Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

304 255. országos Dlés deczember 19. 1870. A kisebbség azon nézetben van, hogy alkotmányos országban a nép óhajtását figyelembe venni kötelesség, s igy ezen ok magában is elégséges a dohányegyedáruság megszüntetésére. A központi bizottság kisebbsége azon meggyőződésben van, hogy, ha a népképviseleten alapuló kormány és törvényhozás a nép jogos, indokolt és teljesíthető óhajtásának ellenszegül: létezésének alapját támadja meg. De támogatja, t. ház , a most fölhozott politikai okokon kivül, a kisebbségnek külön véleményét az ország pénzügyi és államgazdászati érdeke is. A mostani rendszer egyaránt rabságba helyezte a dohánytermesztőt, a gyárost és a kereskedőt. A dohánymüvelés ugy a hivatalos, mint a nem hivatalos vélemények szerint, nagy mérvben sülyedett. A divatba hozott beváltási rendszer demoralizáló hatása alatt gazdáink nagyrésze már rég elvesztette kedvét arra, hogy e minőségre gondot fordítson, és inkább a mennyiségre dolgozott. És ezért dohánytermelésünk elvesztette a külföldi piaezokat s a külföldi hitelt; ideben a dobányfogyasztás az 1848-iki évek előtti fogyasztásnál még csekélyebb lett. Es ennek oka az, hogy a kormány a dohánynyal ugy jár el, hogy a mint a gyárba küldi, különböző módon még a jó dohányt is elrontja; azután oly drága áron árulja, hogy a külföldről behozott, és pedig drága áron behozott jobb dohánynyal az országban egy áron kapható. Ily módon nagyon természetes, hogy mesterséggel tönkre van téve a hazai dohánymüvelés. Es, t. ház! kinek érdekében történik ezen eljárás ? A termelők és fogyasztóknak érdekében nem; mert ha a dohányegyedáruság megszűnik és a szabad dohányipar behozva lesz, akkor a termelő legalább 507o-kal, sőt még magasabb áron adhatja dohányát, mint a hogy most beváltatik. A fogyasztó pedig mégis aránytalanul olcsóbban vásárolhatná, mint a hogy most a kincstártól veszi: mert, megjegyzem, hogy a kincstár most 221% bruttó nyereséggel árulja trafikokban a dohányt. Remélhető volna a dohányegyedáruság megszűntetése után a belfogyasztás növekedése is: mert ha e tekintetben a statistikai adatokat figyelembe veszszük, hazánkban a dohányfogyasztok kimutatásának aránya a többi országokhoz képest oly csekély, hogy a kimutatás hitelességét csakis a csempészések tapasztalása által lehet indokolni. Ily módon lehetne reménységünk a külkereskedést ismét megszerezni; mert a rósz rendszer mellőzése és a szabad verseny életbeléptetése, mint más termelési czikkeknél, hihetőleg ennél is a termesztvények javulását idézné elő. Éhez járulna továbbá, hogy a földbirtokos, a termelő biztosítva lenne jövőre az iránt, hogy ezen iparágat tetszése szerint, bátran, minden fölakadás nélkül folytathatja, és nem függ feje fölött azon Damocles kard, mely most évről évre zsibbasztja a művelést. Figyelembe veendő, hogy most Ausztria főleg Magyarországból fedezi dohányszükségletét, és ha egy szép napon eszébe jutna bevásárlásait nem Magyarországból, hanem a külföldről fedezni, — és jegyezzük meg, hogy a szerződések általa mindig csak egy évre köttetnek, —. igen könnyen megtörténhetik, hogy Magyarországban a dohánytermelés egészen fonakad. Az állam pénztárának érdekében sem történik a dohányegyedáruság föntartása. Igaz ugyan, hogy a t. pénzügyminiszter űr, midőn a dohányjövedelmet kimutatta az enquete bizottság előtt : akkor ez összeget meglehetősen túlcsigázott számokkal tüntette föl, talán azért, hogy a jövedelem nagysága kiemelve lévén: e rendszer üdvös volta méginkább kiemeltessék. De ha meggondoljuk azt, hogy a befektetett tőkének kamatai, a vesztett vámjövedelem, továbbá a pénzügyőrök ide vonatkozó költsége levonandók, a dohányegyedáruság jövedelmét hazánkban mintegy 7,900,000 frtra lehet tenni. Ezen öszszeg, t. ház, más utón is pótolható ; pótolható pedig a nélkül, hogy a termelőknek, fogyasztóknak, szóval az adózóknak érdeke oly nagymértékben megsértetnék, mint a monopólium által, és igy az adózási képességnek oly nagy mértékben ártana. Mi oka tehát, t. ház, annak, hogy az országközvéleményével a kormány oly makacsul daczol, ós nem nyújtja be a dohányegyedáruság megszüntetéséről szóló törvényjavaslatát? Erre nézve a Lónyay pénzügyminiszter által összehívott enquet kisebbsége, Beliczay István és Molnár György urak, igen figyelemre méltó és jellemző feleletet adtak. Bátor leszek a jelentésnek ide vonatkozó pontját fölolvasni: (olvassa.) „Nem a mi földmüvelésünk, de Ausztria mostan uralkodó pénzügyi politikájának érdekében áll a monopólium föntartása. Egészséges-e vagy tévesztett azon financzpolitika : nem tartozik körünkbe vizsgálni; hanem bizonyos, miszerint annak érdeke, Magyarország dohánykulturáját oly tespedésben tartani, melyből a szabad iparországokkali versenyzésre föl ne vergődhessek. Ausztriának nagy tömeg közönséges olcsó dohányra van szüksége, mit évek folytán keresztül egyenlő nyomott áron csak a monopolizált Magyarországból vehet. Ebből látszik, t. ház! hogy mi a dohányegyedáruság eltörlésének valódi akadálya: itt