Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-255
255. országos Elt's deczember 19. 1870. :i07 Móricz Pál: T. képviselőház! Hogy határozati javaslatomat kellőleg indokolhassam, ki kell terjeszkednem a dohányegyedárúság tárgyában kiküldött szakbizottság beadott vélemény ére,ki kell terjeszkednem a kormány e tekintetbeni eljárására, és az enquette bizottsághoz beterjesztett kimutatásaira. Minő fontos tárgy a dohányügy, mutatja az, hogy enquette bizottság küldetett ki ezen kérdés tüzetes megvitatására. Ezen enquette bizottság beterjesztette véleményét és ezen véleményben az enquette bizottság többsége a dohány egyedárúságot jövőre is fönn akarja tartani. A kisebbség, — Beliczey és Molnár barátaim, — különvéleményt terjesztettek be. Ezen különvéleményben kimutatják, hogy ők a dohányipar, dohánykereskedés és dohánytermelés jövőjét csak az egyedáruság eltörlésétől várják. El fogom mondani nézetemet mindkettőre nézve: ki fogom mutatni, hogy az enquette bizottság többcégének véleménye fölületes; ki fogom mutatni, hogy a kormány beterjesztett számításai tévesek s teljesen hibás alappal birnak, és végezetül meg fogom mutatni, hogy a dohányegyedárúságból eddig bevett jövedelmeket czélszerübben, kevesebb bajjal és a kincstár hasznára az inproduktiv kiadások mellőzésével lehetne előteremteni. Hogy minő káros az egyedárúság államgazdászati szempontból, ezt Győrffy és Horn igen t. barátaim itt már felhozták, ezt tehát nem akarom tovább fejtegetni; hanem gyakorlati szempontból vagyok bátor egy pár érvet felhozni, hogy kimutassam : milyen káros az egyedáruság. (Halljuk!) Ha azon buzgalmat és igyekezetet tekintetbe veszszük, melylyel egyes nagykereskedők és gyárbirtokosok nagy saját üzletök sikeres folytatása szempontjából éjét napot összetéve kifejtenek, és összehasonlítjuk másfelől a hivatalos órákhoz kötött hivatalnokok működésével: meg kell győződnünk arról, hogy az állam gyártása és kereskedése már csak ezen oknál fogva sem állja ki a versenyt az egyesekével; tehát káros az államra nézve. Gyártásnál és kereskedésnél a conjeeturákat megszabni előre lehetetlen. Jönnek elő oly pillanatok, melyeknek czélszerü fehasználásától függ az egész év nyeresége vagy vesztesége: az állam nem láthatja el minden egyes esetre terjedhető utasítással hivatalnokait, a hivatalos tárgyalások ilyen esetben czólra nem vezetnek ; s ennél fogva az államnak kárt kell szenvednie. A gyártásnál és kereskedésnél az apró cseprő megtakarítások, czélszerü berendezése az üzletnek, gyors felhasználása a kellő időnek, megtakarítása minden legkisebb anyagnak, sokszor fokozzák az üzlet jövedelmét. Magán gyárosok minderre felügyelhetnek és a körülmények szerint vezethetik üzletüket. Az állam üzleténél azonban, hol chablonok szerint járnak el, hiba, tévedés és kár gj r akran fordulhat elő, és ha előfordul, mindig az adófizető közönség, vagy az állam viseli azt. (Hel//eslé& balról.) Ha figyelembe veszszük, látjuk, hogy a gyárosok mily nagy gonddal lesik el a közönség Ízlését, és miképen igyekeznek annak megfelelni, ezáltal biztosítván a gyári fejlődést; ha a királyi tanácsosok által vezetett államgyártást tekintjük: ugy találjuk, hogy itt mindig a kényszerhelyzetre számítanak, nem gondolnak a közönség ízlésével, ezért tehát az állam gyártása nem is haladhat, nem fejlődhetik. (Helyeslés hal felől.) De ha fölveszszük továbbá azt, hogy az államnak egyes emberek birtoka és személye iránt nem szabad kedvezést tanúsítania, és ha fölveszszük azt, hogy már a dohánytermelési kerületek kikeritése által egyes emberek birtoka kedvezésben részesül másoké felett; és végül ha fölveszszük, hogy az egyes adófizetőknek, ha késnek adójok befizetésével, késedelmi kamatokat kell fizetniök, és az igy begyült összegekből a dohánytermelőknek kamatnélküli előleg adatik; és ha megfontoljuk azon igazságtalanságot, hogy egész pipadohány termelő vidékek megfosztattak a dohánytermelési engedélytől, mert ott nagy volt a csempészet, és igy megbüntettettek azon nagybirtokosok is, kik azon vidéken birtak, de csempészetet sohasem követtek el: mindezek után lehetetlen volt azon ujabb meggyőződésre nem jönni, hogy az egyedáruság nemcsak szoros gazdászati, de g} :r akorlati okoknál fogva is helytelen. Ha fölveszem továbbá azt, hogy — a termelési engedélyek kiadásától az utolsó dohánylevél beváltásáig — a levelek kezelése mindig a hivatalnokok kezében van: én ezt türhetlen állapotnak tartom egy alkotmányos államban. Mily tág tere nyilik ily körülmények között a megvesztegetésnek, azt mindenki első tekintetre átláthatja. Azonban én megengedem, hogy a beváltó hivatalnokok szeplőtlen jellemű becsületes emberek, és elfelejtem mindazt, mit én, mint egykori termelő tapasztaltam, láttam és fölteszem, hogy a dohánybeváltásnál pénzzeli megvesztegetések esetei elő sem fordultak; de elvégre a hivatalnokok is csak emberek, barátság, rokonság, fölebbvalók iránti köteles tisztelet s elvtársak iránti figyelem mindmegannyi csábító szerek, melyek könnyen kedvezésre ösztönzik az illetőt egyik-másik producens irányában: és akármely kis mértékben gyakoroljon kedvezést, a károsodó mindig az állam. (Helyeslés jobb felől.) Ily körülmények között azt hittem, hogy a szakbizottság észlelni fogja a dohányegyedáru30*
