Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

342 256, országos ülés deczember 20. 1870. alább az országnak azon költségei, melyek adelegatio által szavaztattak meg: meg voltak állapítva; mamár annyira baladtunk, hogy a delegatio is előlegeket szavazzon meg, s a költségekre ezen előlegek alapján kell a magyar országgyűlésnek a fölhatalmazást megadnia. (Igás! bal felől.) Ily viszonyok között azt tartom, hogy az ellenzék kötelességét mulasztaná, ha szavazatával ünnepélyesen nem tiltakoznék az ezen rósz iránybani tovább haladás ellen. Én nem kétlem, t. képviselőház, hogy az ellenzék ezen föllépéseért kellően gyanusittatni fog; (Balfelől: Ügy van!) el fog mondatni, hogy az ellenzék minden áron kormányra törekszik. (Igás, ugy van! jobb felől.) el fog mondatni, hogy ambitio vezette az ellenzéket e tekintben. (Kuba: igaz!) Kuba képviselő urnák majd megmagyarázom, hogy mennyire igaz. Foguak beszélni ellenzéki viszketegről és Isten tudja még miről mindenről. Én először is arra: hogy ugy van; igaz, azt felelem, hogy ha parlamentáris országban azon párt. mely a fönálló kormány politikáját nem helyesli, azon kormányt becsületes, loyalis, parlamentalis utakon megbuktatni igyekszik: semmi szemrehányást nem érdemelhet. (Pulszky Ferencz: igazság!) Másik pedig, a mit felelek rá, s mi a e gyanúsítás képtelenségét kétségtelenné teszi: az, hogy ambitióból igenis törekedhetik valamely párt arra, hogy elragadja a fönálló kormánynak többségét ; de ambitióból arra, hogy biztos bukásnak menjen eléje: soha egy párt sem törekedett. Midőn mi ezt vagyunk készek tenni: akkor bizonynyal nem az ambitio, de egy, lehet önök szerint téves fölfogása, kötelesség teljesítése vezérel bennünket. (Bal felől helyeslés.) De még ezentúl vezérel engemet e tekintetben egy eltagadhatlan reménység is, nem ajelen perezre, de a későbbi jövőre irányzott reménység. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy az 1869. évben a felhatalmazás — nem is tudom már, hogy az akkor történtek szerint, hogy mondjam ; — a minisztérium, vagy a többség részéről — az 1870-iki előirányzat tételei szerint kéretett. Az ellenzék részéről az mondatott, hogy ez nem lehet; hanem igenis, ha már benne vagyunk a kényszerhelyzetben, megadjuk az 1869-ikit, a házban megszavazott költségvetés szerint. Akkor a t. jobb oldal részéről kimutattatott, hogy ez mily képtelenség. Pulszky t. képviselő ur nevezetesen azt mondotta, hogy mig rendes budget nem lesz, — s az 4 — 5 év előtt a jelen viszonyok között alig remélhető: — arról beszélni sem lehet, hogy a múlt évi költségvetés szerint adjunk a kormánynak fölhatalmazást, és igen élezésen, a jobb oldalnak nagy derültsége között azt monda, hogy abból, hogy mi az 1869-ik évre az ugyanazon évi költségvetés szerint akarjuk megengedni a fölhatalmazást: az következik, hogy mi azt akarnók, hogy az 1869-ben megszavazott tételek 1870-ben még egyszer és igy másodszor kifizettessenek. És ime, t. ház, most a pénzügyminiszter ur, szerintem igen helyesen, hogy ha van is egy pár pontra nézve kivétel, de átalánosságban az 1870-ik évi költségvetés szerint kéri a fölhatalmazást, a kérdéses két hónapra. Én nem tudom, hogy Pulszky képviselő ur fogja-e most a pénzügyminiszter urat azzal gyanúsítani, hogy az 1870-ben már kifizetett tételeket 1871-ben ismét ki akarja fizettetni. Én nem fogom ezzel gyanúsítani. Azt mondom tehát, hogy miután az akkori föllépésünknek, mely képtelenségnek neveztetett, ez lett az eredménye, ós reménylem, ez idei föllépésünknek is meg lesz azon eredménye, hogy nem fogunk ismét a jövő évben oly helyzetben lenni, a minőben most vagyunk : hanem lesz valahára annak idejében kellő alapos tárgyalás után meghatározott budget. (Csernatony közbeszól : Ha megbukik a minisztérium !) Szabad legyen még reílectálnom, t. ház, minden félreértésnek kikerülése végett arra, hogy milyen különbséget látok én az adótörvények megszavazása, minőt még magának az államköltségvetésnek is rendszeres, annak idejében beható tárgyalás utáni megszavazása, és minőt egy ily fölhatalmazás közt. Adó nélkül állam föl nem állhat, adótörvényeket, tehát ha egyátalában azon adókat helyeseknek vagy elkerulhetleneknek tartjuk, az állam számára meg kell szavazni: mert az tisztán és egyedül az államnak szavaztatik meg, a kormányra való tekintet nélkül; a kormány csak akkor érintetik: midőn a fölhatalmazás részére a törvényben kiadatik, hogy az adókat kezelje. Magát a költségvetést is, a mennyiben az ország rendes szükségleteire vonatkozik, alapos, kellő időbeni tárgyalásnál fogva, csak két esetben lehet az ellenzéknek egy kormánytól megtagadnia. Azon esetben, a mi hál' Istennek nem szokott a mai időben már megtörténni sehol a világon: a hűtelen kezelés vagy épen hazafiúi árulás esetében; másik esetben pedig akkor : ha az ellenzék bizonyos, hogy e kérdésben többségre jut, s a szerinte rósz politikát követő kormányt megbuktathatja; de más esetben, az ország szükségleteinek fedeztetni kelivén, bár ki lenne is a kormányon: ezen szükségleteket az ellenzék sem tagadhatja meg. De máskép áll a fölhatalmazásoknál. Itt már kötelessége az ellenzéknek, hogy, ha, először nem látja indokolva, hogy a kormány minek mulasztotta el annak idejében intézkedni a budget beterjesztéséről; és másodszor, ha négy évi tapasztalás áll háta mögött, mely mellett kétségbe