Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.
Ülésnapok - 1869-255
306 255. országos ülés deczember 19. 1370 A központi bizottságnak kisebbsége, e külön véleménynyel nem akar valami uj ellenzéki eszméknek diadalt szerezni, csupán azt kívánja, hogy a képviselőháznak 1868. évi június 22-én hozott határozata, melynek a pénzügyminiszter ur még mostanáig sem tett eleget, valahára érvényre lépjen. Es mert a hosszú várakozás, mulasztások és a tett tapasztalatok után a kormánytól ezt alig várhatja, azért elfogadás végett ajánlom a Móricz Pál képviselő társam által benyújtott határozati javaslatot. Kivánja a központi bizottság kisebbsége, hogy a dohány egyedáruság megszüntetése már most határozatilag kimondassék ; és pedig azért, mert átlátja azt, hogy a dohányegyedáruság megszüntetését azon pillanatban , melyben a megszüntetés elvileg kimondatik, végrehajtani nem lehet; mert tudja, hogy az elvileges megszüntetésnek a szabad dohánytermelés valóságos életbeléptetését legalább egy évvel meg kell előzni: minthogy idő közben, a dohányegyedáruság megszüntetése czéljából, ugy az államkincstár, mint a termelők és fogyasztók érdekében is. átmeneti intézkedések szükségesek. Ki kell mondani megszüntetését : mert különben nem lehetne remélni, hogy ily határozott utasítás nélkül, a kormány az e czélból igényelt előleges intézkedéseket megtegye ; mert különben időpazarlással, közgazdászati érdekeink rovására elvesztett évek után is ott lennénk, a hol ma vagyunk. Az V. és VIII. osztály átlátja azt, hogy az államkincstárnak, szorult helyzeténél fogva, azon jövedelemre, melyet a dohányegyedáruságból bevesz, szüksége vau, — nem is akarja tőle ezt elvonni : de a dohányegyedáruságot helyettesítő intézményekkel a sajtó már annyit foglalkozott, és eziránt a dohány-enquette részéről annyi javaslat terjesztetett a kormány elé, hogy a kormánynak, a képviselőház által kiküldendő bizottságnak igen bő tere lesz belátása szerint választani, megállapítani azon rendszert, melyet legjobbnak talál. Azért én, t. ház, a kormány és a nemzet megnyugtatására, most csak azon meggyőződésemet mondom ki, hogy ha hiányosak lennének is az eddig előterjesztett tervek, ós a kormánynak tett ajánlatok: azok között még a leggyöngébbek sem sértenek annyi politikai, erkölcsi és államgazdászati érdeket, mint amennyit sért ezen monopólium, a mely ezen javaslatok valamelyikének elfogadása által megszüntetve lesz. Ezen meggyőződésemmel bátor vagyok a kisebbségnek külön véleményét a t. ház becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Horn Ede; T. ház! Az épen elmondott beszéd elősorolt majdnem minden, a dohányegyedáruság ellen szóló érvet. En tehát, mint az ötödik osztály előadója nagyon rövid lehetek, és csak egyetlenegy pontot akarok fölemlíteni, a mely, úgy látszik, kikerülte a t. előttem szóló figyelmét. Ezen egyetlen egy pont, melyet néhány szóban előadhatok, abban áll, hogy a dohányegyedárúság ellen vagyok én és van az V-dik osztály még azon okból is : mert ez minden más adónemnél sokkal nagyobb mérvben sújtja a szegényebb osztályt, mint a vagyonosat. Igazságtalanság volna ugyan azt mondani például, hogy a 20 millió, melyet az állam a dohányból húz, adó volna; mert természetesen a dohányt és szivart fizetni kellene még akkor is, ha egyedárúság nem volna. Az adó azon különbözetben áll, mely a kiállítási és eladási ár közt létezik. Hogy ez adó, vagy a kormánynak e nyeresége, a szegényebb osztályt sokkal jobban nyomja, mint a vagyonos osztályt, erre nézve a bizonyítékok egész sorát lehetne felhozni azon lajstromból, melyet a kormány az enquettebizottsággal közölni szives volt és melyben öszszeállitva láthatjuk minden dohánynemnek kiállítási és eladási árát. En csak egy-két példát hozok fel és ezzel bevégzem beszédemet. (Halljuk /) Mondám, hogy a különbség a kiállítási és eladási ár között az adó; vegyük például: a legfinomabb burnót kerül a kormánynak 3-frt. 70 krba és eladja 7 írtért, minélfogva a nyereség, vagy az adó 89%-et tesz. A közönséges burnót 21 krba kerül a kormánynak és eladja 88-krért, tesz tehát az adó 319%-et. A pipadohány, melyet bádoglemezben vagy csomagokban adnak el, a legfinomabb kerül a kormánynak 4 frt 80 krba és eladja 9 frtért, a nyereség vagy az adó 85°/ 0 . Valódi magyar közönséges pipadohány kerül a kormánynak 29 krba, eladja 1 frt 90 krért, a nyereség vagy az adó 555°! 0-et tesz. Borítékban eladott dohány a legfinomabb kerül a kormánynak 4 frt. 40 krba. eladja 8 frtért, a külömbség vagy az adó 82°/ 0-et tesz. A hazai pipadohány kerül a kormánynak 1 frt. 11 krba, eladja 3 frt. 60 krért, a különbség vagy az adó 224%-it tesz. Végül csak két szivart hozok fel: a Jara és a Trabuccos átlagosan kerülnek a kormánynak 3 frt. 2okrba, eladja nagyban mindig 6 frt. 30 krért, a nyereség vagy az adó tesz 94°/o-ot. A Virginia kerül a kormánynak 1 frt. 9 krba, eladja 4 frt. 10 krért, a nyereség vagy az adó 276%. Látható mindebből, hogy a szegényebb osztálynak dohánya 3-4-5-ször annyival adóztattatik meg, mint a vagyonos osztály dohánya, vagy szivara. Azt gondolom, hogy a mi democraticus időnkben már ez elég ok volna a dohányegyedárúság eltörlésére. (Helyeslés bal felöl.)
