendezése iránt csakugyan kellő gonddal viseltetünk: ezen helyzeten már egyszer segíteni kell. Hogy egy nap alatt — többet mondok — egykét év alatt nem lehet, nem mondom minden mulasztást pótolni, de nem lehet a pénzügyek oly rendezését eszközölni, hogy rendes budget tárgyalás lehessen: ezt, hivatkozom a múlt évek történetére, concedalom ; de engedjék meg, ha ma már nem concedaljuk, hogy 4 év múlva alapos legyen ily hivatkozás, annyival