Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

255. országos Ölés deczember 19. 1870. 323 A képviselő urnák nem egy idézetéből szintén nem sikerült egyebet kiolvasni, mint, hogy megszüntetése kívánatos. Ezt én ma nyíltan és ünnepélyesen ismételtem: én is annak tartom, és kell is, — ha lehet. Azt nem tagadom, hogy nem egy nyilatkozat tétetett ol,yan, mely azt állítja, hogy elehet;" de ennek ellenében bátor vagyok ismét azt állítani, hogy a lehetőség még nincs bebizonyítva azzal, ha egy vagy két ember megengedte; annak lehetősége csak akkor lesz bebizonyítva : mikor a pótlás módozatai megjelöltetnek és mint elégségesek a ház által megnyugvással fogadtatnak. Akkor igenis lehet; addig, véleményem szerint, sem azt nem lehet mondani, hogy lehet, sem azt, hogj

r nem lehet; és ha t. képviselő ur szavazatában magát az által vezérelteti, mert azt hiszi, hogy a kormánynak elhatározott szándéka a dokányegyedáruságot föntartani: ugy én egész őszinteséggel ünnepélyesen és igazán kifejezhetem azt, hogy, nekem legalább, e tekintetben elhatározott szándékom ma még nincs. (Nyugtalanság a bal oldalon.) Ha nekem ez iránt elhatározott szándékom volna: akkor már a ház előtt feküdnék az erre vonatkozó törvényjavaslat. Szándékom e!határozottá és teljessé csak akkor lesz, a mikor tudomással birok arról, mivel és hogyan pótolhatom az utolsó részletig; mert a nagy eonceptiók átalánosságban még nem töltik meg a kincstárt: (Helyeslés jobb felől) megtölti a formulázott, a határozott szabályzat és az annak alapján való eljárás. Mindaddig, míg ez nincs meg : nekem nincs és nem lehet elhatározott véleményem sem az eltörlés, sem a végleges föntartás mellett; mert nem tudom még: ha nem sikerül-e azon módozatot megtalálni. A mely napon tisztában leszek azzal, más napon a ház előtt lesz a törvényjavaslat. Épen azért azon őszinteséggel, melylyel azt hiszem e háznak tartozom, meg kell mondanom, hogy nem fogadhatnám el, ha valaki nekem azon nézetet tulajdonítaná: hogy meg lehet szüntetni. De azt sem fogadnám el: hogy nekem elhatározott meggyőződésem ma már az, hogy nem lehet megszüntetni. Ismétlem, ez épen e tárgyalástól függ, épen a pótlás, a helyettesítés módozatainak megmérésétől függ, és ez oka annak, a miért rectificálnom kell a képviselő ur azon állítását, mintha én a Móricz képviselő ur által indítványozott bizottságot visszautasítanám, egészen ellentétben 1868-ki gondoskodásmódomtól. En nem utasítottam azt vissza ; hanem én azt mondom, hogy az ily bizottság kiküldése időelőtti. Azt mondottam, hogy igen szívesen veszem, sőt magam fogom kérni a házat ily bizottság kiküldésére akkor, midőn a törvényjavaslatot benyújtottam ; ámbár itt egy elégtétellel tartozom és nem késem azt megadni, mert ezt is az őszinteség kötelessége parancsolja. Az elfogadott határozatban ugyanis azt olvasam: hívjon össze a pénzügyi bizottság közreműködésével szakértőket ; és mert ezt olvasám és mert magam sem a szakértők közt nem voltam, sem a pénzügyi bizottság tárgyalásában részt nem vettem: őszintén bevallom, hogy tudomásom nem volt arról, hogy ezen összehívás a pénzügyi bizottság közreműködése nélkül történt.. Hogy igy történt : arról nekem a mai napig positiv tudomásom nincs; az pedig kötelességemen kivül esett, hogy arról magamat informáltassam. De akár igy, akár ugy van a dolog, a bizottságot nem utasítom viss/a : csak más időre kérem annak kiküldetését elhalasztani. A mi a képviselő ur által felhozott különbséget illeti az „egyedáruság'' és „jövedék" szók között, megengedem, hogy a jövedék fogalmában nincs szorosan benne azon forma, mely az egyedáruság sajátságos jellegét képezi, és azért jobb is volt azt választani; azonban, ha én mégis az egyedáruságról szólottam : ez onnan van, mert a jövedéknek ugy, a mint ma fönáll, egyedáruság formájÍI van. Még ma ez a kettő : dohányjövedék és dohányegyedáruság összeesik; hogy föltétlenül össze kell-e esniök vagy sem % ez épen a tárgyalás által fog majd kiderülni. E kérdést ma még nem birom megoldani, s ha meg birnók : túl volnánk azon munkán, mely még előttünk van. Arról egyébiránt meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő ur az államkincstár megkárosításával nem kívánja eszközölni a egyedáruság megszüntetését; erről — mondom — meg vagyok győződve, és ezen nem kételkedtem soha: de éjoen azért csodálom ezt az ellenzést , a melyet a t. képviselő ur a monopóliumnak a legközelebbi évre való meghosszabbítása ellen kifejt. Most ezen ellenzéssel — ha azt a ház többsége osztaná, — oly eredményre jutnánk, melyet a tisztelt képviselő ur —'- mint monda — maga sem akar, és hogy ezen eredményt csakugyan nem akarja, ezt abból tudom, mire őma utalt, és mit én teljes méltánylatta' vettem, s a mire én 3 — 4 nap alatt nagy megelégedéssel hivatkoztam is a pénzügyi bizottság előtt; de mivel ezen eredményt nem akarja a képviselő ur, és mivel továbbá azon föltevés sem áll, amelyre a képviselő ur egész érvelését helyezte, t. i. azon föltevés, hogy a kormány elhatározta volna magát az egyedáruságot állandóan megtartani, — bár én nem habozom kimondani — hogy énnekem elhatározott szándékom az egyedáruságot föntartani, ha nem sikerül egy módot találni, mely által kevesebb ódiummal, kevesebb vexaturával pótolható lesz az igy eleső jövedelem, — de ismétlem, csakis ezen egy esetre, ha ez nem sí. 41*