Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-256

256. országos ülés deczember 20. 1870. 341 lése közt kimondták , hogy az ellenzéknek azon része, mely az egészet meg akarja tagadni: helyes és correct eljárást követ, mig mi nem; így tehát a saját tetszésük közt kimondott nézetek szerint most csak azt mondhatják önök, hogy elismerik azon árnyalatnak, melyhez én is tartozom, készségét, hogy a jobb oldalnak útba igazítását hasznára forditni kész. (Helyeslés bal oldalon.) De miután én eljárásomat indokolni nem csak és nem főleg az igen t. többségre való tekintetből kívánom: fogok e tárgyhoz szólni, fogok annál inkább, mert én részemről — méltóztassanak ezt alkotmányellenesnek vagy méltóztassanak rendellenesnek nevezni — én részemről ezt a helyzetet, hogy Magyarországnak mindjárt i éve lesz, hogy felelős kormánya van: de még kellő időben, kellő rendes, alapos, részletes tárgyalás után megszavazott budgetje nem volt, azon jelenséget én véghetetlen komoly jelenségnek nevezem. (Ugy van ! bal oldalon.) Nem tudom, t. képviselőház! mi ennek az oka: szerintem csak kettő lehet. Vagy ezen két oknak—megeshetik — összejátszásából ered. Vagy olyan a helyzet, mely 1867-ben teremteted, hogy egyátalában nem lehet abból folyólag rendes budgetünk ; vagy nem olyan, s a helyzet miatt lehetne rendes budgetünk, de azok, kik a kormáuy élén állnak, elmulasztották, hogy a lehetőt megtegyék. (Helyeslés bal felől.) Mondom, e két körülmény egyike vagy ezek összejátszása idézi elő ez eredményt. Melyik már az igaz ok? méltóztassék a t. többség választani; hanem azt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy legyen az ok az egyik vagy a másik,- -- az nem tagadható:— a szomorú helyzetért a felelősség mindenesetre a többséget és annak vezéreit illeti; mert, ha a helyzet olyan, hogy nem lehet rendes budget: miért csináltak olyan helyzetet ? ha a helyzet engedi, hogy legyen rendes budget, miért nem csinálnak rendes budgetet? (Jobb felől mozgás; bal felől helyeslés.) Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy az ellenzék és különösen azon része az ellenzéknek, melyhez tartozni szerencsém van: ezen négy év folyama alatt mindannak, hogy a politikai helyzetet figyelembe venni kész, mind türelmének nagyon is sok jelét adta abban, hogy 1867-re és 1868-ra vonatkozólag a fölhatalmazások megszavaztassanak : semmi tekintetben gátot nem tettünk. Midőn 1868. év végén az kívántatott, hogy az 1869-ik év költségvetése egynehány nap alatt rögtönözve megszavaztassák : kifejeztük óvásunkat a jövőben ily eljárás ismétlése ellen; de tekintetbe véve, hogy még nem oly régen történt az átalakulás, s hogy a képviselőház mandátuma deczember 10-én lejárt : megelégedtünk a jövőre nézve teendő óvással, s a költségvetést ismét megszavaztuk, megszavaztuk annyival inkább, mert a t. háznak egyhangúlag hozott határozata aziránt, hogy 1869. szeptember 15-ig a teljes államköltségvetésnek le kell a ház asztalára tétetni: följogosított azon reményre, hogy utolsó eset lesz 1868-ban, midőn az államköltségvetés nem előre, és nem kellő alapossággal szavaztatott meg. Tudni méltóztatnak : mi tőrtént az 1869-ik év végén. A budget későn adatott be. Igaz, az akkori pénzügyminiszter ur azon állást foglalta el, hogy neki nem kell meghatalmazás, s mintegy ártatlan politikai áldozat, a háztól magára erőtetve fogadta azt el, és e tekintetben elismerem, hogy a jelen pénzügyminiszter ur eljárása sokkal őszintébb : mert ő érezve a helyzet szükségét: maga lép a ház elé ezen kívánsággal. Ezen alkalommal is az ellenzék azon része, melyhez tartozom, kifejezte ugyan roszalását ezen eljárás fölött; de bizonyos föltételek mellett még ekkor is kész volt a fölhatalmazásra szavazni ; sőt ha a kitűzött föltételek elfogadtattak volna, én legalább részemről, kinyilatkoztattam, hogy a törvényjavaslatból a „roszalás" szó kihagyásába is beleegyezem ; ós tehettük ezt azonkívül, mit a múlt esztendőben kifejeztem, és minek lényege abban áll, hogy nincs talán párt a világon — legalább a magyar képviselőház ellenzéke, ugy tudom, nem tartozik ahoz, ós személyemet illetőleg jót állok róla, hogy nem tartozom — mely kész volna, — hacsak azzal nem kénytelen — öntudatos vereség elé menni, és az ellenfélnek dicsőséget szerezni, még azért is, mert még hinni akartunk azon ígéreteknek, melyek positive tétettek, hogy ez az utolsó eset, és melyeknek jellemzésére csak azt akarom fölhozni, hogy egy általam beadott inditvánjr, mely szerint a budget, bizonyos reformtörvények alapján, szeptember 15-ig lett volna a jelen évben a ház asztalára leteendő, a t. minisztérium által azon indokolással utasíttatott vissza, hogy nem fogadhatja el, mert szeptember 15-ke nagyon késő, annál sokkal előbb kell a budgetet beadni. (Igaz bal felől.) Azonban, t. ház, az idén nem előbb, nem szept. 15-ike előtt, nem is szeptember 15-ikén, de körülbelől vagy épen azon, vagy későbbi időben nyújtattak be az egyes törvényjavaslatok és a budget, mint a múlt évben. És mégis ezenkívül is minő változást mutat a helyzet ? Van, t. ház, miként ezt a kisebbségi vélemény is mondja: haladás a helyzetben; csakhogy ezen haladás, nem mondom, hogy hátrafelé történik — mert hátunk mögött még nem találunk a delegatiótól eredő költségvetést az 1867-ik év előtt; de azt gondolom, hogy a haladás az 1867-ben inaugurált igen rósz irányban történt; mert, mig eddig leg-