Képviselőházi napló, 1869. XI. kötet • 1870. augusztus 4–deczember 30.

Ülésnapok - 1869-253

296 253. országos ülés deczcmber 17. 1870. löl.) Egyébiránt én jól tudom, hogy e házban sokszor megtörténik, hogy az átalános vita al­kalmával a nélkül, hogy annak szüksége fönío­rogna, bemegyünk a részletesbe is, és ismét a rész­letes vita alkalmával visszatérünk az átalános tárgyalásra. Én azt gondolom, hogy mindaz, a mit a t. képviselő ur előhozott: már az átalános vita folyamában elmondatott és megvitattatott és az átalános vita befejezése után történt sza­vazás folytán el van döntve azon kérdés, misze­rint Pest városának egy közlekedési ut nyitására a 24 millió kölcsönből bizonyos segélyezés adas­sék. Most az 1-ső §-nál mi a kérdés? Ha a t. képviselő ur azt mondaná: „a közlekedési ut meg­nyitásához semmi tér nem szükséges, az a nél­kül is megnyitható, és ennélfogva arra pénzt nem kell szavazunk"; vagy ha a t. képviselő ur elis­merné, hogy egy közlekedési vonal megnyitásá­hoz egy bizonyos tér mégis szükséges, hanem arra sok három milliót költeni: e kettőről vagy legalább az utóbbiról lehetne szó; de azokról, miket a t. képviselő ur, visszatérve az átalános vitára, előhozott: most már szó nem lehet. En­nélfogva kérem a t. házat, méltóztassék az 1-ső §-t ugy, a mint a központi bizottság ajánlotta, elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Gorove István közmunka és köz­lekedési miniszter s T. ház! Mindamellett, hogy némely oly kérdésekre tért vissza Simonyi képviselő ur, melyek már az átalános vita al­kalmával meg lettek vitatva : kénytelen vagyok fölszólalni, ha egyébért nem, legalább azért, hogy némely általa fölhozott adatokat rektifikárjak, és némely oly nézeteknek ne engedjek tért foglalni, melyeket ő előtérbe kivánt - állítani. A t. képvi­selő ur összefüggésbe hozta a most tárgyalás alatt levő kérdést, s e körül forgott argumenta­tiójának legnagyobb súlya, hogy a Duna szakasz sza­bályozásának kérdésével előtérbe állitá azt, mint a fővárosra nézve legfontosabbat. Az igen t. kép­viselő ur nem fogja állithatni, hogy akár a kor­mány egészen, akár a közlekedési miniszter a leg­nagyobb súlyt ne fektette volna e'pen a Duna szabályozására és mindazokra, melyek a Duna szabályozásával összefüggésben vannak. A kormány a Duna szabályozására 7 mil­lió hétszáz és annyi ezer forintot kér. Ha a t. kép­viselő ur nagyobb figyelmére méltatta volna azon jelentést, mely a Duna szabályozásáról szóló tör­vényjavaslathoz csatoltatott, — a mely . különben meglehet, birtokában sincs, mit nagyon sajnálok — meg fogta volna látni, hogy a Duna szabályozása legszükségesebb kellékei azon pénzművelet által, melynek megszavazását a közlekedésügyi minisz­ter az országgyűléstől kér, el vannak érve. Van abban két pont, melyre a ház figyelme, a jöven­dőt illetőleg, előre fölhivatik, nehogy a kormány később azzal vádoltassák, hogy bizonyos dolgok az érdemleges tárgyalás alkalmával figyelmen kivül lettek hagyva, — és ebben eltér az 1860-iki törvény rendeletétől, mely csak a főváros melletti dunaszabályozásról szól — hogy t. i. a Duna szabá­lyozását valamivel fönebb kellene kezdeni, mint ahogy az jelenleg van tervezve. Ha a jelentést méltóztatott volna elolvasni, azt látta volna, hogy a szakértők igenis kívána­tosnak tartották: miszerint a Duna szabályozása kezdessék egy föntebbi ponton; de a szabályo­zásnak czólja elérhető lesz azon művelet által is, mely most az országgyűlés elé terjesztetik. Hogy ez kihagyatott, történt azért: mert a kormány egy pillanatig sem hagyta figyelmen kivül azt, hogy e 24 millió frtot a lehető legelőnyösebben használja föl. Es ebben fekszik tán a dolog ér­deme. Úgy, mint a Duna szabályozás a kormány által jelenleg terveztetik, azon ponton is kezdve, melyet a kormány előhozott, czélt fog érni; t. i. a Duna szabályozás legfőbb czélja levén a fővá­ros biztosítása; és e tekintetben ismét a folyam sodrának rectifieátiója által el fog éretni az, hogy a folyam sodra a Duna medrének közepére, a mennyire lehet, a jelenleg fönálló hid 2 oszlo­pának köze]3ere fog tereltetni. Ennélfogva a kiadás most nem közvetlen és nem mulaszthat­lan szükség: kívánatos lett volna ugyan ; de nem mulhatlan szükséges. Azonfölül a városnak biztosítása, a mint a jelentésben foglaltatik, a Duna árja ellen az ad­tai eszközölhető, hogy a folyamnak sodra egy bizonyos irányt kövessen, és a Gellérthegy alatt bizonyos erő fejtethessék ki; azon költség által, melynek megszavazását szerencsém volt a háztól kérni, e czél szintén elérhető lesz, habár nem hajtatik is végre azon 2-ik művelet, melyet a képviselő ur előhozott: hogy t. i. a partok a szabályozási vonal egjdk részén nem fognak ma már azon magasságra emeltethetni, melyre azo­kat később emelni tán szükséges leend. Ennélfogva a 24 millióból jelenleg kérve 7.700,000-t, e müvelet természetesen be lesz fejezve. A képviselő ur sokszor említi s elvtársai hasonlag előtérbe állítják azt, hogy e 24 millió frtot tisztán a főváros anyagi érdekei előmozdí­tására kellene igénybe venni, szólnak iparról, kereskedelemről, szóval szerintök e 24 milliónak ipar és kereskedelmi ezélokra kell csupán fordi­tatni. Erre nézve először is meg kell jegyeznem, hogy hisz e kérdés meg volt vitatva, midőn az 1870-iki törvény tárgyaltatott; de meg másodszor, ha figyelembe tetszik venni; mi ezen összeg ren­deltetése : engedje meg a képviselő ur, hogy ak­kor, midőn a főváros érdekében a lánczhid megvé­tetik, egy másik hid építése terveztetik, a Du-

Next

/
Thumbnails
Contents