Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés tíccze.itber 20. 1870. 343 kellé esnie, hogy valaha e czélt elérhetjük e kormánynál, ekkor mondom, nemcsak joga de kötelessége — még ha megbukik is — az indemnytit, a fölhatalmazást a kormánynak megtagadni. Miként előbb is mondám, t. ház, semmi kétségem nincs aziránt, hogy a többség e fölhatalmazást meg fogja szavazni. (TJgy van! jobb felől.) Én, t. ház, azt, hogy ily eljárást, midőn már 4 év elteltével is illusoriussá válik a budget rendes megszavazása: helyeselni lehessen és kelljen, nem értem; azonban a t. többség részéről mindenesetre — s ezt teljes loyalitással elismerem — van emellett egy argumentum: azon argumentum, hogy a megtagadásnak tiszta kifolyása kellene, hogy legyen: a kormány lemondása ; ő pedig, azaz a többség, e kormány politikáját átalán véve helyesli. De ha volna a többségnek ezen mentsége, nem lenne az a kisebbségnek, melynek részéről az ily eljárás helyeslésében fekvő politikai bűnnek, még csak enyhitő körülményei sem lennének. És midőn ezt elismerem, egyúttal csak arra kérem a többséget: méltóztassanak megfontolni a helyzetet, és méltóztassanak, ha megszavazzák is ezen fölhatalmazást, figyelmeztetni a kormányt, hogy : „quousque tandem abuterepatientianostra?" {Mozgás a jobb oldalon. TJgy van! bal felől.) Mert szomorú dolog, t. képviselőház, ha egy parlamentből kiemelkedett kormány nem teljesiti azon kötelességét, hogy alkalmat nyújtana arra, hogy a parlament legsarkalatosabb jogát lelkiismeretesen és alaposan gyakorolhassa; de még szomorúbb lesz, ha föl lesz jegyezve parlamentünk történetében az, hogy volt egy parlamenti többség, mely ezen, a parlamenti jogokat megcsorbitó eljárást folytonosan sanctionálta. (Zajos helyeslés bal felől. Mozgás a jobb oldalon) Zsedényi Ede: T. képviselőház! (Halljuk!) TJgy látom, hogy oly kérdéssel állunk szemben, melynek megoldása azon bizalomtól függ, melylyel a ház többsége a kormány iránt viseltetik. Válaszolva az előttem szólott t. képviselő urnák, azt mondom, hogy nincs kormáig, mely az idő és körülményeknek, vagy az egyes személyek gyengeségeinek emlékjeleit ne hordaná keblében. Ez alól a jelenlegi minisztériumot sem lehet kivenni. Tagadhatatlan, hogy eddig mindig későn terjesztetett elő a budget, hogy a kormány nem felelvén meg az ezen ház többsége által a költségvetés előterjesztésének ideje iránt hozott határozatoknak: azt oly helyzetbe hozta, hogy vagy futólag tárgyalni kelletett a költségvetést, vagy pedig az indemnitybillhez folyamodni, a mi által mindig némely csorba • ejtetett a törvényhozás legjelesebb atributumain. "'" Midőn azonban Debreczen városa érdemes képviselője ezen hibás eljárás orvoslását oly térre viszi, a melyen szükségkép azon kérdés merül föl: vajon a ház többsége bizalommal viseltetik-e a minisztérium iránt, (Zaj bal felől.) vagy ez elveszte ugy a ház bizalmát, hogy nem tarthatna többé számot azon kímélet igényeire, melyre teljes joggal számithat ezen minisztérium, korszaki helyzeténél fogva, melyben a nagy átalakulási műnek első föltételeivel bajlódván, bonyolódott viszonyaink kiegyenlítésére máris többet tett, mint valaha egy kormány, az 1848. sem kivéve ? (Nyugtalanság bal felől.) Vélekedésem szerint ezen kérdést legbiztosabban azon politikai számtan szabályai szerint lehet megoldani, ha egy részről összesítve a minisztérium érdemeit és más részről hibáit, ezeket amazokból levonjuk és ha a minisztérium tettleges érdeme a maradék: akkor vissza kell vetnünk Debreczen város képvisel 'o jenek inditvá nyát; más szavakkal: mikor amazon oldalról a kormánynak csak árnyék oldalai tüntettetnek elő: nekünk nem szabad megfeledkeznünk fényoldalairól, (Félbeszakítás bal felől.) és igy azután — a mint az előadó ur — monda fontolóra kell venni, hogy mi vár hazánkra, ha a jelen kormányt elveszítjük. Ismételve, ma is hallottam szemrehányás formájában mondani, hogy ezen ház többsége nagyon is nagy elnézéssel volt a minisztérium hibás eljárása iránt. Elfogadom a tényt, de nem a szemrehányás formájában ; mert igenis, voltak körülmények, és lesznek is, melyeknél fogva épen ilynemű eljárása által tanúsított e ház többsége politikai érettséget. Távol van az tőlem, hogy elismerjem azt, mikép, ha egyik vagy másik miniszter egy vagy más javaslatából tárczakérdést csinál: vajon ezt a ház többsége is olyannak elfogadni köteles legyen-e ? ÍTem. Mert akkor a miniszternek azt engedné meg, hogy ily tárczakérdés formájában saját, talán hiányos nézeteit a házra ráoktroyálhassa. De azt meg fogja engedni Debreczen város érdemes képviselője, hogy, midőn a minisztérium egy oly törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, mely nélkül tovább törvényesen nem kormányozhat, és indítványával ezen törvény megszavazását akadályozni akarja : akkor a minisztérium életét veszi el, a nélkül, hogy — nem szemrehányásképen mondom, de csak a tényállást akarom constatirozni — más kormánynak vagy minisztériumnak adhatna életet. Mert széttekintvén e házban, talán e hazában is, elvtársai sorain: azt fogja találni, hogy egy keblükből alakuló minisztérium támogatására számuk nem elegendő, azoknak közreműködésére pedig biztosan