Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

£22 2E5. országos ülés deczember 13. 1873. szüntetni, ha az nem népszerű ? Itt az igen t. miniszter ur figyelmét elkerülte azon nyomtatott indokolás, melyben föltétlen megszüntetésről ugyan egy betű sincsen; hanem van benne az, hogy a nép átalános ellenszenve igenis elégséges indok alkotmányos államban megszüntetésére: miután ez az állami kincstár károsodása nélkül eszközölhető. Ez, gondolom, nem föltétlen megszüntetés és nem olyan, mely az általa támasztott vád alá esik, és bizonynyal én részemről leszek talán az utolsó, ki az államkincstárt megkárosítani akarná. Mert nem lehet reményem, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter urnák tudomása lenne arról, de szerezhet magának róla tudomást, hogy még oly perczekben is, midőn a népszerű eszméket szokták hirdetni az emberek, képviselővé lett választatásom előtt és választóim kebelében mondottam ki, hogy az adónak tetemes leszállítását ne reméljék; de kimondtam azt is, hogy igenis az adók reformjának, igazságosabbá tételének, helyesebb elosztásának helye van. Azt gondolom, hogy a ki választói közt meg meri mondani, hogy az adók nagy leszállítását az államkincstár állapota egyátalában nem engedi, azt azon vád alig érheti, hogy más körben fog ezzel népszerűséget hajhászni. De ragaszkodom ahhoz igenis, és azt hiszem és vallom, hogy mihelyt egyszer az államkincstár érdekeinek figyelembe tartása mellett lehet; igenis, alkotmányos országban kötelesség figyelembe venni a nép kivánatait, kötelesség figyelembe venni, még ha egyik vagy másik kérdésben azt hiszi is valaki, hogy azon kívánat nem egészeu alapos; mert utoljára is, ha alkotmányos az ország, akkor ott népkormányzat kell, hogy legyen a nép által, és ott az atyáskodásnak. tutelá-nak szerepe meg kell, hogy szűnjön. Tagadom, hogy bármely államférfiunak, bárkinek joga legyen oly törvényeket föntartani, ha azokat az állam fönállhatása okvetlenül nem kívánja: melyek a nagy többségnek ellenszenvére vannak. Még csak egyet jegyzek meg, s azután nem fogom a t. ház figyelmét fárasztani. (Halljuk.) Es ez az egy az, hogy a t. miniszter ur nagyon méltóztatott két dolgot hangsúlyozni. Az egyik. hogy csak ugy lehet valamely adó által pótolni a dobányjövedéket, ha abban ugyanazon fejleszthetőség meglesz, mely a dohán}

7

jövedékben van, ós azt mondta, hogy e czélhól az 50 krajczárt ós 26 frtot, melyet Móricz Pál emiitett, igy fokozatosan kell emelni. Én két dolog közül egyet tartok lehetőnek : vagy haladni, vagyonosodni fog Magyarország, vagy nem. Ha haladni, vagyonosodni fog: a dohánykereskedésre és dohány gyártásra vetett adó épen ugy fog emelkedni, mint emelkedik minden adó a vagyonosodott országban; ha nem fog vagyonosodni : akkor a monopólium jövedelme is nem növekedni, hanem csökkenni fog; mert nem lesz az embereknek pénzök dohányt venni. A másik az, hogy nagy súlyt fektet arra, hogy ezen dohánymonopolium keretében is segíteni lehet, hogy ne a szegényebb osztályú emberek által használt dohányból legyen nagyobb nyereség. Igaz, éu is azt mondom, elméletileg a dohánymonopolium keretében is lehet : csakhogy akkor elvette attól a dohánymonopoliumtól a nagy jövedelmet, melyet most pótolni akar. Mert ezen dohány monopólium átkos természetének épen egyik legsúlyosabb sajátsága az, hogy csak ugy adhat nagy jövedelmet: ha a legnagyobb fogyasztási ezikket, azt, melyet a legnagyoba rész, tehát a szegény ember használ, azt adóztatják meg legjobban; mert ha ezt megszüntetik, és a közönséges dohánynál az 500

0/

0-ot leszállítják 80

0

/

0-ra, és fölemelik a helyett a drágább fajoknál a 80%-ot, 500%, vagy akár 1000° o-ra, milliókkal fog a dohány monopólium jövedelme csökkenni. Én tehát ezen monopóliumot, minden egyéb fölhozott okon kivül, még azon okért is : mert azért, hogy az államkincstárnak használjon, a legigazságtalanabb módon kell, hogy háromszorosan adóztassa meg a szegényt: eltörlesztendőnek találom, s kinyilatkoztatom, hogy miután látom, hogy ezen eltörlés kimondása keresztül menni nem fog, a dohány jövedéknek egynappal meghosszabbítására sem szavazok; mig ha kimondatik az eltörlés: az átmeneti időt megadni mindenkor ' kész vagyok. {Helyeslés balról.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: Nem lehet, t. ház, hogy szólás nélkül hagyjam azokat, melyeket Debreczen városának t. képviselője csak most előadott. (Halljuk.) O beszédének egész folyamán súlyt fektetett arra, hogy úgy a kormány részéről, mint. a többség részéről ismételve elismertetett s megengedtetett az, hogy a dohányegyedáruságot meg lehet és meg kell szüntetni, s e czélból idézeteket hozott föl, és én részemről, idézetei fölolvasásának megkezdésekor, azért voltam bátor tagadással szólani közbe, mert rám vonatkozólag is állította, hogy én mondtam volna, épen én, hogy a dohányegyedáruságot meg kell és meg lehet szüntetni. Azt mondottam tehát, hogy a magam beszédéből nem emlékezem, hogy ilyesmit mondtam volaa. Azt igenis mondtam, hogy kívánatos megszüntetése, és ezt ma is ismételtem; de „kívánatos" közt és a közt „mi lehet és kell is," én látok különbséget. En azt hiszem, hogy a t. ház nekem abban igazat fog adni, hogy van is különbség.