Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-255

255. országos Ülés deczember 19. 1870. 303 A központi bizottság kisebbsége jól tudja azt, hogy a dohányegyedáruságot az egyeseknek épen ugy, mint az államkincstárnak tetemes ká­rosítása nélküli minden előleges intézkedés hiá­nyában egyszerre eltörölni nern lehet. Tudja azt is, hogy az államkincstárnak szo­rult helyzetében az egyedáruságból befolyó tete­mes jövedelmet nem nélkülözheti; tudja, hogy a dohányzás bizonyos mérték­beni megadóztatása sok tekintetben a tudomány szempontjából is igazolható : de másrészről meg van győződve arról, hogy a dohány-egyedáruság íöntartása hazánkban, ugy az államgazdászati, mint az erkölcsi szempontok­nál fogva, káros. Meg van győződve, hogy ez a nemzet össze­gének oly ellenszenvével találkozik, miszerint al­kotmányos országban, hol a nép kivánataifc figye­lembe venni kötelesség: már ezen körülmény ma­gában véve is elégséges lenne arra. hogy az egyedáruság eltörlése, miután kincstár meg­rövidítése nélkül is lehetséges : habozás nélkül ki­mondassák ; tudja továbbá, hogy a dohányegyedáruság eltörlésének lehetősége a képviselőház minden ol­daláról már évek előtt kimondatván, sőt a kor­mány részéről is elismertetvén: annak bekövet­kezését a nemzet jogosultan várhatja ; végre meg levén győződve arról is, miszerint azon körülmény, hogv a dohány egyedáruság eltörlését rögtönözve életbeléptetni nem lehet: ezen javas­latnak nem elhalasztására, sőt miután előleges intézkedések szükségesek, annak sürgetésére szol­gálna indokul. Mindezek figyelembe vétele folytán Indítványozza: hogy a képviselőház a pénzügyminiszterneK tárgyalás alatt levő s a dohányegyedáruság meg­hosszabbítását még egy évre engedélyezni czélzó törvényjavaslatát csak azon föltétel mellett sza­vazza meg: hogy egyúttal a pénzügyminiszter határozatilag kötelez essék mindazon előintézke­déseket még ez év folyamában megtenni, melyek az egyedáruság megszüntetésére szükségesek; — és hogy a dohány egy ed áruság megszüntetése s az annak folytán igénylendő törvényhozási intéz­kedések iránt, a Móricz Pál képviselő 520. sz. határozati javaslata által indítványozott ország­gyűlési küldöttséggel egyetértőleg még ezen ülés­szak alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő. Ivacskovics György jegyző (olvassa Móricz Pál határozati javaslatát.) *) Győrffy Gyula: T. ház! Szabad legyen a képviselőház V. és VIII. osztályai által benyújtott külön vélemény támogatására a lehető rövidség­*) Lásd az Irományok között. seggel egy pár szót szólani. A központi bizott­ságnak kisebbsége elérkezettnek látta az időt, hogy a dohány egyedáruság eltörlése a képviselő­házban határozatilag kimondassák. Elérkezettnek látta az időt, hogy mindazon intézkedések érde­kében, melyek a dohányegyedáruság eltörlésére; más részről pedig a szabad dohánytermelés, gyár­tás és kereskedés létrehozására előzetesen szük­ségesek : végre valahára határozott lépések tétes­senek. Elérkezettnek látta az időt, hogy vége szakittassék azon indokolatlan huzás-halasztás­nak, melyet e tárgyban oly hosszú idő óta ta­pasztalni kénytelenek vagyunk; hogy vége sza­kittassék azon helyzetnek, melyben az ország, a képviselőház, a kormány által tett szép Ígére­tekre vár; elérkezettnek látja az időt, hogy a képviselőháznak 1868. évi jul. 22-én hozott hatá­rozata valahára érvényesíttessék, szóval: hogy meg­szüntettessék azon eljárás, melylyel a kormány ez ügyben a nemzet türelmét valósággal próbára teszi. Mindazon adónemek, közül t. ház, melyeket idegen rendszer az országra erőszakolt: egyetlen egy sem volt, mely oly átalános elégedetlensé­get idézett volna elő, mely a magyar nemzet természetével, hajlamaival annyira, összeütköző volna, mint a dohányegyedáruság. Es méltán. Főleg földmiveléssel foglalkozó országunkban az 184:8-ig szép virágzásnak indult dohányter­melés az egyedáruság által részben eltiltatott, részben pedig a fejlődést természetszerűleg gátló korlátok közé szoritatott. Szegény, ós közgazda­sági érdekeinknél fogva támogatást igénylő gyár­iparunk ezen téren remélhetett volna magának egykis jövőt:—és az is elfojtatott. Szenvedett a kereskedés, szenvedtek és boszantattak különö­sen a fogyasztók, kik aránylag sokkal drágább, sokkal több pénzért, aránylag sokkal roszabb árut voltak kénytelenek vásárolni. Azon ellenszenvet, mely a most fölhozott okok ál­tal előidéztetett, még inkább emelte, azon, a magyar ember természetével, hajlamaival, — hála isten­nek — összeütköző eljárás, mely a dohánymonopo­lium íöntartása érdekében rendszeresítette hazánk­ban a titkos föladásokat, az árulkodásoknak ju­talmazását, a házi tűzhely szentélyébe tolakodó kutatásokat, hatalmaskodásokat és az ezekkel összekötött visszaéléseket ; más oldalról pedig a csempészéseket, megvesztegetéseket: szóval az er­kölcstelenségek egész halmazát. Nem csoda, t. ház, hogy a közgazdászati el­mélet, mely az egyedáruságot elvileg is helyte­lennek tartja, nálunk a gyakorlati élet által is igazoltatván, népünkben oly mély gyökeret vert, hogy a ki figyelemmel kiséri a nép elégedetlen­ségének okait: ezek között első sorban fogja ta­lálni a dohányegyedáruság elleni panaszokat Kárpátoktól Adriáig mindenütt.

Next

/
Thumbnails
Contents